Üdv mindenkinek!
Meg is hoztam az idei év utolsó fejezetét. Ebben az átvezető részben bepillanthatunk majd főszereplőink első Valentin-napjába a történtek után. Nem lesz hiány családi és boldog pillanatokból, humorból, de komoly és szomorú pillanatokról is olvashattok majd, és ismét kulcs szerepet kap a romantika.
A fejezet 18+ jeleneteket tartalmaz.
Jó olvasást! Remélem, mindenkinek tetszeni fog!
Boldog új évet mindenkinek!
Puszi!
Carly
18+
"WHAT A LOVELY HIDING PLACE THAT YOU HAVE MADE"
[2022. február 14.]
(Esme szemszöge)
-Boldog Valentin-napot!-mosolyogtam lelkesen szerelmemre a serpenyő mellől, amint megláttam őt kilépni a szobánkból.
-Boldog Valentin-napot, szívem!-pillantott vissza rám mosoly és meglepettség kettősével arcán, miután végig futtatta tekintetét a konyhapulton.-Jó ég, te mikor keltél ma reggel?
-Már egy órája fent vagyok-feleltem neki még mindig izgatottan.-Csináltam szívecske alakú tükörtojásokat, fokhagymás spenótot, vajas pirítóst-álltam neki felsorolni az elkészült ételekre mutatva-, és szívecske alakú gofrit. Most pedig egy kis pirított gombát csinálok még.
-Fantasztikus vagy, Es-emelte rám szemeit ismét ámultan-, de ezt tényleg nem kellett volna.
-Nem kellett volna, ez igaz. Én akartam-vettem vissza a szót mosolyogva.- Ez az én ajándékom neked. És a gyerekeknek is természetesen-tettem hozzá.- Mindenkinek jut.
-Hú, mi ez a jó illat?-hallottam meg fentről Jasper hangját, amint elindult lefele a lépcsőn.
-Esme Valentin-napi reggelit csinált az egész családnak-felelte neki Carlisle még mindig ámulattal mosolyában.
-Ez nagyon jól néz ki-pillantott végig az elkészült elemeken Jasper is.
-Köszönöm, drágám!-mosolyogtam.-Will és Lilly felkeltek már?-érdeklődtem tőle pár pillanat múlva.
-Lilly biztos, nyitva volt a szobájának az ajtaja-felelte.-Willt nem tudom.
-Megtennéd, hogy szólsz nekik?-kértem meg őt egy újabb apró mosollyal arcomon.-Hamarosan indulunk kell.
-Persze-biccentett, majd sietős léptekkel indult el vissza az emelet irányába.
-Tudok valamit segíteni, szívem?-lépett ekkor mögém Carlisle, miközben gyengéden átkarolva a derekamat megpihentette állát a vállamon.
-Nem kell, köszönöm!-feleltem neki mosolyogva, amint ő teljes testével hátamhoz simulva néhány apró csókot hullajtott nyakamnak ívébe.-Ez pedig, amit most csinálsz, nagyon nem számít segítségnek, remélem tudod-kuncogtam, amint tovább folytatta a reggeli elkészülését hátráltató szabotőr támadását, ezzel belőle is egy apró nevetést váltva ki.-Most reggel biztos nem fogunk szexelni, mert elkésünk-jeleztem neki egy apró sóhajjal hangomban, amint gyengéden megszívta ajkaival a fülem alatti érzékeny bőrterületet. Mit ne mondjak, igencsak nehéz volt most nemet mondjak neki.-Majd este…
-Estére egyébként rengeteg mindent szerveztem-pillantott ekkor rám lelkesedéssel szemeiben mellém lépve.-Foglaltam helyet a kedvenc éttermedbe, először oda megyünk majd vacsorázni-folytatta.-Utána kimegyünk majd a West Point Lighthouse-hoz, ugyanis ma este tiszta időjárást ígér az előrejelzés, és olvastam valahol, hogy mivel igen magas napaktivitás volt az elmúlt időszakban, így ma este van esély látni az északi fényt nálunk is.
-Ez komoly?-pillantottam rá lelkes izgatottsággal hangomban.-Ez…csodás lenne, mindig is látni akartam.
-Le is töltöttem egy északi fény előjelző appot a telefonomra-vette elő a mobilját.-Ez is azt írja, hogy ma este érdemes figyelni az eget, mert elég jók az esélyeink-mutatta felém a képernyőt.-Elvileg a Kp index jelzi a geomágneses történések erősségét, és ezáltal megjósolható az Aurora Borealis láthatósági határa. Ez a határ pedig ma estére tőlünk délre esik.
-Ez fantasztikus-ámultam gyermeki lelkesedéssel szívemben.
-Viszünk ki pokrócot, párnát, és várunk-mosolyogta.-Foglaltam szobát a The Edgewater hotelbe, úgyhogy mielőtt kimegyünk a Discovery Parkba, nyugodtan át tudunk öltözni valami melegebb ruhába. Ha pedig nagyon fázunk, visszamegyünk a hotelba és ott töltjük az éjszakát.
-Nem vagy semmi, ami a romantikát illeti-jegyeztem meg még mindig ámultan tervei hallatán, miközben levettem a tűzhelyről a már elkészült pirított gombát.-Bár ezt közel 9 év házasság után már megszokhattam volna-nevettem, amire ő is halkan nevetni kezdett.-Mindig meg tudsz lepni.
-Anyuci, mi ez a jó illat?-hallottam meg Will hangját az emelet irányából, amint Lilly-vel és Jasperrel együtt mind elindultak lefelé a lépcsőn.
-Tükörtojás, fokhagymás spenót, vajas pirítós, pirított gomba és egy kis palacsinta-soroltam fel.-A palacsintához van juharszirup és házi eper lekvár, ki mit szeretne...
-Ú, házi lekvár!-mosolyogta lelkesen Lilly.
-Spenót!-csillantak fel Will szemei is izgatottan kedvence hallatán.
-Szeretnék szólni nektek, hogy anya és én ma este nem alszunk majd itthon-szólalt meg Carlisle gyerekeikre emelve pillantását, amint a kávéfőzőhöz lépett.-Lilian nagyi és Henry papa fog majd rátok vigyázni.
-Én ma este Alice-szel randizom majd, úgyhogy csak későn jövök haza-szólalt meg Jasper, amint helyet foglalt a konyhaszigetnél Lilly és Will mellett.-De éjfél előtt itthon leszek. Az utolsó busszal hazajövök.
-Mit fogtok csinálni?-kérdeztem kíváncsian, amint mindenki elé egy-egy tányért és villát helyeztem a pultra.
-Elmegyünk sütizni suli után, utána pedig náluk leszünk, és onnan megyünk majd a moziba-felelte.-Mielőtt megkérdezitek, otthon lesznek a szülei, és leckét fogunk írni-válaszolta meg kimondatlan kérdésemet.-Csak mert Valentin-nap van, nem jelenti azt, hogy nem kapunk házi feladatot. Sajnos.
-Spenót, nem szabad ide feljönnöd!-szólt ekkor szerelmem cicánkhoz apró nevetéssel a hangjában, miután az egy könnyed mozdulattal felugrott hozzá a konyhapultra a kávéfőző mellé.
-Spenót is kér kávét-kuncogott fel Will is kiskedvencére pillantva.
-De Spenótnak nem tenne jót a kávé, úgyhogy nem kap-nevetett fel ismét, amint néhány simítást követően a földre helyezte őt, mielőtt kezébe véve a két kávéval teli bögrét visszasétált mellém.
-Köszönöm, szívem!-hullajtottam egy apró csókot ajkaira, amint átvettem tőle a bögrémet.
-Kiengedted Gingert, anyu?-kérdezte Lilly érdeklődve kutyusa után kutatva pillantásával.
-Igen, drágám-feleltem belekortyolva kávémba.-De nyugodtan visszaengedheted, ha szeretnéd, csak pisilni-kakilni engedtem ki-folytattam, amint a konyhapulthoz sétálva nekiálltam egy tálba tenni a nemrég elkészült pirított gombaszeleteket is.
-Akkor gyors beengedem!-ugrott le a székről, majd sietős léptekkel megindult a lépcső irányába.
-Csak lassan a lépcsőn!-szólt utána Carlisle aggódó figyelmeztetéssel hangjában.
-Jó!-hangzott el a válasz tőle, ám mintha meg sem hallotta volna, úgy szaladt tovább a földszint irányába, amire Carlisle és én is egy lemondó sóhaj kíséretében megráztuk a fejünket. Lilly sosem változik.
-Nos, ki mit kér akkor reggelire?-pillantottam végig gyerekeinken, miután a gombákkal teli tálat is a konyhaszigetre helyeztem a többi fogás mellé.-Van bőven választék.
-Én tojást és spenótot!-szólalt fel Will lelkesen.-Sok-sok spenótot.
-Gombát és pirítóst nem kérsz?-kérdeztem őt, amint a tányérját elvéve előle nekiálltam szedni rá az általa kért ételekből.
-Nem-rázta meg a fejét.
-Én szedek magamnak-állt fel Jasper a tányérjával együtt.
-Én is szedek magamnak. Már nagyfiú vagyok-kuncogott fel Carlisle tányérjával Jasper mellé lépve, amire én sem bírtam megállni, hogy felnevessek.-És mindenből szedek.
-Ügyes vagy-jegyeztem meg játékossággal mosolyomban.-Lilly, szívem, te mit kérsz?-fordultam kislányomhoz, amint Gingerrel nyomában visszatért a konyhába.
-Mindent kérek-felelte egy lelkes mosollyal arcocskáján ülve vissza a konyhasziget melletti bárszékre.-De szedek egyedül.
-Nekem itt már nincs is dolgom-jegyeztem meg nevetve, mielőtt én is egy szívecske alakú tükörtojást helyeztem a tányéromra egy adag spenót és gomba kíséretében.-Ha mindenki megreggelizett, irány gyorsan öltözni, mert kicsit késésben vagyunk. Jó?
-Jó, anyu!
-Jó, anyuci!
-Jó, anya….
(Carlisle szemszöge)
-Helló, Mark!-álltam meg mellette, amint ő épp egy kávét vásárolt az automatánál. Az arca szokatlanul gondterhelt volt.-Mi a helyzet?
-Semmi különös, csak…ma Callie anyja fog vigyázni este Sofiára, amíg mi Valentin-napozunk Callie-vel-állt neki egy apró sóhajjal hangjában-, és…nem is tudom. Soha nem aludt még máshol.
-Megértelek-veregettem meg a vállát együttérzőn.-Amikor Lilly-t és Willt először a szüleimre bíztuk, az…számunkra sem volt könnyű-mosolyogtam visszaemlékezve azokra az időszakokra. Istenem, milyen régen volt. Még mindig alig hiszem el, hogy már iskolába és óvodába járnak.
-A tieitek mennyi idősek voltak, amikor először a szüleiddel hagytátok őket egy egész éjszakára?-kérdezte még mindig némi aggodalommal arcán.
-Lilly 3 és fél hónapos volt, Will pedig 6 hetes-feleltem.-Lilly-nél könnyebb volt ezt a döntést meghozni, mert mindenkivel jól elvolt, de Will…nála azért jobban aggódtunk, hogy hogyan fogja viselni-folytattam.-Ő nagyon anyás volt. Igazából még most is az-helyesbítettem nevetve.-De nem volt baj egyiküknél sem.
-Sofia is elég anyás-mosolyodott el végre Mark is, ahogy kimondta kislánya nevét.-Hát…reméljük, hogy nem lesz gond-sóhajtott fel ismét, miközben kivette az automatából kávéját.-Majd meglátjuk.
-Nálunk az vált be, amikor Will kicsi volt, hogy Esme mindig megszoptatta őt indulás előtt, és ő is fektette le, mielőtt elindultunk-meséltem tovább.-Willt általában megnyugtatta a szopizás, és így anyáéknak is csak egy etetést kellett intézni.
-Sofia már nem szopizik. Most már átálltunk teljesen az üvegre, hogy Callie hamarosan jön vissza dolgozni-sóhajtotta.- De azért kössz a tanácsot!-nézett rám ismét hálával hangjában, amire én egy biccentéssel kísért mosollyal válaszoltam. Még mindig szürreális volt, hogy ilyen dolgokról beszélgetek Markkal. Pedig már 8 hónapos az én csodás Sofia keresztlányom.-És veletek mi a helyzet?-kérdezett most ő.-Hogy vagytok?
-Nagyon jól-feleltem őszinte elégedettséggel mosolyomban.-Minden olyan mint régen. 8 hónapja nem hittem volna, hogy valaha újra itt leszünk.
-Fogtok Valentin-napozni?-nézett rám kíváncsian.
-Igen-feleltem egy újabb lelkes mosollyal az arcomon.-Rengeteg mindent terveztem. Azt akarom, hogy ez az új „első közös Valentin-nap” tökéletes legyen. Egyébként most is a szüleim vigyáznak majd a gyerekekre-folytattam visszatérve kicsit az előző témánkra.-Meg reggel el is viszik majd őket óvodába és iskolába, mert mi Esme-vel a városban éjszakázunk ma, és ezért ne kelljen majd hazaautózzunk reggel még munka előtt. De ehhez a gyerekek nálunk már teljesen hozzászoktak-tettem hozzá.-Megfogadtuk Lilly születése után, hogy heti egyszer randi estet tartunk-álltam neki magyarázni.-Természetesen nem minden alkalommal vagyunk távol egész éjszaka, de ez a heti egy alkalommal könnyen beilleszthető a mindennapi rutinba, és segít megőrizni a tüzet, ha csak egy rövid időre is, de kiszakadunk az apa és anya szerepkörből.
-Hihetetlen, hogy te adsz most tanácsot pont nekem arról, hogy őrizzem meg a nemi életemet-jegyezte meg nevetve, amire én sem bírtam megállni, hogy felnevessek.
-Én már kétszer végig csináltam ezt az egész „gyerek mellett hogy éljen az ember egészséges szexuális életet” dolgot-nevettem tovább kisebb komolysággal arcomon.-És hidd el, ahogy nőnek, egyre nehezebb lesz. Ó, és még egy jó tanács-folytattam.-Ha nem olyanotok van most, tetessetek fel kulccsal zárható zárat a hálószobaajtótokra-pillantottam rá komolyan.-Lilly ahogy megtanulta elérni a kilincset, rendszeresen benyitogatott éjjel a szobánkba, úgyhogy egyrészt szabályokat fektettünk le, hogy mindig kopogjon, mielőtt bejön, másrészt pedig tudatosan zárjuk az ajtót, mielőtt bármibe belekezdnénk. Ezt a gyakorlatot pedig Willel is folytattuk-magyaráztam.-Persze nem tökéletes a módszer, Jasper és Will egyszer már ránk nyitott, amikor…spontának akartunk lenni, és elfelejtettük bezárni az ajtót. De szerencsére nem lendültünk még bele akkor nagyon, úgyhogy nem láttak semmi olyat.
-Én sajnos láttam-nevette visszautalva a 4 évvel ezelőtti ügyeleti szobás esetre, amire nem bírtam megállni, hogy egy halk sóhaj kíséretében megrázzam a fejemet.
-Már 4 éve volt…
-És egy életre traumatizált, hogy láttam a legjobb haverom erekcióját és a golyóit, miközben éppen döngeti a feleségét, aki amúgy szintén az egyik legjobb barátom-tette hozzá halk nevetéssel hangjában, ám mielőtt bármit reagálhattam volna, telefonom csörgése zavarta meg beszélgetésünket. Ahogy elővettem a köpenyzsebemből egy ismeretlen számot pillantottam meg annak kijelzőjén.
-Nem tudom, ki lehet ez-vontam össze szemöldökömet egy pillanatra, majd a hívás fogadása gombra nyomva fülemhez emeltem mobilomat.-Dr. Carlisle Cullen.
-Szép napot, Dr. Cullen!-szólalt meg egy férfi hang a vonal másik végén.-Dr. Harry Victor vagyok urológus szakorvos. Konzultálnunk kéne egy eset kapcsán, lenne rám most pár perce a főorvos úrnak?
-Hogyne, természetesen-feleltem kíváncsisággal hangomban. Milyen urológiai eset lehet az, amihez traumatológusra van szükség?
-Érkezett hozzánk egy középkorú fiatalember. Egy gyűrű alakú fa idegentest szorult hímvesszője tövére, feltehetően egy függönykarika-állt neki referálni, a szemeim pedig egy pillanatra elkerekedtek szavai hallatán. Egy függönykarika szorult valaki péniszére? Jól hallottam?-A problémánk az, hogy a pénisze annyira bedagadt, hogy semmilyen módszerrel nem tudtuk a karikát eddig eltávolítani.
-Hű-csúszott ki a számon meglepettség és együttérzés kettősével hangomban, amire kollégám válasza egy apró nevetés volt. Valószínűleg sok férfitársam reakciója lenne az enyémhez hasonló az elhangzottakra.-És…én miben tudok segíteni traumatológusként?
-Szükségünk lenne valakire, aki műtői körülmények között segít nekünk megfelelő eszközzel eltávolítani a karikát-felelte.-Ha jól tudom, a traumatológia műtőjében van olyan kis méretű csontfűrész, ami alkalmas lehet erre.
-Valóban van-biccentettem.-Most éppen szabad vagyok, melyik műtőbe menjek? 5 perc, és ott vagyok.
-A 3-as műtőbe jöjjön, főorvos úr! Már visszük is fel a beteget-hangzott el válasza hálával hangjában.-Köszönjük!
-Már indulok is!-biccentettem, majd egy gyors elköszönést követően bontottam a vonalat, mielőtt ismét Markhoz fordultam.-Nem hiszed, milyen esethez hívtak…
(Esme szemszöge)
-Ugye nem késtem le?-ült le mellém kíváncsi izgatottsággal arcán Izzie a galériára.
-Nem, még most altatták el a beteget-feleltem neki egy halk nevetéssel hangomban lelkesedése láttán.-Ezek szerint hozzád is eljutott ennek az esetnek a híre.
-Pont neked kéne tudnod, hogy itt gyorsabban terjednek a pletykák, mint egy fertőző betegség-pillantott rám ismét, amire az én ajkaimat egy apró, egyetértő sóhaj hagyta el.-És? Mi a terv?
-Ha jól értettem, megpróbálnak egy fém lapocot ékelni a pénisz és a fa karika közé-álltam neki vázolni az eddig elhangzottakat-, és így próbálják majd levágni a fűrésszel a karikát. Így kisebb az esélye, hogy belevágnak.
-Sose értettem, miért dugdossák a pasik olyan helyekre a farkukat, ami egyértelműen nem arra való-folytatta Izzie elgondolkodva, amire ismét felnevettem.-Biztos péniszgyűrűnek akarta használni azt a függönykarikát.
-Mondjuk gondolhatta volna, hogy ez nem biztonságos-jegyeztem meg.
-A férfiak nem gondolkodnak, amikor szexről van szó-vette vissza a szót Izzie.-Vagy hát gondolkodnak, de nem az agyukkal, hanem a farkukkal.
-Oké, ez igaz-nevettem fel ismét.-De őszintén bevallom, én imádom látni, amikor Carlisle-nak teljesen kiürül az agya szex közben-mosolyogtam picit elmerengve-Imádom, ahogy szétcsúszik olyankor.
-Te kis kancás MILF, te-lökte meg erre kuncogva vállával vállamat egy játékos mosollyal az arcán, amire én sem bírtam megállni, hogy újból nevetni kezdjek.
-Kancás MILF?-kérdeztem vissza még mindig kacagva.
-Totál be vagy indulva-válaszolta kérdésemre.
-Nos, hát, a fél évnyi kihagyást még nem sikerült teljesen bepótoljuk-vallottam be egy apró mosollyal az arcomon sütve le egy pillanatra szemeimet.-Meg ovuláció körül amúgy is mindig ilyen vagyok.
-Ha már ovuláció-pillantott ekkor rám valamivel komolyabban.-Mi a helyzet…tudod a…
-Semmi-válaszoltam meg kimondatlan kérdését.-Nem szedek fogamzásgátlót, nem tetettem vissza az implantátumot sem, de…védekezünk óvszerrel-folytattam.-Nem tudom, én…amióta elvesztettem a babánkat, bizonytalan lettem. Vagyis…inkább bizonytalan voltam, nagyon sokáig-helyesbítettem.-Kicsit még most is az vagyok. Akarok még gyereket-mondtam ki határozottan-, de…félek egy újabb veszteségtől. Nem tudom, kibírnám-e, ha elveszítenék még egy kisbabát.
-Te is tudod orvosként, hogy a vetélés alapvetően egy természetes dolog, és a legtöbb esetben sporadikus, egyszeri esemény-pillantott rám ismét komolysággal a hangjában.
-Tudom-biccentettem.-Utána is olvastam, meg minden, és…egy hete elkezdtem szedni a terhességi vitaminokat is, ha esetleg úgy döntenénk, csak…
-Nekem eléggé úgy tűnik, hogy te akarod ezt a dolgot már-fordult hozzám ekkor egy sokat sejtő mosollyal arcán, amire az én ajkaimat egy apró sóhaj hagyta el.-Vagy tévedek?
-Nem, tényleg akarom-helyeseltem mosolyogva egy pillanatra arcomat ujjaim mögé temetve.-Csak félek. Még mindig.
-Beszéltél már erről a félelmedről Carlisle-lal?-kérdezte egy pillanatra a műtőben álló szerelmem felé, majd ismét rám pillantva.
-Nem-ráztam meg a fejemet.-Akarok vele beszélni. És Addisonnal is majd-tettem hozzá.-Hallanom kell egy nőgyógyász véleményét is a dologgal kapcsolatban.
-Jó lesz ez, meglásd!-simította meg a vállamat nyugtatással a hangjában.-Tudom, hogy milyen vagy, úgyhogy nem mondom azt, hogy ne görcsölj rá, mert nincs értelme…
-Hé, igenis fejlődtem ezen a téren-nevettem fel szavai hallatán, amire ő is ismét nevetni kezdett.-De komolyan.
-Akkor ne görcsölj rá!-mondta ki végül nevetés és komolyság egyvelegével hangjában.-De tényleg. Ha szeretnéd azt a babát, akkor gyerünk, csináljátok! Rawdogging, a’ la nature, semmi védekezés.
-Rawdogging? A’ la nature?-kérdeztem vissza újabb nevetés kíséretében az általa használt kifejezések hallatán.
-A lényeg, hogy csak élvezzétek a szexet-magyarázta.-Beszélj Addisonnal utána pedig Carlisle-lal is.
Ebben a pillanatban telefonom csörgése szakította meg beszélgetésünket, ahogy pedig elővettem azt a zsebemből, a kijelzőn meg is láttam szerelmem édesanyjának nevét.
-Bocsáss meg, ezt fel kell vennem!-pillantottam vissza Izzie-re, majd ismét a mobilomra.-Carlisle édesanyja az-nyomtam meg gyorsan a hívás fogadása gombot, majd a fülemhez emelve telefonomat szóltam bele abba.-Szia, Lilian!
-Es…Esme, kedvesem, bocsánat, hogy…zavarlak-szólt bele rekedtes hangon, mondatát egy-egy köhögéssel megszakítva-, én és Henry is most ébredtünk, mindketten…lázasak vagyunk és köhögünk. Valószínűleg influenza.
-Jó ég, Lilian, van bármire szükségetek?-kérdeztem aggodalommal hangomban.-Van otthon mindenetek?
-Van mindenünk, köszönjük, kedves!-felelte nyugtatással betegségtől gyengébb hangon.-Viszont így ma este…ma este nem tudunk vigyázni a gyerekekre-folytatta, én pedig csak ekkor realizáltam, mit is jelent ez a számunkra. Ma este nem fogunk Valentin-napozni.-Annyira sajnálom…
-Ugyan, semmi gond-vágtam rá azonnal a hangjából kiérződő bűntudat hallatán.-A legfontosabb, hogy meggyógyuljatok. Ha pedig kell valami, akkor szóljatok, és visszük, jó?
-Köszönjük, drágám!-mosolyogta hálával hangjában.-Carlisle-t is hívtam, de…nem vette fel. Gondolom operál.
-Igen, pont az ő műtétjét nézem én is a galériáról-helyeseltem egy pillanatra a lapocot éppen a kezébe vevő szerelmemre pillantva.-Biztos visszahív majd, ha kijött, de mondom majd neki én is, hogy kerested.
-Legyetek jók! További jó munkát!
-Jobbulást nektek, Lilian! Hívjatok, ha szükségetek van valamire!-köszöntem el én is, majd miután bontottam a vonalat, egy apró sóhaj hagyta el a mellkasomat.-Hát…ma nem fogunk Valentin-napozni Carlisle-lal-fordultam ismét Izzie-hez.-Lebetegedtek a szülei, és ők vigyáztak volna ma Lilly-re és Willre.
-Basszus-pillantott rám együttérzéssel hangjában.-Sajnálom…
-Ez meg mi-vontam össze a szemöldökömet egy pillanatra, amint az éppen csak elrakott telefonom ismét hangos jelzésbe kezdett. Ahogy ismét elővéve megpillantottam a kijelzőn az emlékeztető üzenetet, egy pillanatra összeszorult a szívem annak láttán: „Ma jön a baba <3”
(Jasper szemszöge)
-Szia, Jazz!-köszönt rám Alice, ahogy belépett a tanterembe.-Boldog Valentin-napot!
-Szia! Boldog Valentin-napot!-mosolyogtam rá, miközben leült mellém a padba. Ma is nagyon csinos.-Menő a harisnyád!-dicsértem meg.-Olyan, mintha kötve lenne.
-Igen, imádom!-mosolyodott el ő is.-És jó meleg. Divatos és praktikus.
-Az-helyeseltem.-Képzeld, elkezdtem nézni tegnap este egy sorozatot, a Midnight Mass-t, és baromi jó-kezdtem el mesélni.-Van benne minden, valláskritika, dráma és vámpírok. Vámpírok, Alice!-ismételtem lelkesen.-A 7 részből már 4-et megnéztem, és hű...Lassú, de izgalmas a sztori.
-Jól hangzik-mosolyogta.-Csak 7 részes?
-Mini sorozat-helyesbítettem.-És csak egy évad.
-Ha elkezdem nézni, megvársz a maradék 3 résszel, hogy utána együtt nézzük tovább?-kérdezte lelkesen.
-Ma a leckeírás után én szívesen elkezdem nézni veled az elejétől, ha van kedved és még van időnk a mozi előtt-ajánlottam fel.-Meg tudnám nézni újra az elejét.
-Az tök jó lenne-mosolyodott el ismét.-De ne spoilerezz!
-Jó leszek, ígérem!-tettem a szívemre a kezemet.-Milyen volt tegnap a ballett?
-Még mindig izomlázam van, de nagyon jó volt-nevetett fel.-És hála annak, hogy nem nyújtottam rendesen, egész héten érezni fogom ezt. Képzeld, én meg tegnap este megnéztem lefekvés előtt Az ördög Pradát visel filmet-pillantott rám ismét.-Meryl Streep fantasztikus benne.
-Én még azt nem láttam-vontam össze a szemöldökömet egy pillanatra, ahogy elgondolkodtam a fílm címe hallatán.-Én a Jól áll neki a halált láttam vele nemrég, amikor Carlisle és anya…mármint Esme anya nézték-meséltem neki.-Régi film, de kifejezetten jó volt.
-Ebben a filmben egy valódi díva. Imádtam-folytatta lelkesen. Imádtam látni, amikor így csillognak a szemei.
-Jó reggelt, osztály!-lépett be ekkor az ajtón Mrs. Davis, amire mindannyian rá emeltük a tekintetünket.
-Jó reggelt!-köszöntünk vissza egy kissé elcsúszott kórusban mind.
-A mai órán az ünnephez híven a női és férfi reproduktív rendszerről fogunk megemlékezni-kezdett bele, amire az osztály egy része kuncogni kezdett.-Több komolyságot, fiatalok! Ez egy fontos téma.
-Olyan éretlenek-suttogtam oda Alice-nek alig észrevehetően megforgatva szemeimet.
-Füzetet elő-pillantott rajtunk végig Mrs. Davis.-A női menstruációs ciklussal kezdjük…
[…]
(Esme szemszöge)
-Minden rendben?-hallottam meg szerelmem hangját a hátam mögött, amint én éppen az egyik spenót növénykét locsoltam az üvegház tompa fényében. Csak most vettem észre, hogy teljesen besötétedett már odakint.
-Igen, minden oké-biccentettem egy apró sóhajjal kísért mosollyal az arcomon, miközben ő becsukva maga mögött az üvegház ajtaját közelebb lépett hozzám.
-Csak mert elég régen lejöttél ide, és…kezdtem aggódni-karolta át gyengéden derekamat, ahogy megállva mögöttem megpihentette állát a vállamon-Nehéz napod volt.
-Csak egy kicsit-nevettem fel kisebb szomorúság és irónia egyvelegével szavaimban. A szívem ismét összeszorult, ahogy eszembe jutott, „mi lett volna, ha”.-Tudod…egy alternatív univerzumban, mi…mi most nem itt állunk az üvegházban a meghiúsult Valentin-napunk estéjén-álltam neki, a hangom pedig egy pillanatra elvékonyodott, ahogy könnyeimmel küzdöttem-, hanem a klinikán vagyunk, és…lehet épp most születik meg Rose. Egy másik valóságban nem veszítettük el őt, és…lehet már a karomban is tartom őt.
-Ssssh, semmi baj, szívem!-ölelt magához, ahogy a könnyeim utat törtek maguknak, én pedig beleolvadva a karjai nyújtotta biztonságba pihentettem meg arcomat mellkasán, ahogy gyengéden simogatni kezdte a hátamat.-Itt vagyok. Lassan vedd a levegőt! Lassan be, és lassan ki!-instruált, ahogy észrevette szapora légvételeimet.-Csak nyugodtan…
-Azt hittem, már túl vagyok rajta-sóhajtottam remegéssel a hangomban, ahogy egy nagyobb levegőt vettem légzésem kontrollálására.-De…egyértelmű, hogy nem vagyok, hiszen…félek, hogyha újra terhes leszek, megint elveszítem őt-folytattam még mindig szipogva.-Pedig ez butaság. Ez butaság…
-Félsz újra teherbe esni?-kérdezte meglepettség és aggodalom kettősével hangjában szavaim hallatán, amire én egy halovány bólogatással válaszoltam.
-Igen, vagyis…nem teherbe esni félek igazából-helyesbítettem ismét rá emelve szemeimet.-Akarok még gyereket-folytattam határozottan.-Akarom, hogy legyen még kisbabánk, de…nem tudom, el tudna-e viselni a lelkem még egy veszteséget-sóhajtottam, miközben tenyeremmel megtöröltem könnyektől nedves arcomat.-És tudom, hogy te is szeretnél majd még kisbabát, és sajnálom, hogy…sajnálom, hogy nem tudom megadni, amit te is szeretnél, mert félek valamitől, ami valószínűleg sosem fog megismétlődni.
-Hé, Es, nyugodj meg!-simította ujjait vállaimra nyugtatással a hangjában, ahogy észrevette, hogy ismét elkezdek hiperventillálni.-Te nem tartozol nekem semmivel-pillantott rám komolyan.-Ez nem úgy működik, hogy én akarok gyereket, vagy te akarsz gyereket, ez…Itt mi akarunk gyereket-folytatta, megnyomva a „mi” szócskát.-Ebben a projektben ketten vagyunk. És én sosem kényszerítenélek arra, hogy kihordj egy babát, ha te magad nem vagy ebben teljesen biztos.
-Csak…azt akarom, hogy boldog legyél…
-Én boldog vagyok-vette vissza a szót őszinte mosolygással szavaiban.-És akkor is boldog maradok, ha esetleg csak ennyien maradunk-tette hozzá komolyan.- Te, Jasper, Lilly, Will és én. A mi családunk így is tökéletes és kerek. Ha viszont szeretnéd, melletted leszek, történjen bármi is…
-Annyira szeretlek!-öleltem őt ismét magamhoz kisebb megkönnyebbülés és meghatottság egyvelegével szívemben-Annyira nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek!-hullajtott apró csókot fejem tetejére, miközben újból gyengéden simogatni kezdte a hátamat.-Egyébként…van még egy meglepetésem a számodra-pillantott rám újra egy sejtelmes mosoly kíséretében, majd miután eleresztett sietve indult meg az üvegház ajtaja felé, pár pillanat múlva pedig egy kis műanyag cserépbe ültetett növénnyel tért vissza hozzám.
-Hát ez meg mi?-léptem felé meglepettséggel mosolyomban.
-Tudom, hogy már van málna növénykéd, de…egyszer mondtad, hogy nagyon szeretnél egyszer egy tő Rubus idaeus-t, avagy…
-Sárga málna-mosolyogtam rá meghatottan.-Istenem-ámultam, ahogy ő kezembe adta a most még termés nélküli sárga málna tövet-, csodaszép kis palánta.
-Boldog Valentin-napot, Es!-hullajtott mosolyogva egy apró puszit arcomra.-Tudom, hogy nem úgy sikerült ez a mai nap, ahogy terveztük, de…azért remélem, hogy ez kicsit jobb kedvre derít majd.
-Annyira szeretlek!-vontam magamhoz csókra, ő pedig belemosolyodva csókunkba állt neki viszonozni azt.
-Igen, ezt már mondtad- nevette egy pillanatra elválva tőlem, belőlem is egy mosollyal kísért apró nevetést váltva ki ezzel.-Én is szeretlek! Még mindig-hajolt hozzám ismét, most ő forrasztva össze ajkainkat, ahogy pedig nyelvével gyengéden ajkaim közé nyomult, azonnal megéreztem azt a jellegzetes, jóleső melegséget hozó feszítést az alhasamban. Óvatosan helyeztem le a tőle kapott kis málna palántát a mellettem lévő faláda tetejére csókjaink közben, majd karjaimat nyaka köré fonva álltam neki hátrálni az üvegház vége felé.-Hm, mire készül, doktornő?-kérdezte Carlisle egy játékos tónussal hangjában, amint ujjaival gyengéden megmarkolva csípőmet követni kezdett engem.
-Valentin-nap van-mosolyogtam hasonló huncutsággal hangomban, ahogy nekiütközve az üvegház végében lévő asztalnak az megállásra kényszerített.-A doktor úr pedig fantasztikus Valentinom volt ma, úgyhogy…jutalmat érdemel-vontam magamhoz ismét, mire ő még közelebb húzódva hozzám állt neki viszonozni hevesebb csókjaimat.-Zöld a lámpa…
Ahogy teljes testével az enyémhez simult, megtámaszkodtam egyik kezemmel a mögöttem lévő asztalon, mire ő gyengéden fenekem alá nyúlva helyezett fel az asztallapra, így helyezkedve be lábaim közé.
-Milyen heves ma, Dr. Platt-Cullen!-kuncogta, amint én lábaimat combjai köré fonva közelebb vontam őt magamhoz. Ajkaimat egy apró nyögés hagyta el, ahogy ekkor megéreztem nadrágján át is növekvő erekcióját.
-Hogy Izzie-t idézzem, egy „kancás MILF” vagyok-nevettem, ahogy eszembe jutott az általa használt szóösszetétel, mielőtt újabb csókot hullajtottam szintén nevető szerelmem ajkaira.
-Fel kéne menjek óvszerért-állt meg egy pillanatra.
-Ne!-állítottam le finoman megrázva a fejemet.-Mi lenne, ha…adnánk egy esélyt a sorsnak?-pillantottam rá ismét egy apró mosollyal az arcomon, amire az ő szemei azonnal felcsillantak.-Nem próbálkoznánk, csak…bízzuk a sorsra.
-De nem miattam akarod ezt, ugye?-simította meg gyengéden arcomat, miközben tekintetét végig futtatva rajtam próbált olvasni bennem.
-Nem-ráztam meg a fejemet határozottan.-Igazából, már amikor 1 hete elkezdtem szedni a terhességi vitaminokat, akkor készen álltam tudat alatt-folytattam.-De amit Izzie és Addison mondott ma az…ráébresztett arra, hogy nem félhetek valamitől egy életen át, ami egyáltalán nem biztos, hogy meg fog történni. Amit pedig te mondtál, az arra ébresztett rá, hogy veled érdemes vállaljam ezt a kockázatot-karoltam át a nyakát, így forrasztva össze ismét ajkainkat.
Gyengéden simította végig ujjait combomon, majd rátalálva a farmer nadrágom gombjára egy könnyed mozdulattal kigombolta azt, miközben ajkaival nyakamra vándorolva gyengéden csókolni kezdte az érzékeny bőrfelületet, egy jóleső sóhajt váltva ki ezzel belőlem.
-Megemelnéd picit a feneked?-suttogta mosolyogva a fülembe, miután nadrágom sliccét is lehúzta, mire én egyik kezemmel átkarolva nyakát, másikkal az asztalon támaszkodva emeltem meg egy picit magamat, ő pedig sietősen állt neki lehámozni rólam nadrágomat és fehérneműmet.-Köszönöm, doktornő!-mosolyogta huncutsággal hangjában egy gyors csókot hullajtva ajkaimra, miután térdemig letolta ezt az egyesülésünk útját álló együttest, majd letérdelve elém szabadított meg végre teljesen az engem korlátozó ruhadarabokról, mielőtt újra a lábaim közé helyezkedve nyelvével ismét ajkaim közé nyomult.
Gyengéden vezette be egyik kezét lábaim közé, finoman súrolva ujjbegyeivel szeméremdombomat, ahogy pedig ujjai elérték a lüktető kis halmot a lábaim közt, ajkaimat egy hangosabb nyögés hagyta el.
-Jó ég, Carlisle!-sóhajtottam egy pillanatra hátra vetve fejemet, amint ő egy erélyesen gyengéd nyomást helyezve csiklómra körözni kezdett körülötte mutató és középső ujjával.-Jó ég, jó ég, jóságos ég…-motyogtam, amint kis idő után az előbbi két ujjával lejjebb vándorolva belém vezette azokat, miközben hüvelykujját clitoriszomra helyezve kezdett el szinkronban simogatni mindkét helyen, impulzusok áradatával árasztva el ezzel a testemet.-Istenem, de fantasztikus vagy!-nyögtem fel hangosabban, amint hívogató belső simításai és körző játéka közben ajkai visszataláltak nyakamnak bőrére, ezzel tovább fokozva az alhasam mélyén gyűlő meleg feszítést.
-Imádom hallani a hangodat-mosolyogta bőrömnek, mielőtt elhúzódott volna tőlem, amire az én ajkaimat egy apró, panaszos nyögés hagyta el.-Türelem!-nevette reakcióm láttán, miközben nekiállt kioldani nadrágövét. Nem bírtam megállni, hogy elmosolyodva alsó ajkamba ne harapjak, ahogy letolta nadrágját és alsóját, ezzel pedig szabaddá vált mostanra már igencsak feszülő erekciója.
-Úgy látom, készen állsz!-kuncogtam újból nyaka köré fonva karjaimat, mikor ismét lábaim közé lépett, ahogy pedig lábaimat combjai köré kulcsolva közelebb vontam őt magamhoz, férfiassága végigsiklott szeméremajkaim közt, egy újabb nyögést váltva ki ezzel mindkettőnkből.
-Te készen állsz?-kérdezte egy gyengéd csókot hullajtva nyakamnak bőrére, amint egyik kezét közénk vezetve bemenetemhez kormányozta magát. Egy újabb sóhajjal kísért nyögés hagyta el mellkasomat, ahogy ekkor megéreztem glanszának feszítését bemenetemnél.
-Nagyon is-mosolyogtam ismét szemeibe pillantva hevesebb légvételeim közt.-Zöldebb nem is lehetne az a lámpa.
-Szeretlek!-érintette egy pillanatra homlokát az enyémhez, majd az asztalon támaszkodó kezeinket összefűzve gyengéd határozottsággal elmerült bennem.-Istenem, Es!-sóhajtotta egy apró nyögés kíséretében, amint egy reflexes, gyengéd lökéssel mélyebbre merült bennem.
-Jóságos ég!-nyögtem fel én is érzésre, ahogy lassan mozogni kezdett bennem. Kissé felfelé irányzott lökései hatására újabb és újabb impulzushullám száguldott végig a gerincemen, jóleső bizsergést hagyva maga után minden újabb elmerülésével, ahogy pedig mélyebbre merülve bennem ez a gyengéd tempó egy szaporább ritmusra váltott, egy apró sikkantás hagyta el az ajkaimat.-Carlisle! Istenem…
-Es! Ó, Es!-nyögött fel ő is hevesebb légvételei közt.
Glansza újra és újra súrolta mélységemben azt a bizonyos szenzitív pontot, ismétlődő sóhajok és nyögések sorát váltva ki ezzel mindkettőnkből, ahogy pedig heves tempója nyomán megéreztem izmaim finom remegését, tudtam, nem sok választ már el engem a beteljesüléstől.
-Nem bírom tartani magamat-hadartam zihálva megérezve az asztalon támaszkodó karomba kúszó gyengeséget, mire ő egy pillanatra leállítva mozdulatait húzott finoman kijjebb az asztal szélére, hogy elfeküdhessek azon.
-Így kényelmes?-kérdezte gyengéden végig megsimítva egyik kezét oldalamon, miután hanyatt dőltem az asztallapon, amire én egy apró mosollyal kísért bólintással válaszoltam, így adva meg neki az engedélyt a folytatásra.
Ujjaival megragadva két oldalt csípőmet kezdett el ismét pumpálni, amivel az egész testem egy, az övével szinkron ringásba kezdett, mire én kezeimet alkarjaira simítva kapaszkodtam meg azokban, így stabilizálva magamat.
Ahogy egy pillanatra fel-felnyitottam szemeimet heves lökései közt, egy tompa zöld fényt vettem észre az áttetsző tetőn át. Már káprázik a szemem, olyan jól csinálja.
-Ah, Es!-sóhajtotta nevemet újra és újra, amint rám borulva gyengéden megmarkolta vállaimat, közben egy pillanatra sem szakítva meg ütemes mozgását. Izmainak remegéséből tudtam, hogy ő is nagyon közel van már.-Mindjárt elmegyek…
-Én is-sóhajtottam nyögéseim közt. Az egész szenzoros és vegetatív idegrendszerem lángokban állt. Úgy éreztem, menten megsemmisülök.-Ne hagyd abba, kérlek!
-Istenem, Esme!-nyögte hangosan, amire pár pillanattal később meg is éreztem magamban az ejakulációját kísérő pulzáló melegséget, én pedig ennek hatására másodpercek múlva követtem őt.
-Carlisle!-sikkantottam, ahogy ez az alhasamban gyűlő feszítés hirtelen felszabadulva özönvízszerűen elárasztotta a testemet, kontrollálhatatlan remegést idézve elő nálam, miközben karjaimmal és lábaimmal szorosan megkapaszkodtam Carlisle testében, hogy el ne sodorjanak ezek az orgazmusom keltette hullámok. Ahogy ott feküdtem a megannyi szín és csillagok kábulatában, úgy éreztem, minden kis sejt vibrál a testemben beteljesülésem nyomán.
-Ez…fantasztikus volt-mosolyogta ziláltan, így hullajtva néhány csókot nyakamnak bőrére.-Csodás voltál. Szeretlek!
-Én sem panaszkodhatok-ziháltam ujjaimat végig futtatva szőke tincsei közt, ahogy ő egy pillanatra megpihentette fejét mellkasomon.
Ekkor ismét egy halovány zöld világosságot vettem észre a szemem sarkából, mire felnézve az égre egy erősebb zöld fényt láttam meg hullámzani felettünk az éjszaka sötétjében. A lélegzetem egy pillanatra elakadt, ahogy realizáltam, mit is láthatok épp.-Carlisle, nézd!-mutattam felfelé, amire ő elemelkedve rólam pillantott fel szintén az égre.-Ez a…
-Az északi fény-mosolygott rám egy enyémhez hasonló ámulattal szemeiben.-Nagyon annak tűnik. Szólnunk kéne a gyerekeknek…
-Épp most mentél el bennem, és még mindig cirógatja a farkad a cervixemet, neked pedig az jár a fejedben, hogy „szóljunk a gyerekeknek”?-kérdeztem kuncogva, amire ő is alig hallhatóan nevetni kezdett.
-Ez egy egyszer az életben lehetőség-magyarázta még mindig nevetve egy pillanatra ismét a felettünk táncoló fényekre emelve pillantását.
-Annyira apuka vagy. Nagyon szeretlek!-vontam magamhoz ekkor egy apró, gyors csókra. Hihetetlen volt ez az ember.-Szóljunk nekik gyorsan-pillantottam rá ismét kisebb sürgetéssel szavaimban.-Nehogy véget érjen...
-Igenis-húzódott ki belőlem óvatosan, majd miután én is lehuppantam az asztalról sietve álltunk neki mindketten visszakapkodni levetett ruhadarabjainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése