Saját karaktereim a Roxfortban / II.

Üdv, mindenkinek!

Végre meghoztam a korábban Abeth-nél látott Roxfortos poszt folytatását, aminek a lényege, hogy a saját karaktereidet besorolod a Roxfort házakba. (Az eredeti ötlet Linától származik :) ) Ezúttal a Cullen család gyerek karaktereit sorolta be a Teszlek süveg a hozzájuk illő házakba a teljesség igénye nélkül (kind of SPOILER? SPOILER :D) 

 JASPER CULLEN

HÁZ: Griffendél

Jaspert 5 évesen ismerhettük meg, nem sokkal azután, hogy az édesanyja (Carlisle nővére) elhunyt egy balesetben, aki mostanra már egy 13 éves tinédzser nagyfiúvá cseperedett. Számtalan megpróbáltatáson ment keresztül élete során, nem kívánt gyerekként született, az édesanyja gyakorlatilag egyedülálló szülőként nevelte, majd elhunyt az anyukája, az édesapja bántalmazta, mígnem végül megérkezett a Carlisle és Esme által megalkotott biztonságos közegbe, ahol ez az addig a pontig  túlélő üzemmódban élő gyerek végre megpihenhetett. Jasper egy őszinte, bátor, kissé makacs és okos gyerek, arany szívvel. Amilyen vadóc volt kisgyerekként, annyira felelősségteljes nagyfiú lett belőle, ámbár egy kis szemtelen pimaszság időnként továbbra is elhagyja a száját, és tinédzser fiú lévén néha picit gyorsabban jár a szája, mint az agya. 

Új családjában ismét önmaga lehet, véleménye lehet és szeretve van úgy, ahogy mindig is megérdemelte volna. Nagyon jó "nagytesója" Lilly-nek és Willnek, őszintén szereti őket. Azzal azonban még mindig küzd, hogy Carlisle-t és Esme-t szüleiként fogadja el (még mindig nagyon szereti az édesanyját, emiatt nem igazán tud Esme-re anyukájaként tekinteni, Carlisle pedig bár mindig is inkább volt az apja, mint az igazi apukája, de számára az apa szó összefonódott James nevével, és emiatt ez a szó annyira negatív érzelmeket vált ki benne, amit nem tudna Carlisle-lal azonossítani a saját értelmezésében), de ők ezt nem is erőltetik a számára, rábízzák, hogy milyen tempóban és hogyan fogadja el őket. Ők viszont saját fiukként szeretik Jaspert, és ez a hatalmas szeretet az, ami elkezdte gyógyítani ennek az összetört gyereknek a lelkét. 

LILLY GRACE CULLEN

HÁZ: Griffenbug (Griffendél x Hugrabug)

Lilly Carlisle és Esme elő gyermekeként látta meg a napvilágot. Ő egy valódi "ray of sunshine" karakter, Esme mondja egyszer azt, hogy Lilly olyan "mint a napsugarak egy hideg téli napon". Szülei nem számítottak ennyire korán az ő érkezésére, de mindketten egyet értették abban, hogy nagyon szeretni fogják ezt a kislányt. Már a születése sem volt esemény mentes, és élete során számtalan megpróbáltatáson ment és megy majd még keresztül, ennek ellenére Lilly mindig visszatalál az ő "sunshine" énjéhez, mégha picit meg is keményedik majd a jelleme. Nem csak külsőleg, hanem személyiségében is nagyon hasonlít Esme-re, egy kedves, mosolygós, kreatív, határozott, bátor, okos kislány, aki néha kissé makacs és pimasz, ebben pedig erősen hasonlít névadó néhai nagynénjére. Kissé hiperaktív, nehezen tud megülni a fenekén, ebben pedig ugyancsak az anyukájára ütött. 3 évesen egy trauma nyomán depresszióval diagnosztizálták, később pedig enyhe ADHD-t állapítottak meg nála emiatt kissé nehezen alkalmazkodik az őt kereket közé szorító iskolás léthez. Lilly imádja a természetet, az állatokat és a növényeket, a bogaraktól a csillagokig az égen. Nagyon szereti, hogy az erdőben laknak. Később nagy sátrazó lesz.

Ő "apa kislánya", imádja az apukáját, ez az érzés pedig kölcsönös. Az ő kapcsolatuk nagyon különleges és megismételhetetlen. :) 

WILLIAM HENRY CULLEN

HÁZ: Hollóhát

Will a család legkisebb tagja, aki Lilly születése után 4 évvel látta meg a napvilágot. Carlisle és Esme nagyon rákészültek a második babájukra, mindent megterveztek, időzítettek, monitoroztak, hogy ő összejöjjön, ennek ellenére mégis picit meglepetésként lépett be ő az ő életükbe, pont akkor, amikor a legkevésbé számítottak rá. Will olyan, mint az apukája, nem csak külsőre, hanem jellemre is. Introvertált, szégyenlős, csendes kisfiú, aki rendkívül intelligens, jóval a kortársai előtt jár sok mindenben. Később igazolódni is fog nála egy elég magas IQ szint. Nem igazán szereti, ha hozzá érnek, első sorban Esme érintése az, amit leginkább elfogad és szeret is. Ő egy nagyon "anyás" kisfiú, mindig az anyukáján csüng, amikor pedig Esme nincs otthon ügyelet miatt, előszeretettel alszik az anyukája helyén az ágyban. Annak ellenére, hogy nehezebben mutatja ki, arany szíve van. Később, amikor nagyobb lesz, előbújik majd belőle egy kissé szarkasztikusabb hang, ami részben a magas intelligencia szint átkaként fellépő magányosság érzés vonzata, illetve a disszonancia aközt, amire képes lenne és amire titkon vágyik. 

Ti mit gondoltok róluk olvasóként? Nektek ki a kedvenc Cullen gyerkőcötök? Kommentben írjátok meg :) 

HAPPY FATHER'S DAY!

 

Boldog Apák napját az egyetlen és megismételhetetlen Dr. Carlisle Cullennek!

 

Carlisle a szemünk előtt lett egy kissé magának való, magányos fiatal szakorvosból egy mostanra már 8 éve házas, 3 gyerekes apa. Hirtelen, mégsem teljesen váratlanul vált édesapává, amikoris Lilly villámgyorsan az életükbe lépett nemsokkal az esküvőjük után. És bár eredeti terveik szerint még vártak volna picit a családalapítással, ahogy megtudták, hogy Lilly úton van, egy pillanatig sem volt kérdéses, mennyire nagyon szeretve lesz ez a gyerek ebben a családban. Tudták, hogy nem lesz egyszerű ez az utazás, mivel Esme még az első rezidensi évén sem volt túl, de egymás kezét fogva vágtak neki a családalapításhoz vetető útnak. Évek múlva, Lilly-hez képes jóval tervezettebben Willel bővült a családjuk, közel egy időben ezzel pedig örökbefogadás révén Jasper is hivatalosan az ő gyerekük lett, így az ő kis családjuk immár 5 fősre bővült. Most pedig éppen a legújabb Cullen babát tervezik. :D

Igyekeztem Carlisle-t olyan apának megírni, amilyet minden gyerek érdemelne. Ti milyen apának látjátok őt olvasóként? Írjátok meg kommentben!

 

Remélem, hogy mindenkinek tetszik majd ez a kis montázs, amit Carlisle és a kislánya, Lilly kapcsolatáról készítettem. Mivel általa vált apává, úgy éreztem, elsőnek ezt a kapcsolatot szeretném megjeleníteni montázs formájában. A képen lévő idézetek egyébként a történetből származnak angol nyelvre fordítva :) 

Teljes képméretért kattintsatok a képre!

Saját karaktereim a Roxfortban / I.

Üdv, mindenkinek!

Nem bírtam ki, hogy a tegnapi új fejezet után már ma egy új bejegyzéssel jelentkezzek.
Abeth-nél láttam egy ilyen jellegű posztot, aminek a lényege, hogy a saját karaktereidet besorolod a Roxfort házakba, és annyira megtetszett az ötlet, hogy muszáj volt nekem is megcsináljam az én történetem szereplőivel. (Az eredeti ötlet Linától származik :) )

Bevallom, nem teljesen követem a játékszabályokat, mivel csak a saját, OC karaktereimmel kéne megcsináljam ezt a fajta besorolást, de nem bírtam megállni, hogy Cullen' Anatomy Carlisle-t és Esme-t is beossza a Teszlek Süveg valamelyik házba.  

DR. ESME ANNE PLATT-CULLEN

HÁZ: Hollóbug (Hollóhát x Hugrabug)

Ha Esme-t röviden kéne jellemezzem, ő egy maximalista "sunshine" karakter. Kettősség jellemzi az ő személyiségét, ő egy extrovertált-introvertált típus, avagy ambivertált. Új helyzetben, új közösségben először visszahúzódó, csendes, amikor azonban rájön, hogy biztonságos az a közeg, amibe került, megnyílik, és felszínre jön az a "sunshine" énje, ami igazából ő. Az érdekes ambivalens személyisége mögött a gyerekkori iskolai bántalmazások állnak, amiket iskolatársaitól szenvedett el, és amik miatt visszahúzódóvá vált. A munkában és a magánéletben is eltökélt, keményen dolgozó, határozott, ugyanakkor jó szívű, nyitott, kedves, hűséges és szenvedélyes, imád olvasni, rendkívül intelligens, kíváncsi, akit minden érdekel már gyermekkora óta, ami társítva a maximalizmusával eljuttatta őt az orvosi egyetemig. Önálló, enyhén hiperaktív, nem tud megülni a fenekén, mindig pörög és hajlamos túlgondolni dolgokat. Az utóbbi kettőből és a maximalizmusából ered az arra való hajlama, hogy egy szorongó spirálba kerüljön, és túlaggódjon helyzeteket. Carlisle szerencsére nagyon jól tudja kezeli az ilyen epizódjait, és sikerül kizökkentse Esme-t ezekből a lefele tartó spirálokból.

DR. CARLISLE CULLEN

HÁZ: Hollóhát

Carlisle egy egyértelműen introvertált, könyvmoly jellem. Sosem volt nagy társasági ember, mindig nehezen ismerkedett. Analitikus személyiség,  egy "agy vs. szív" döntésnél többnyire az eszére hallgat(ott) (az első kivétel hosszú idő után az volt, amikor eldöntötte, hogy elhívja Esme-t randira, amit aztán nem is egy hasonló "szív győzelem" követett.) Intelligens, tudásvággyal és kíváncsisággal a szakma terén, logikus gondolkodású, határozott, imád olvasni, csendes, udvarias, figyelmes, segítőkész, hűséges és összességében van egyfajta nemes elegancia a gesztusaiban és beszédében (amit amúgy azonnal levetkőz, ha a gyerekeivel kell játszani :D)  A történet előrehaladtával jobban megnyílik, megtanul újra nagyobb teret engedni a "szívének", és rájön, hogy nem is olyan rossz dolog engedni a vágyainak, és megbízni a szív szavában. Ezt pedig Esme-nek köszönheti (ennek is megvan az oka, hogy ő miért ilyen, de nem akarok spolierezni, így nem fejteném most ki ezt bővebben). 

Az ő kapcsolatuk, mint látjátok egy egyértelmű sun&moon dinamikán alapul, ahol Esme Carlisle számára az energia, a vibrálás, a napsugár, Esme számára pedig Carlisle a nyugalom és a stabilitás. Egymás társaságában mindketten mernek sebezhetők lenni, kölcsönösen egészítik ki és teszik jobbá egymás jellemét és életét, és ez az, ami olyan gyönyörűvé teszi az ő kapcsolatukat. 

 

Hamarosan egy új bejegyzésben folytatom majd a gyerekeikkel :) 

Írjátok meg nyugodtan kommentben a véleményeteket, ti hogyan látjátok őket olvasói szemmel :) 

Cullen's Anatomy LXVI. Fejezet

Üdv, mindenkinek!

Meg is hoztam az új fejezetet. Ez a rész egy halloweeni rész lesz.  Számtalan kis "easter egg" van elrejtve a sorok között, amiken remélem mindenki jót mosolyog majd, nem lesz hiány megmosolyogtató, aranyos és humoros pillanatokból, de komolyabb hangulatú, feszültebb jeleneteket is olvashattok majd.  És persze a romantika is kiemelt szerepet kapott. :) 

A fejezet 18+ témákat és jelenetet tartalmaz.

Remélem mindenkinek tetszeni fog! Jó olvasást! 

Puszi!

Carly

 

18+

"TONIGHT, I'M GONNA GIVE YOU 

ALL MY LOVE IN THE BACKSEAT"

[október 31.]

 
 
 
 

(Esme szemszöge)
 
 
 

-Nos?-hallottam meg szerelmem hangját a hálószobánk felől, miközben én épp egy kis művért applikáltam szájam sarkába a fürdőszobatükör előtt.-Szerinted jó leszek így?
-Hadd nézzelek!-mosolyogtam visszalépve hálónkba.-Nocsak, Dr. Akula-futtattam végig pillantásomat rajta-, igencsak jól tetszik kinézni.
-Akkor jó lett-mosolyogta ő is jelmezére pillantva.-A vámpír-orvos.
-Mutasd a szemfogaidat is!-sarkalltam egy szélesebb mosolyra, mire ő megvillantva fogsorát láthatóvá tette a szemfogaira helyezett vámpír agyar alakú fogkoronát.-Őszintén lenyűgöz, milyen jól meg lett csinálva.
-Mutasd a tiédet!-pillantott rám ismét, mire én is egy szélesebb mosolyra húzva ajkaimat vicsorítottam rá vámpír fogaimmal.-Hű, veszedelmes vagy!-jegyezte meg egy apró játékos nevetéssel hangjában.
-Drakula legyen is veszedelmes-vontam fel szemöldökömet hasonló játékossággal mosolyomban, amint lassan visszaindultam a fürdőszobába, hogy befejezzem saját sminkemet.
-Sosem hittem volna, hogy valaha is kozmetikai célból fogkoronát tetetek fel magamnak-folytatta nevetve.-De ugye ez biztos lejön majd?
-Persze-válaszoltam felkuncogva kérdésén.-Ahogy a fogorvos feltette, ugyanúgy le is szedi majd, amikor visszamegyünk hozzá. Addig pedig nem vigyorgunk a betegekre-tettem hozzá ismét felnevetve, amire Carlisle is újból nevetni kezdett.
-És hogy lesz akkor a mai csoki-menet?-kérdezte pár pillanat múlva mögém lépve, így simítva ujjait gyengéden vállaimra.
-Először megyünk Markhoz és Callie-hez-álltam neki, amint egy kis szájfényt helyeztem a matt burgundi rúzsra, ezzel is picit imitálva a vért ajkaimon.-Utána Derek és Addison, Izzie és George, Canterbury-ék és végül Brandonék-soroltam.-Aztán hazahozzuk a gyerekeket, Willt még lefektetjük, és utána indulhatunk a klinikai buliba.
-A szüleim fél 9-re itt lesznek, úgyhogy 9 óra után valamivel oda is érünk majd a klinikára-állapította meg mosolyogva.
-Apu, mikor indulunk már?-sietett hozzánk ekkor Lilly némi aggodalommal vegyített izgatott türelmetlenséggel a hangjában.-Már majdnem 6 óra van, nem tudunk majd elmenni mindenhova.
-Nyugalom, kis denevérlány, mindjárt indulunk-kapta fel őt karjaiba, így hullajtva apró puszit  denevérjelmezbe öltözött kislányunk buksijára.-Nagyon menő a jelmezed, tudod-e, Liliomszál?-nézett végig rajta újra, miközben egyik kezével játékosan megpöccintette a Lilly kis denevérszárnyait, amire Lilly halkan nevetgélni kezdett.-Jaj, ne! Itt egy veszedelmes vámpírdenevér, mindenki fusson!
-Váááá!-vicsorította ránk a kihullott alsó metsző tejfogacskája miatt hiányos kis fogsorát karjait a levegőbe emelve, amire én és szerelmem sem tudtuk megállni, hogy felnevessünk.-Megharapok mindenkit!
-Ez a kis denevérek dolga-simogattam meg én is arcocskáját, mielőtt visszafordulva a fürdőszobaszekrényhez, kinyitottam azt.-Elpakolok és indulhatunk…
-Anyu, az ott olyan bot, olyan…terhességi teszt?-mutatott lelkesen a szekrényemben lapuló dobozra.-Terhes vagy? Jön a kistesóm?
-Nem vagyok terhes, szívecském-válaszoltam ismét hozzá fordulva egy apró nevetéssel kísért mosollyal az arcomon.-De remélem, hogy nagyon hamarosan az leszek-folytattam egy pillanatra a szintén mosolygó Carlisle-ra, majd ismét kislányomra pillantva.-Azon vagyunk most apuval, hogy minél hamarabb jöjjön az újabb kistesód. A tesztek azért vannak a szekrényemben, mert minden hónap végén megcsinálok majd egy tesztet a biztonság kedvéért, hogy azonnal tudjam, ha tényleg itt van egy kisbaba a hasamban-magyaráztam neki.
-Akkor már nincs a kezedben az a kis bot?-nézett rám újra kíváncsian.
-Nincs-ráztam meg a fejemet válaszul egy újabb mosollyal arcomon.-Hétfőn kivette Addison néni.
-De jó, akkor lesz egy újabb kistesóm-mosolyogta lelkesen, mire mi Carlisle-lal egy pillanatra mosolyogva összenéztünk, ahogy ezt kimondta.-Már alig várom!
-Mi is, Liliomszál-nyomott puszit arcocskájára Carlisle, mielőtt ismét lábaira állította volna kislányunkat.-Na, futás a kabátért!
-Rohanok!-sietett el, ahogy pedig eltűnt az ajtónkban, Carlisle és én is mindketten egy pillanatra felnevettünk, amint visszajátszottuk magunkban az előbb történteket.
-„Azon vagyunk most apuval, hogy minél hamarabb jöjjön az újabb kistesód”?-idézte vissza kuncogva Carlisle az általam mondottakat, én pedig nem bírtam megállni, hogy ismét nevetni kezdjek, miközben ő mögém lépve gyengéden átkarolta a derekamat.
-Azt még sem mondhattam, hogy apu egy héten több alkalommal anyu hüvelyébe teszi a péniszét és olyankor gyakran többször is elmegy egymás után benne, hogy teherbe ejtse-kuncogtam tovább, amint ő néhány gyengéd csókot hullajtott nyakamra, én pedig nem bírtam megállni, hogy alig hallhatóan felnyögjek kis akciója nyomán.-Még ha ismeri is a lányunk a szex szót, de…ezt azért még sem kéne.
-Imádom, amikor így beszélsz-mosolyogta ajkaival súrolva bőrömet, mire egy jóleső borzongás futott végig a gerincemen, ahogy forró lehete gyengéden végig gördült nyakamnak ívén.-Mindig felizgat.
-Hmm, Dr. Cullen, felizgatja a profanitás?-incselkedtem tovább egy pillanatra alsó ajkamba harapva.
-Én nem mondanám ezt azért annyira profanitásnak-sóhajtotta csókjai közt, újabb halk nevetést váltva ki ezzel belőlem.-Ez inkább…egy anatómiailag meglehetősen pontos leírása annak, amit most tenni szeretnék veled.
-Érzem, mennyire szeretnéd-mosolyogtam elégedetten, ahogy megéreztem egyre növekvő erekcióját hátamnak nyomódni.-De nem jutunk el mindenhova csokit gyűjteni a gyerekekkel, ha most bezárkózunk ide-folytattam, amint kibújva öleléséből szembe fordultam vele, majd mutató és középső ujjamat nadrágöve mögé csúsztatva vontam őt közelebb magamhoz.-Viszont ami késik, nem múlik, doktor Úr! Ezt vegye ígéretnek!
-Annak veszem-kuncogta.
 
 
 
 
(Carlisle szemszöge)
 
 
 
 
-Csokit vagy csalunk!-kiáltotta el magát lelkesen Lilly, miután pár pillanatnyi várakozást követően kinyílt Mark és Callie lakásának ajtaja.
-Jajj, itt egy ijesztő denevér!-tettetett ijedtséget Callie Markra pillantva.-És vele van Drakula is, nézd!-emelte utána szemeit az arcát szégyenlősen Esme nyakához fúró pici fiunkra.
-Szeretnél csokit, Willkó?-fordult ekkor hozzá Mark, amire Will még mindig kicsit bátortalanul oldalra pillantva egy apró bólintással válaszolt.-Na, képzeld, van mentás csokink! Szereted?
-Igen-fordult oda egy újonnan jött bátorsággal keresztapjához kedvence hallatán.
-Akkor már hozom is-indult meg Mark vissza a lakásuk belseje felé.
-A te jelmezed is nagyon menő, Jasper!-fordult ekkor hozzá Callie végig futtatva tekintetét Jasper jelmezén.-Van Helsing, ugye?
-Azaz-bólogatott Jazz mosolyogva.-Múlthéten láttam a filmet Alice-szel, nagyon király volt.
-Nem lesz ma valami jó kis halloweeni buli?-kérdezte kíváncsian újra Callie.
-De, lesz a suliban, és megyek is-válaszolta.-Carlisle és Esme hazafele kitesznek majd ott,  a nagyiék pedig értem jönnek-folytatta.-Bevallom, én annyira nem akartam menni, de Alice szeretné, hogy együtt menjünk, én pedig…
-Te pedig szeretnéd őt boldoggá tenni-fogalmazta meg Jasper ki nem mondott szavait, amire Jasper egy apró, félszeg mosollyal az arcán kezdett helyeslő bólogatásba.-Hát…ilyen az, ha valakinek barátnője van-kuncogta.-De lehet a végén te is legalább olyan jól érzed majd magad, mint azok, akik olyan…bulizósabbak. Sőt lehet, hogy még jobban is.
-Megjött a csokiszállítmány-tért  vissza ekkor Mark egy tál csokival a kezében.-Nézd csak, Will!-vett ki a sok közül egy darabot kisfiunk kedvenc csokijából.-Mentolos csoki a legjobb kis Drakulának-nyújtotta oda neki, mire Will szemei azonnal felcsillantak, ahogy meglátta kedvencét keresztapja kezében.
-Köszönöm!-vette el ekkor a csokoládét Marktól egy szégyellős kis mosollyal az arcán.
-Nagyon szívesen!-mosolyogta válaszul barátom.-Ti is vegyetek!-fordult ezután a tállal Lilly-hez és Jasperhez.-Van mogyoróvajas is, Lilly…
-Ú, de jó!-nyúlt bele lelkesen kezecskéjével Lilly is az elé tartott csokihalmazba.-Köszönöm!
-Köszönöm!-vett el egyet Jasper is.
-És hogy vagytok ma?-emelte szemeit pár pillanat múlva kíváncsian Esme barátainkra.-Te hogy vagy, kismama?-fordult egy újabb kérdéssel Callie-hez.-Hogy viseled?
-Ha nem lenne ez a hányás dolog, minden jó lenne-válaszolta nevetve egy halk sóhajjal hangjában.-Nem tudom, te hogy bírtad ki.
-Lilly-nél én is nagyon szenvedtem-kuncogta Es.-Willnél sokkal rövidebb ideig tartott és nem is voltam annyira intenzíven rosszul, úgyhogy mázlim volt.
-Csak reménykedem, hogy nálam is majd az utóbbi lesz-nevetett fel ismét.
-Képzeld, Callie néni, hamarosan anyunak is lesz egy új baba a hasában-szólalt meg ekkor Lilly, mire Esme és az én szemeim is egy pillanatra elkerekedtek kislányunk szavai hallatán. Még senki nem tudott arról, hogy próbálkozni kezdtünk.-Ó, pontosabban a méhében lesz a baba.
-Valóban?-pillantott ránk Callie leplezhetetlen lelkesedéssel mosolyában, amire Es és én egy pillanatra mosolyogva összenéztünk.
-Igen, már…lassan egy hete, hogy belevágtunk a dologba-válaszolta végül szerelmem reményteli izgatottsággal a hangjában.-De nem várunk csodát.  Addison csak hétfőn vette ki a Nexplanonomat…
-Ííííí, akkor hamarosan együtt fogunk babázni-ölelte magához egy pillanatra Callie egy széles mosollyal az arcán.-De jó lesz, már alig várom!
-Én is-nevette boldogan viszont ölelve őt a Willt nem tartó, szabad kezével.
-Adjál neki, Carlisle! Kell a játszótárs a gyerekemnek!-parancsolt ekkor rám tettetett komolysággal hangjában, mire nem bírtam megállni, hogy felnevessek szavai hallatán.
-Rajta vagyunk-mosolyogtam még mindig halkan kuncogva egy pillanatra ismét szerelmemre emelve pillantásomat. Bár tudtam, hogy még csak az elején jártunk ennek a hosszú utazásnak, de nem bírtam megállni, hogy a gondolataim el ne kalandozzanak a jövő irányába. Töredék esély volt rá, de lehet, hogy már úton is van a kisbabánk. Lehet pár hét múlva a kezünkben tartjuk majd azt a bizonyos pozitív terhességi tesztet, 38-40 hét múlva pedig felsír majd egy általunk kreált pici élet. Már csak a gondolat is, hogy hamarosan ismét szülők lehetünk, mosolyt csalt az arcomra.
-Ti jöttök a buliba este?-szakított ki gondolataimból szerelmem kérdése barátainkhoz.
-Megyünk-válaszolta Callie.-Bár be kell vallanom, hogy jelmez téren nem igazán erőltettük meg magunkat-jegyezte meg felnevetve egy pillanatra felvonva szemöldökeit.-Én fekete macska leszek egy szimpla macskafüles hajpánttal és szemceruzával rajzolt bajusszal-sóhajtott aprót kisebb elégedettlenséggel a hangjában.-De a rosszullétek miatt ennyire futotta az energiámból. Mark pedig szolidaritást vállal-mutatott rá ismét felkacagva.-Ő is amatőr macska lesz.
-Szerintem jók leszünk-szólalt meg Mark bizakodással hangjában.-Ti pedig állati királyul néztek ki, ha már a jelmezeknél tartunk-fordult hozzánk pár pillanat múlva elismeréssel pillantásában.-Azok a fogak baromi élethűek. Matthew nagyon jó munkát végzett veletek.
-Én is imádom-mosolyogta Es.-Carlisle kicsit szkeptikusabb.
-Én csak aggódtam, hogy biztos le tudják-e majd szedni-vettem át a szót nevetve.-Egy halloweenre jó móka vámpírrá válni, de azért nem maradnék örökre így.
-Apu, mennünk kéne-pillantott ekkor fel rám Lilly kicsit türelmetlenül.-Nem fogunk tudni mindenhova elmenni így.
-Jól van, Liliomszál, azonnal indulunk-simítottam meg buksiját.-Mi akkor most megyünk-emeltem tekintetemet ismét barátainkra.-De 9 után érkezünk majd a klinikára, és itt folytatjuk.
-Van is mit-mosolyogta Mark.-További jó csokigyűjtést!-emelte szemeit ekkor ismét gyerekeinkre.
-Neked pedig jó bulit este, Jasper!-fordult hozzá Callie.-Érezzétek nagyon jól magatokat Alice-szel.
-Köszönöm!-mosolyogta válaszul Jazz.-Nektek is!
-Sziasztok!-köszöntek el tőlünk egyszerre, mire egy viszont elköszönést követően sietve indultunk el vissza az autónkhoz, hogy folytassuk megkezdett csokigyűjtő körutunkat.
 
 
 

(Esme szemszöge)
 
 
 
 
-Hát végre itt van mindenki!-hallottam meg Derek hangját magunk mögül, amint mi épp a büfé asztal mellett állva beszélgettünk Markkal és Callie-vel.-Van nagyon jó whisky az italpultnál, kinek hozzak?
-Én terhes vagyok-emlékeztette őt Callie.-Szóval nem lehet.
-Én kérek-jelezte Mark.
-Akkor Addisonéval együtt már van három whisky-nyugtázta Derek.-Ti?-pillantott ekkor ránk.-Whisky, pezsgő, gin?
-Az igazat megvallva-álltam neki kissé bizonytalankodva egy pillanatra Carlisle-ra emelve pillantásomat-mi sem…ihatunk-mondtam ki végül, amire Derek egy pillanatra meglepetten felvonta szemöldökeit.-Mielőtt rákérdezel, nem vagyok terhes-tettem hozzá azonnal-, de már rajta vagyunk a dolgon, úgyhogy…mivel bármikor megtörténhet, nem iszom. A biztonság kedvéért.
-És hogy mihamarabb összejöjjön, én sem-folytatta Carlisle mosolyogva.
-Azt a mindenit, akkor hamarosan két új baba is jön a csapatba!-pillantott végig rajtunk Derek őszinte boldogsággal hangjában.-Gyere ide,  kollegina, hadd öleljelek meg!-lépett hozzám mosolyogva, én pedig egy apró nevetéssel mosolyomban viszonoztam azt.-Végre van egy fantasztikus szakorvos kollégám és máris elmegy? Nem fair-jegyezte meg tettetett megrovással mosolyában.
-Azért ez még odébb van, ne aggódj!-válaszoltam nyugtatóan.-És nem megyek el egyből akkor sem, ha majd terhes leszek. Még jó sokáig nem szabadulsz meg tőlem, Shepherd-kuncogtam fel ismét, ezzel belőle is újabb nevetést váltva ki.
-Még jó, Cullen!-reflektált viccelődve.-Akkor a várandósoknak és potenciálisan várandósoknak hozhatok-e valami üdítőt esetleg?-pillantott Callie-re, majd ismét ránk.
-Csak nem szakmát váltottál, és felcsaptál pincérnek, Shep?-lépett hozzánk Dr. Koracick, mire Derek arcára egy apró, kényszeredett mosoly húzódott a kérdés hallatán.-Lehet jobb lennél benne.
-Nagyon vicces-pillantott rá némi feszültséggel szemeiben.-Mit akarsz, Tom?
-Még nem volt alkalmam gratulálni a kolléganőnek a sikeres szakvizsgájához-pillantott ekkor rám, mire én nem tudva palástolni meglepettségemet, egy pillanatra felvontam szemöldökeimet szavai hallatán. Tom Koracick az első pillanattól kezdve nem szimpatizált velem, ez az érzés pedig egyre inkább kölcsönössé vált, minél több időt töltöttünk el egy egymás társaságában a képzésem alatt. Nehezen hittem el, hogy ez a hímsoviniszta, szexistán szurkálódó alak valóban gratulálni szeretne nekem.-Gratulálok! Kinek tette szét a lábait a bizottságból ott, New Yorkban?
Na, helyben vagyunk.
-Ne merészelj így beszélni vele!-tett egy lépést ekkor irányába Carlisle némi feszült ingerültséggel hangjában, mire én utána nyúlva simítottam ujjaimat vállára nyugtatóan, így igyekezve csitítani a benne dúló indulatokat. Ez az ember nem ért ennyit.
-Most állj le, Koracick!-pillantott rá figyelmeztetően Derek is, miközben Addison is megérkezve társaságunkba megállt mellette.
-Tudja a feleséged, hogy húzogatod ezt a kislányt, Derek?-fordult hozzá újra fölényesség és önteltség kettősével pillantásában, a kifejezés hallatán pedig szinte azonnal görcsbe rándult a gyomrom az undortól. Húzogatni…egy szó, ami a nőt tárggyá degradálja, amit egy férfi kedvére használ. Undorító szó.
-Nem húzogatok senkit, Tom, és szerintem ideje menned!-szólalt meg ismét Derek már ő is ingerültebben.
-Nagy hiba-pillantott ekkor vissza rám Dr. Koracick egy piszkos mosollyal az arcán, mire Carlisle izmai egy pillanat alatt megfeszültek, ahogy ez az ember méregetni kezdett engem a tekintetével. Szabályosan hányingerem volt ettől az alaktól.
-Dr. Koracick, előbb ugranék le egy sziklaszirtről, minthogy magával lefeküdjek-reagáltam egy apró mosollyal kísért határozott kijelentéssel a hangomban, mire hallottam amint Callie és Addison is egy pillanatra felnevetnek szavaim hallatán.-És ha már a hibánál tartunk, inkább az a nagy hiba, hogy az elmúlt évek alatt egyszer sem mentem fel a HR-eshez, és tettem bejelentést a szexuális zaklatást kimerítő megjegyzései miatt. De…ami késik, nem múlik.
-Hmm-hümmögte pár pillanat múlva ismét végig futtatva rajtam pillantását. Észrevehetően megingattam őt, ez pedig egy jóleső elégedettséggel töltött el.-Örültem a beszélgetésnek, Dr. Cullen! Hétfőn találkozunk…
-Ha meglátom, vagy akár csak meghallom, hogy még egyszer így beszélsz a feleségemmel-lépett ekkor előre mellőlem Carlisle egy határozott, gyors lépéssel, egy pillanatra útját állva így a távozni kívánó Koracicknak-, személyesen gondoskodom róla, hogy olyan lendülettel rúgjanak ki erről a helyről, hogy a lábad nem éri majd a klinika padlóját-vájta belé pillantását fenyegető komolysággal hangjában.- Megértettük egymást?
-Meg-biccentett végül. Arcán néma megadás tükröződött, ahogy egy pillanatra elkapta tekintetét Carlisle-ról.-További szép estét, Carlisle!
-Dr. Koracick!-bólintott ő is egy lépést hátra lépve engedve utat neki, Tom pedig pillanatok alatt eltűnt a tömegben, vissza se nézve az őt tekintetével tovább kísérő szerelmemre.
-Seggfej!-szólalt meg végül Derek elsőnek, megtörve ezzel a társaságunkban pár pillanatra beállt csendet.
-Minden rendben, szívem?-simította kezeit vállaimra Carlisle, gyengéden megsimítva azokat.
-Persze-biccentettem egy apró, nyugtató mosollyal az arcomon.-Mit ne mondjak, nem esett jól, de…nincs semmi baj.
-Na jó, ne hagyjuk hogy ez az ősbunkó elrontsa az esténket!-csapta össze a kezeit Callie elhatározással pillantásában.-Derek, én nekem jó lesz bármilyen szénsavas üdítő, ami van-fordult hozzá.-Esme? Carlisle?
-Nekünk is-válaszoltam egy pillanatra szerelmemre emelve pillantásomat, aki egy egyetértő egy egyetértő biccentéssel jelezte helyeslő válaszát.
-Remek-mosolyogta Callie, mielőtt ismét Derekhez fordult.-Akkor három whisky, és három szénsavas üdítő.
-Már hozom is-mosolyodott el újra Derek is újonnan jött lelkesedéssel pillantásában.
-Mindenki más, irány a táncparkett!-tessékelt minket néhány karlendítéssel annak irányába, mire nem bírtuk megállni, hogy mindannyian halkan felnevessünk.-Ha pedig George és Izzie is ideértek, csinálunk egy közös képet, jó?
-Azt mindenképp-pillantottam rá lelkesen, miközben lassan mindannyian elindultunk a nem sokkal arrébb táncoló embertömeg irányába.
 
 
 

 

[…]

 
 
 

(Esme szemszöge)
 
 
 
 
-Elég jól bírja a táncot, Dr. Akula!-pillantottam fel halkan kuncogva Carlisle-ra, miután újból megforgatott magam körül a táncparketten.-Nem rossz valakitől, aki több száz éves.
-Mondja ezt Drakula grófnő-jegyezte meg ő is nevetve, miközben ujjait ismét gyengéden hátamnak ívébe simította.
-Egyébként…észrevetted, hogy figyelnek minket?-pillantottam ki feltünésmentesen a tömeg szélén pezsgőjét iszogató lila hajú lányra, Carlisle-t pedig egy pillanat alatt elérte a felismerés, ahogy az általam jelzett irányba tekintve meglátta Dr. Violet Reedet.-Amióta feljöttünk ide táncolni, úgy néz minket, mintha engem le akarna döfni egy késsel, tőled pedig azt szeretné, ha őt döfködnéd, csak kicsit másképp és mással-folytattam kuncogva, amire Carlisle is alig hallható nevetésbe kezdett.
-Azóta sem értem, hogy nem láttam ezt akkor-csóválta meg a fejét még mindig hitetlenkedve.
-Én tudom-vettem vissza a szót egy játékos mosollyal hangomban, mire ő kíváncsian vonva fel szemöldökét nézett ismét vissza rám.-Addison mondta, hogy Derek és Mark szerint neked „Esme radar” van a farkadban, és emiatt nem veszed észre, ha más nő flörtöl veled.
-Nos, igen-nevette el magát ismét egy pillanatra lesütve szemeit-, valóban…Emlékszem, amikor ezzel cukkoltak, miután mi először…szóval…Miután te és én először lefeküdtünk egymással, elvileg nagyon látszott rajtam, hogy…kivirultam-magyarázta, pillanatnyi zavara láttán pedig egy újabb halk kuncogás hagyta el ajkaimat.-Hetekig hallgattam tőlük ezt és…egyéb mást is.
-Mint azt, hogy varázs vaginám van?-vontam fel szemöldökömet egy pillanatra nevetve, amire Carlisle arcára egy pillanatnyi zavart meglepettség ült ki, mielőtt az ő ajkait is egy apró nevetés hagyta el.
-Igen-pillantott rám ismét még mindig nevetve.-El sem tudod hinni, mennyire idegesítettek engem abban az időszakban ezekkel a megjegyzéseikkel. Akkoriban nagyon gyerekesek voltak…
-Cukkolták a nagy Dr. Cullent, hogy újra elvesztette a szüzességet-kuncogtam fel ismét összefoglalva az általa elmondottakat, újabb nevetést váltva ezzel ki belőle is.
-Valahogy úgy-mosolyogta, mielőtt elengedve derekamat ismét megpördített engem magam körül.-Tényleg olyan volt, mintha…én is akkor veszítettem volna el a szüzességemet. Amikor először lefeküdtünk-folytatta valamivel nagyobb komolysággal hangjában.-Nem voltam már szűz, ezt te is jól tudod, de…veled lenni annyira nagyon különleges élmény volt-mosolyodott el ismét őszinte, mély szerelemmel pillantásában.-Az az utazás, amíg eljutottunk az első csókunktól odáig, olyan zsigerien intim volt…
-„Az utazás a szerelmesek találkozásával ér véget”-idéztem mosolyogva Shakespeare egyik klasszikusát, amire Carlisle arcára is egy újabb mosoly húzódott.-Bár…szerintem ez nem igaz-folytattam elgondolkodva pár pillanat múlva.-Legalább is nem teljesen. Egy utazás valóban véget ér, de közben elkezdődik egy új, teljesen más kaland.
-Egy véget nem érő kaland-hajolt hozzám apró csókot hullajtva ajkaimra.-3 gyerekkel tényleg minden pillanat kalandos.
-Hamarosan lehet, hogy már 4 gyerekkel lesz kalandos-mosolyogtam lábujjhegyre emelkedve vonva magamhoz őt újabb csókra.-Egyébként…szerintem nemsokára ovulálok majd-pillantottam rá ismét némi célozgatással hangomban, mire Carlisle szemei azonnal felcsillantak, amint tudatosult benne, mit is jelent ez.-Menjünk ki a kocsihoz, és mutasd meg, hogy kell úriemberként „húzogatni” egy nőt-suttogtam fülébe vággyal vegyített játékossággal hangomban, mire az ő ajkait is egy hasonló huncutsággal fűszerezett nevetés hagyta el szavaim hallatán.-Mit szól, Dr. Akula? Zöld a lámpa…Otthon 3 gyerek vár majd minket, holnap te ügyelsz, hétfőn én, utána megint te, aztán megint én…és csak 24 óránk van a sikerre.
-Amit csak a grófnő parancsol-hajolt hozzám egy eddigieknél szenvedélyesebb csókot hullajtva ajkaimra, mire a szívem azonnal meglódult a mellkasomban.
Egy gyors körbepillantást követően ujjainkat összefűzve kezdtem el őt lassan átvezetni a táncoló tömegen, a termet elhagyva pedig szinte automatikusan váltottunk mindketten sietősebb léptekre, szinte kocogva szelve át a felhős éjszakában a klinika parkolóját.
-Ez…elég izgalmas-mosolyogta halkan nevetve, amint én nekidőlve a jármű oldalának nadrágövénél fogva közelebb húztam őt magamhoz. Néma kuncogással mosolyomban vontam őt válaszul csókra, majd mit sem késlekedve mélyítve el azt nyomultam nyelvemmel ajkai közé, mire azokat egy apró, meglepettség és vágy egyvelege által kreált elégedett nyögés hagyta el, amire nem bírtam megállni, hogy ismét elmosolyodjak. Ez az egyetlen hang elég volt ahhoz, hogy lángokba borítson minden idegvégződést a testemben.
Pár pillanat múlva azonban egy reccsenő hang rántott ki minket a pillanatból, mire szétrebbenve kaptuk mindketten pillantásunkat a hangforrás potenciális irányába. Nem láttam ott mást, csak a parkolót keretező fasor sziluettjét az azt megvilágító épületek fényében, ahogy lobjaik ide-oda libbentek az esőt megelőző szélben. Úgy tűnt, az egész parkolóban rajtunk kívül egy lélek sincsen, csak a lehullás előtt álló, megsárgult falevelek hol felhangosodó, hol halkabbá váló zörgése törte meg a csendet, ahogy a szél felerősödött, majd ismét elnémult.
-Ez mi volt?-pillantottam fel egy pillanatra Carlisle-ra, mielőtt tekintetemet visszairányítva a parkolóra tovább hallgattam a közelből jövő zajokat.
-Egy gally lehetett. Letörhette a szél-állapította meg ő is tovább pásztázva a környéket.-Úgy tűnik, nincs itt senki, csak mi…
-Mit szólna, ha…az autóban folytatnánk, a dolgot, Dr. Cullen?-pillantottam rá ismét egy, a kisebb ijedtség  után újonnan visszatért játékossággal a mosolyomban invitálva őt a folytatásra.-Mielőtt tényleg jön valaki és…meglát minket-vontam újra magamhoz nyakát átkarolva újabb csókra, mire ő  apró nevetéssel a hangjában állt neki viszonozni azt, így döntve vissza engem autónk oldalának. Ahogy teste az enyémhez simult, azonnal megéreztem növekvő erekcióját hasamnak nyomódni, amire egy apró elégedett nyögés hagyta el ajkaimat.
-Ezer örömmel-mosolyogta egy enyémhez hasonló huncutsággal hangjában, majd az autó ajtajához lépve nyitotta ki nekem azt, újabb mosolyt csalva ezzel az én arcomra is.-Hölgyem?
-Köszönöm, Doktor Úr!-nyomtam egy apró puszit arcára, mielőtt sietősen helyet foglaltam volna  a vezető melletti ülésen. Ő sem késlekedett sokáig, miután becsukta az ajtómat, szinte futva tette meg az autó előtt azt a néhány lépést a sofőr oldali ajtóig.
-Ilyet sem csináltunk még-pillantott rám izgatott lelkesedéssel mosolyában, miután beülve mellém becsukta saját ajtaját is.-Autós szex…
-Mindent el kell kezdeni valamikor-kuncogtam egy apró csókot hullajtva ajkaira.-Nos, akkor…le a nadrágot, Dr. Akula!-pillantottam rá újra vágy vezérelte játékossággal hangomban, miközben megemelve csípőmet sietve nekiálltam szoknyám alatt lehámozni magamról saját alsóneműmet.
-Igenis, Grófnő-válaszolta lelkesen, miközben sietve nekiállt nadrágöve kioldásának. Az a jól ismert, alhasam mélyéből eredő feszítő érzés azonnal elárasztotta a testemet, ahogy a combjáig letolta nadrágját és alsóját, én pedig megpillantottam már igencsak feszülő erekcióját.
-Most tolja hátrébb az ülését, vámpír-doktor uraság!-kuncogtam felállva helyemről, amint pedig ő eleget téve kérésemnek hátrébb tolta azt, átlépve az ő oldalára felhúzva a szoknyámat helyeztem kényelembe magamat combjain.-Nos?-pillantottam rá  ismét, amint kezeimet nyakának hátuljára simítva játszani kezdtem a tarkóján lévő tincsekkel.-Mit szeretnél velem csinálni?
-Mit szeretnél, mit csináljak veled?-kérdezett vissza egy enyémhez hasonló játékossággal a hangjában, amint szoknyám alatt gyengéden végig simította egyik kezének ujjait combomnak belső oldalán. Láttam rajta, hogy pontosan tudja, mit szeretnék. Ennyi év alatt kiismerte minden igényemet, hogy mit szeretek és mi esik jól…de mégis várt arra, hogy én mondjam ki. A biztonságérzet, amit ezzel az apró, ám annál jelentőségteljesebb gesztussal adott, pedig minden egyes együttlétünket egy bizalommal teli nyugalommal szőtte át lassan már 9 éve.
-Olyan orgazmust akarok, amitől úgy remegnek majd a lábaim, hogy alig tudok majd miatta visszasétálni az épületbe-válaszoltam vágytól hevült mosolygással hangomban, mielőtt hozzá hajolva ismét szenvedélyes csókba forrasztottam össze ajkainkat.-És egy kisbabát-tettem hozzá egy pillanatra kuncogva megszakítva csókunkat, mire az ő ajkait is egy apró nevetés hagyta el szavaim hallatán.-Ejtsen teherbe, Dr. Cullen!
-Amit csak parancsol, Doktornő!-mosolyogta újabb csókra hajolva hozzám, én pedig még mindig mosollyal az arcomon álltam neki viszonozni azt. Ujjai lágyan simultak combomról nőiességemre, én pedig azonnal felnyögtem, ahogy clitorisom körül gyengéden körző simításai villámcsapások sorát indította útra a testemben.
-Jóságos ég, Carlisle!-sóhajtottam belesimulva mozdulataiba, csípőm pedig lágy hullámzásba kezdett a kényeztető simogatásra.-Kérlek, ne hagyd abba!-nyögtem, amint egy kisebb nyomást helyezve az érzékeny kis halomra az ujjai alatt újabb villámcsapások száguldottak végig a gerincemen, majd még egy, és még egy, és még egy.-Csináld még! Csináld, csináld, csináld!-ismételtem elfúló hangon, egyre szenvedélyesebbé váló, gyorsuló játéka egyre csak hajszolta a testemet az orgazmusom irányába.-Édes Istenem-nyögtem vállába, ekkor azonban ujjait elemelve húzódott tőlem hátrébb, mire én pillantásomat kissé panaszosan emeltem vissza hevültségtől pirosló arcára.
-Túl közel vagy-mosolyogta játékossággal hangjában arcom láttán, mire én tettetett morcosságot öltve arcomra löktem meg játékosan vállát, ám nem tudtam elrejteni az ajkaim sarkában bujkáló mosolyt.-És ahhoz, hogy teherbe ejtselek pedig más…testrészemre van szükség, nem a kezemre-folytatta vágyakozással mosolyában, miközben ujjai közé véve erekcióját gyengéd erélyességgel nőiességemhez nyomta azt. A lélegzetem egy pillanatra elakadt, ahogy ujjai helyett most glanszával kezdett el körözni csiklóm körül, és szinte mindketten egyszerre nyögtünk fel a szenzációra, amit ez a gyengéd keringő váltott ki mindkettőnkben.-Istenem, Es!-sóhajtott fel ismét, ahogy merevedése végigsiklott szeméremajkaim között, én pedig egy apró nyögés kíséretében markoltam meg vállánál köpenyének anyagát, amint megéreztem erektált péniszének feszítését bemenetemnél.-Nézz a szemembe, kérlek!-simította ekkor egyik kezének ujjait arcomra, miközben a másikkal ismét clitorisomhoz irányítva férfiasságát, újra körözni kezdett körülötte glanszával.-A szemedbe akarok nézni közben.
-Oké-biccentettem mosolyogva hevesebb légvételeim közt, amint leküzdve az ösztönöst késztetést, hogy lehunyjam szemeimet erre a jóleső, feszítő szenzációra a lábaim közt, ráemeltem pillantásomat.-Jó ég!-sóhajtottam kicsit hangosabban, a szemhéjaim pedig egy pillanatra megremegtek, ahogy ismét bemenetemhez kormányozva magát határozott gyengédéggel elmerült bennem.-Carlisle…
-Édes Istenem, Esme!-nyögött fel ő is, ahogy egy apró reflexes lökéssel reagált teste erre a mámorítóan édes, behatolását kísérő súrlódásra, belőlem is egy apró nyögést váltva ki ezzel.-Ez annyira fantasztikus érzés…Fantasztikus vagy-nyögte ismét, ahogy egy újabb gyengéd lökéssel ismét mélyebre merült bennem egy pillanatra nyakamba fúrva arcát, így hullajtva csókokat annak bőrére.-Csináljunk kisbabát, Es!-emelte rám pár pillanat múlva izgatottan ismét vágytól izzó pillantását, miközben ujjait csípőmre simítva gyengéden megmarkolta azt.-Csináljunk egy kisbabát!
-Csináljunk kisbabát!-ismételtem én is lelkes mosolygással hangomban, majd ujjaimat arcára simítva szenvedélyes csókba forrasztottam össze egymáséra vágyó ajkainkat.
Lassan kezdett el mozogni bennem, minden egyes felfelé irányzott lökéssel egyre mélyebbre merülve egyesülésünkben, mire az én ajkaimat sorozatos apró, jóleső nyögések hagyták el minden egyes mozdulatára, ahogy pedig glansza elérve mélységemben azt a rejtett szenzitív pontot simogatni kezdte azt, egy csókjaink által elfojtott néma sikkantás hagyta el ajkaimat. Jóságos atyaúristen, ez de fantasztikus! Mintha minden kis porcikám pulzálva lángolna.-Istenem, de jó vagy!-hadartam elfúló hangon egy pillanatra megszakítva csókunkat.-Ne hagyd abba!
-Annyira szeretlek!-nyögte arcát egy pillanatra nyakamba temetve, így hullajtva csókokat annak bőrére, miközben egy pillanatra sem lassítva folytatta ütemes lökéseinek sorát.-Annyira nagyon szeretlek, Es!
-El fogok menni-sóhajtottam pár pillanat múlva lehunyva szemeimet, ahogy a kumulálódó forróságot hozó impulzusok hatására mintha minden apró kis sejt a testemben vibrálni kezdett volna az orgazmusom küszöbén. Annyira közel voltam, annyira nagyon közel. Úgy éreztem, menten darabjaimra hullok.-Istenem, Carlisle…
-Jóságos ég, Esme!-nyögte ismét egy ütemesebb, egyre sürgetőbb ritmusra váltva saját beteljesüléséhez közeledve, ezzel egy újabb hangosabb nyögést váltva ki belőlem is.-Es…
-Carlisle!-szakadt fel a torkomból neve, amint elérve saját orgazmusomat ez az eddig engem belülről feszítő energia felszabadulva végigvágtázott az egész testemen, jól eső melegség és remegés mámorító egyvelegét hozva magával.-Istenem, Istenem, Istenem…-ismételgettem, amint megéreztem a még előző orgazmusom bódulatában fürdőzve egy újabb, exponenciálisan felfelé ívelő mélyről jövő feszítést nyughatatlan ritmusa nyomán. Újra el fogok menni.-Istenem, én megint…Carlisle, aaaah!-nyögtem hangosan egy apró sikkantással hangomban, amint egy újabb, az előbbinél még intenzívebb orgazmushullám elárasztotta minden érzékszervemet, kontrollálatlan remegést időzve elő nálam.
-Es! Ó, Istenem, Es!-nyögött fel ő is ismét, miután néhány szenvedélyes lökést követően ő is elérte saját beteljesülését, az én ajkaimat pedig egy apró nyöszörgéssel kevert néma sóhaj hagyta el, amint megéreztem magamban az ejakulációját jelző pulzáló melegséget.-Szeretlek!
-Én is szeretlek!-mosolyogtam még mindig az oxitocin és dopamin egyvelegében fürdőzve, így hullajtva gyengéd csókot ajkaira.-Nagyon ügyes volt, Dr. Akula!
-Nem rossz egy több száz éves vámpír-doktortól, nem igaz?-kuncogta egyik kezének ujjait gyengéden arcomra simítva, amire én sem bírtam megállni, hogy alig hallhatóan felnevessek.-A grófnő is fantasztikus volt.
-Köszönöm, Doktor Úr!-mosolyogtam hozzá hajolva egy újabb csókra.-Nos…lehet összehoztunk egy kisbabát-pillantottam rá ismét izgatottan, ahogy tudatosult bennem ennek a fantasztikus légyottnak a lehetséges következménye.-Lehet, lesz egy kisbabánk.
-Alig várom, hogy megtudjuk, sikerült-e-mosolyogta ő is izgatott csillogással szemeiben, amint hüvelykujjával ismét gyengéden megsimította arcomat.
 -Én is-bólintottam én is lelkesen, miközben kezemet finoman arcomon pihenő kézfejére simítottam.-Minden esetre…Ön mindent megtett, Dr. Cullen!-kuncogtam némi játékosság és elismerés egyvelegével a hangomban, amint ujjaim közé véve kézfejét egy apró puszit hullajtottam rá, mire ő sem bírta megállni, hogy nevetni kezdjen.-Nagyon keményen dolgozott azon az elmúlt egy hétben, hogy terhes legyek. Büszke lehet magára!
-Ugyan ezt én is elmondhatnám magáról, Doktornő!-nevetett tovább huncutsággal mosolyában vonva magához egy apró csókra.
-Én most…elszaladok a mosdóba kicsit rendbe szedni magamat-pillantottam rá ismét pár pillanat múlva még mindig kicsit ziláltan, amint felállva róla visszahelyezkedtem ülésemre, hogy ott álljak neki visszavenni alsóneműmet.-És mivel valószínű, hogy a többiek már észrevették, hogy eltűntünk, szerintem…te menj vissza addig a terembe, és ha megkérdezi,  hol voltunk, mondd azt, hogy kimentünk kicsit levegőzni, és felhívtuk anyukádat, hogy minden rendben van-e a gyerekekkel!-folytattam azon ötletelve, hogy ne lepleződjünk le barátaink előtt.-Utána pedig én elszaladtam mosdóba, de mondd, hogy mindjárt jövök vissza!
-Rendben, szívem! Fedősztori feljegyezve-nyomott mosolyogva egy apró csókot ajkaimra, mielőtt alsója után nekiállt volna visszavenni nadrágját is.-Szeretlek! Odabent találkozunk.
-Én is szeretlek!-hajoltam most én vissza hozzá még egy gyors csókra, mielőtt kiszállva az autóból sietősen útnak indultam volna a klinika bejárata felé. A lábaim viszont még mindig kontrollálhatatlanul remegtek…
 
 
 
 
(Carlisle szemszöge)
 
 
 
 
-Hé, haver! Merre voltál?-pillantott rám Derek, amint épp visszatértem az italpultnál beszélgető barátaink társaságába.-Jó piros az arcod, ennyire kimelegedtél a táncban?
-Igen, eléggé-válaszoltam, ám alig bírtam megállni, hogy egy apró, piszkos mosoly üljön ki az arcomra, ahogy felidéződtek bennem a nemrég történtek. Még mindig éreztem az átéltekre emlékeztető belső remegést a testemben.-Kimentünk Esme-vel levegőzni, és beszéltünk telefonon édesanyámmal, hogy otthon minden rendben van-e a gyerekekkel. De szerencsére mindenki jól van. Esme pedig még elszaladt a mosdóba, de mindjárt jön.
-Ha visszajött, mindenképp megcsináljuk a csoportképet-vette át a szót Izzie izgatottan George-ra, majd ránk pillantva.-Az nem maradhat el semmiképp!
-Utána mi viszont lassan elindulunk haza-fordult ekkor hozzánk Callie egy apró sóhaj kíséretében.-Eléggé kimerültem és megint elkezdtem émelyegni is, úgyhogy szerintem nekünk ennyi volt mára.
-Valószínűleg mi is megyünk a kép után-jegyeztem meg én is.-Holnap ügyeletes leszek és a gyerekek miatt is ideje lesz  lassan hazaindulunk…
-Itt vagyok-hallottam meg ekkor Esme mosolygós hangját magam mögül.-Miről maradtam le?-emelte csillogó pillantását érdeklődve barátainkra. Olyan jól ismertem már ezt a csillogást. Amikor először eljuttattam őt az orgazmusig ez a pillantás mélyen az agyamba égett. Ezt a mámoros vibrálást csak én ismerem.
-Csak arról, hogy megint rám jött egy „nem tudom, hogy most rókázni fogok vagy helyben állva elalszom” kismama érzés, és emiatt lassan mi elindulunk haza-válaszolta Callie egy apró sóhajjal a hangjában szakítva ki gondolataimból.
-Tudom, mit érzel-kuncogott fel együttérzéssel pillantásában Es.-Emlékszem, amikor Lilly-vel voltam várandós, ahogy leültem egy pillanatra, már aludtam is. És egyébként elég gyakran a hányinger ébresztett fel ezekből az alvásokból-tette még hozzá ő is halkan felsóhajtva.-De tarts ki! Vége lesz ennek is.
-Ahogy a tapasztalt anyuka mondja-simította meg Callie vállait biztatóan Addison is.-Jó lesz, ez, Callie. Ügyesen viseled. És már csak 32 hét a végéig-jegyezte meg mosolyogva, amire nem bírtuk megállni, hogy egy pillanatra mind felnevessünk.
-Ez egyszerre hangzik nagyon-nagyon hosszúnak és irtózatosan rövidnek-kuncogott tovább Callie.-Nem tudom készen állok-e arra, hogy 32 hét múlva kitoljak magamból egy görögdinnyét…
-Én már kétszer végig csináltam, de…erre nem igazán lehet felkészülni-pillantott rá újból felnevetve Es.-Viszont, ha szeretnéd bármikor hallani az én személyes tapasztalataimat a dologgal kapcsolatban, akkor…csak csörgess meg és összeülünk-folytatta segíteni akarással hangjában.-Elmondok bármit, amit csak tudni akarsz.
-Köszönöm, az…mindenképp hasznos lenne!-pillantott viszont Esme-re egy apró hálával mosolyában.
-Hé, haver, valami van a nyakadon!-nézett rám ekkor szemöldökeit összevonva Derek.
-Hol?-álltam neki áttapogatni a területet, ujjaimmal próbálva kitapintani, mi lehet az. Nem éreztem semmit.
-Ott, a nyakadnak a jobb oldalán, az állad alatt-lépett közelebb, hogy szemügyre vegye.-Egy lilás fo…Jó ég, neked ki van szívva a nyakad!-nézett rám meglepettség és nevetés kettősével hangjában, ahogy elérte a felismerés, szavai hallatán pedig éreztem, ahogy a szívverésem egy ütemet kihagyott, mielőtt hevesebb ritmusra váltva vágtázni kezdett a mellkasomban. Ekkor Esme is jobb oldalamra lépve kezdte el fürkészni a Derek által említett bőrfelületet, ahogy pedig pár pillanat múlva szemei döbbenten elkerekedtek, azonnal tudtam, hogy lebuktunk.
-Ti nem levegőzni voltatok, hanem szexeltetek-érte el ebben a pillanatban a felismerés Markot is.-Öregem, ti aztán nem vagytok kispályások! Mint a gimisek a végzős bálon!
-Ez…nem teljesen az, aminek gondoljátok-állt neki kimagyarázni a dolgot egy pillanatra lesütve szemeit Es.-Csak hamarosan valószínűleg ovulálok, és…az én ötletem volt, mert a héten felváltva fogunk ügyelni, otthon meg ott a három gyerek, és…
-És ezért lenyomtatok egy gyors numerát, értjük mi pontosan-nevetett fel újra Mark.-Ti tényleg nagyon rááltatok a baba témára, mit ne mondjak. Amit egyébként nagyon jól tettetek-folytatta komolyság és lelkesedés keverékével pillantásában tekintve ismét irányunkba, mire Esme és én is egy pillanatra meglepetten felnevettünk lelkes komolysága láttán.-Ha most tényleg összehoztátok, akkor csak 2 hónap lesz a gyerekink közt. Az mennyire király lenne.
-Ne presszionáld már őket, Mark!-fordult hozzá Addison kisebb megrovás és nevetés kettősével hangjában.-Na, jó, most szerintem vegyük le a terítékről a „Carlisle és Esme nemi élete” témát, és csináljuk meg a képet, hogy a kismama hazamehessen pihenni-emelte szemeit komolyabban egy pillanatra ránk, majd vissza Callie-re.-Meg persze, hogy Esme is mihamarabb hazamehessen és lepihenhessen, mert ez a függőleges testhelyzet nem igazán kedvez a több milliónyi kis úszóbajnoknak, hogy célba érjenek! Harcolnak a gravitációval. Így nem lehet babát csinálni!
-Addison, kérlek…-forgatta meg a szemeit nevetéssel mosolyában Es, és én sem bírtam megállni, hogy egy apró, akaratlan mosoly kússzon az arcomra. Nem akartam mosolyogni a  cukkolódó megjegyzéseiken, kifejezetten nem szerettem ennyire nyíltan beszélni a nemi életünkről, de…az izgalom, amit annak a lehetősége okozott, hogy valóban úton lehet nemsokára, vagy akár már úton is van a kisbabánk, önkéntelenül is újra és újra mosolyt csalt az arcomra.
-Semmi Addison! Szerinted a férjed spermiumai hegymászók? Nem kell nehezíteni az amúgy is nehéz terepet nekik-folytatta még mindig nevetve, amire én és Esme is egy alig hallható sóhajjal kísért mosollyal reagáltunk, amint lassan mindannyian összeálltunk a készülő csoportképhez.
-Na jó, akkor mindenki mosolyogjon!-támasztotta meg az egyik bárasztalra lerakva telefonját Izzie, majd miután benyomta annak képernyőn a gombot, sietve indult futásnak irányunkba, hogy még az időzítő lejárta előtt beállhasson George mellé a sorban.-Mondja mindenki, hogy appendicitis!
-Appendicitis!-hangzott fel mindannyiunktól egyszerre, amire pár pillanattal később fel is villant a telefon vakuja, megörökítve ezt a mindannyiunk számára több szempontból is izgalmas éjszakát.
 
 
 
 

[…]

 
 
 
 

(Carlisle szemszöge)
 
 
 
 
-Megjöttünk, anya!-fordultam egy pillanatra az emelet irányába, tompított hangerővel ejtve ki minden szót ajkaimon, miután bezárva a bejárati ajtónkat lassan mindketten elindultunk Esme-vel felfele a lépcsőn. Már elég későre járt, így próbáltunk nem túl nagy zajt csapni, nehogy felébresszük a gyerekeket.
-Drágáim, hogy éreztétek magatokat?-lépett hozzánk  kíváncsi mosollyal az arcán anya egy ölelésre apával a nyomában, ahogy felértünk a nappaliba.
-Jól, kellemes este volt-válaszolta Es egy pillanatra rám emelve pillantását.-Jó esett végre kicsit kikapcsolódni a barátainkkal. Mostanában nem volt túl sok alkalmunk kimozdulni így, hogy tanultam a szakvizsgára.
-Hát, igen, más volt most a prioritás-reflektált megértéssel mosolyában.
-Gyerekekkel minden rendben volt?-fordultam anyához érdeklődve.-Nem volt semmi bonyodalom?
-Minden a lehető legnagyobb rendben volt- felelte egy újabb, megnyugtató mosollyal arcán.-Készítettem vacsorára sült citromos tőkehalat spenóttal, amitől a kis Will teljesen odavolt, nagyon ízlett neki-állt neki mesélni lelkesen.-Utána csináltunk együtt kakaót, Lilly pedig lefekvés előtt felolvasott nekem a könyvből amit éppen olvas, a Matildából. Nagyon édes volt, és olyan ügyesen olvas-áradozott.-Will pedig kirakózott apáddal. Aztán olyan 10 óra fele elment Jasperért, és…
-Nos, van valami, amiről beszélünk kéne Jasper kapcsán-vette át a szót apa, komolysággal a hangjában törve meg a pár pillanatra köztünk beállt csendet, mire mi kissé értetlenül állva a látott komolyság előtt néztünk össze egy pillanatra Esme-vel. Vajon miről lehet szó?
-Történt valami?-kérdezett rá végül Es aggódó tekintetét szüleimre emelve. Én is aggódtam. Jasper jó gyerek, ötletem se volt, mi történhetett az iskolai halloweeni buliban, amiről beszélnünk kellene.
-Hát…amikor jöttünk haza a buliból, Jasper mondott nekem valamit az autóban-somolyogta apa, én pedig ekkor éreztem, ahogy egy hatalmas kő esett le a szívemről mosolya láttán. Mosolyog. Ha mosolyog, akkor bármi is történt, nem lehet olyan rossz dolog. De akkor mégis mi történhetett?-Elmesélte, hogy…megcsókolták egymást Alice-szel az este-mondta ki végül.- Csak egy csók volt, nem több. Rákérdeztem-tette hozzá azonnal ismét komolyságot öltve magára.- És…nem beleszólni akarunk abba, hogyan nevelitek a gyerekeket és mikor beszéltek  nekik a dologról-hangsúlyozta ki-, csak…Lehet ideje lenne elbeszélgetni vele kicsit részletesebben is a szexről és a védekezésről, ha…tudjátok, ha oda jutna a közel jövőben.
-Oh-mosolyodott el egy pillanatra meglepettségében. Esme.-Igazából…hamarosan amúgy is terítékre került volna ez a beszélgetés-folytatta, mikor pár másodperc múlva picit jobban felocsúdva a hallottakból nekiállt átgondolni a dolgokat.-Beszéltünk már vele néhány dologról, és 14 éves korában terveztünk erről részletesen is elbeszélgetni vele, de mivel  úgy tűnik, picit korábban terelődött ilyen irányba a kapcsolatuk, így akkor…előrébb hozzuk-hagyta el egy apró sóhaj mosolyát.-Köszönjük, hogy szóltatok!
-Nincs mit, drágáim!-mosolyodott el anya is.-Nos, mi akkor most megyünk, hagyunk titeket pihenni-sóhajtott aprót pár pillanat múlva apára emelve pillantását.-Ha bármi segítség kell, hívjatok minket bátran!
-Rendben, anya-biccentettem mosolyogva még mindig én is kicsit a hallottak hatása alatt állva.-Köszönjük nektek a mai estét! Óvatosan hazafele!
-Meglesz, szívem!-nézett vissza rám, miközben a magához véve táskáját lassan a lépcső felé indultak apával.-Aludjatok jól!
-Ti is-pillantottam még utánuk, majd egy búcsú „Jó éjszakát!”-ot követően ők útnak is indultak lefele a földszint irányába. Amint bezárták maguk mögött a bejárai ajtónkat, egy apró sóhaj hagyta el mindkettőnk ajkát, ahogy lassan feldolgoztuk magunkban az nemrég történteket.
-Úgy tűnik, a nagyfiunknak megvolt az első csókja-szólalt meg elsőnek Es egy apró, izgatott mosollyal az arcán, mire nem bírtam megállni, hogy az én arcomra is egy újabb mosoly húzódjon.-Mit szól ehhez, apuka?
-Szürreális-nevettem fel még mindig mosolyogva.-Ez…azért elég nagy lépés ahhoz képest, hogy körülbelül 2 hete még azt mondta az ilyen dolgokra, hogy „Fúj!”…
-Ilyen a tinifiúk agya, Dr. Cullen-kuncogott fel szerelmem.-Vagy talán elfelejtette, milyen volt tizenévesnek lenni?
-Én még nem csókolóztam 14 évesen-jegyeztem meg felvonva szemöldökeimet.-Barátnőm sem volt ennyi idősen. Csendes könyvmolyként nem épp a lányok kedvence voltam-folytattam nevetve.-Strébernek hívtak.
-Nekem a kedvencem lettél volna-lépett hozzám karjait vállam felett átvetve, így állva neki játszani ujjaival a tarkómon lévő tincseimmel.-Olvashattunk volna együtt, tanultunk volna iskola után-hullajtott apró csókot ajkaimra, én pedig nem bírtam megállni, hogy viszonozva azt belemosolyodjak csókunkba.
-Csak emlékeztetnélek rá, hogy 6 évvel idősebb vagyok nálad-pillantottam rá ismét.-Össze se jöhettünk volna akkoriban, hiszen…akárhogy is nézzük, az elég illegális lett volna.
-Ne gondold már túl-nyomott kuncogva még egy puszit az arcomra, mielőtt hátrébb lépve tőlem elindult volna a szobánk irányába.-Én most megyek, és lezuhanyozom. Lemosom magamról ezt a sminket, meg hát…mit ne mondjak, eléggé megizzasztott, Doktor Úr!-nevetett tovább, szavai hallatán pedig az én ajkaimat is egy apró nevetés hagyta el.
-Maga is rendesen megdolgoztatott engem, Doktornő!-mosolyogtam játékossággal szavaimban egy hasonló huncut mosolyt váltva ki ezzel belőle is.-Én is megyek majd, csak…gyorsan ránézek a gyerekekre, hogy mindenki rendben van-e, és ha Jasper ébren van még, akkor…leülök vele kicsit beszélgetni-sóhajtottam egy nagyobb levegővétel után, miközben lassan elindultam az emeletre vezető lépcső irányába.
-Ne menjek én is?-nézett ekkor utánam kissé bizonytalankodva.-Vagy lehet, hogy…nem is tudom-állt meg egy pillanatra elgondolkodva maga elé pillantva.-Lehet, ha csak ketten vagytok, jobban megnyílik.
-Ezt most úgy érzem, hogy…lehet, tényleg egyedül kell intézzem-válaszoltam pár pillanatnyi gondolkodást követően.-Talán tényleg könnyebb lenne neki, ha nem támadnánk le mindketten, és én legalább is…akármennyire is szeretem az édesanyámat, de a szexről nem szívesen beszélgetnék vele-tettem hozzá egy apró nevetéssel hangomban sütve le szemeimet zavaromban, amire Esme ajkait is egy apró kacaj hagyta el.-Ezt most olyan…fiús dolognak érződik.
-Menni fog!-mosolyogott rám lelkesítően nyugtázva szavaival döntésemet.-Drukkolok!-nézett még vissza mielőtt belépett volna hálószobánk ajtaján, mire én egy újabb sóhajt követően picit nehézkes léptekkel indultam el felfele legidősebb fiunk szobája fele. Istenem, ha Lilly még élne és látná ezt…Olyan boldog lenne, hogy Jasper ilyen csodás fiatalemberré cseperedett. És hamarosan már 14 éves lesz.  Alig hittem el, hogy most éppen azért állok a szobája előtt, hogy majd a felelősségteljes szexről beszélgessek vele. Mikor lett ő ennyire felnőtt? Amikor pár hete a tinédzserek testének  egészséges élettani változásairól beszélgettünk, nem hittem volna, hogy ennyire hamar újra itt találom magamat.
-Gyere!-hallottam meg beinvitáló szavait kopogásom után.-Jó volt a buli?-pillantott fel rám kíváncsian az előtte lévő könyvről, ahogy beléptem szobája ajtaján.
-Elég jó-mosolyogtam közelebb lépve hozzá.-És a tiéd?
-Nagyon-válaszolta egy tőle szokatlan széles mosollyal az arcán.
-Látom, végül igaza lett Callie-nek-jegyeztem meg megállva mellette.-Leülhetek ide kicsit?-kérdeztem ágyára mutatva.
-Csak tessék!-válaszolta, mire én egy apró sóhaj kíséretében helyet is foglaltam mellette az ágy lábrészénél. Nem igazán tudtam, hogyan kezdjek bele a mondanivalómba. Nagybátyjaként közelítsem meg a dolgot, vagy nevelőapjaként? Nem akartam kioktatni, nem akartam én megmondani, hogyan élje az életét, eltiltani a testiségtől pedig pláne nem, de közben meg mégis felelős voltam azért, hogy úgy induljon el a felnőtt léthez vezető úton, hogy tudja, hogy élvezheti annak velejáróit biztonságosan.-Valami baj van?-kérdezett rá, miután viselkedésemet szemlélve sikertelenül próbálta megfejteni tétovaságom okát, én pedig  nem bírtam megállni, hogy ajkaimat egy  halk nevetés hagyja el, ahogy ismét realizáltam, miért is vagyok itt.
-Nem, nincs semmi baj-pillantottam rá nyugtatóan.-Csak Henry papa és Lilian nagyi meséltek nekem valamit, és…Nem is tudom…
-A csókról van szó?-vette át a szót, amire én egy apró bólintással válaszolva helyeseltem.
-Tudod…amikor először megcsókoltam Esme-t, az…fantasztikus érzés volt-álltam neki mosolygással hangomban némi gondolkodást követően.-Nekem ugyan nem ő volt az első, akivel csókolóztam, de…amikor megcsókoltam, olyan volt, mintha hazatértem volna. Elárasztotta az egész testemet a melegség, és…nagyon-nagyon jó volt.
-Amikor Alice megcsókolt, az is nagyon jó volt-mosolyodott el ő is egy pillanatra szégyenlősen lesütve szemeit.
-És hát…csak arra szeretnék kilyukadni, hogy…egy ilyen után a dolgok könnyen felgyorsulhatnak-folytattam egy nagyobb sóhaj kíséretében.-És még nagyon fiatalok vagytok, most kezdtek el tombolni a hormonjaid, és nem szeretném, ha…meggondolatlan lennél, és…
-Carlisle, nem fogok szexelni Alice-szel-szakított félbe, ahogy rájött, mire is akarok célozni szavaimmal.-Még nem. Én is tudom, hogy fiatal vagyok hozzá. Csak 14 leszek.
-Én csak szeretném, ha felkészült lennél, amikor eljön az…ideje-vettem vissza a szót.-És tudom, hogy nagyjából tisztában vagy azzal, mi történik ilyenkor, de…
-Nem csak nagyjából-javított ki.-A szex során a férfi behelyezi a péniszét a nő hüvelyébe, aztán mozogni kezd benne-folytatta.- Utána egyszer csak jön az orgazmus, és akkor  a férfi spermiumokat juttat a nő hüvelyébe az ejakulációval, azok pedig…
-Oké, megértettem, tudod a biológiát-állítottam le egy apró nevetéssel a hangomban.-Én inkább olyan dolgokról akartam beszélgetni veled, amik nincsenek leírva a tankönyvekben.-folytattam komolyabban.-Fontos, hogyha arra a döntésre jutsz majd, hogy le szeretnél feküdni bárkivel…És nem biztos, hogy Alice-szel fogsz először lefeküdni, ha pedig mégis, nem biztos, hogy ő lesz az egyetlen, akivel életed során lefekszel, és ezzel nincs is semmi probléma-tettem hozzá picit eltérve a mondatom elejétől.-Szóval, ha úgy döntesz, hogy lefekszel valakivel, a legfontosabb, hogy felelősségteljesen csináld.
-Ha most az óvszerről és a fogamzásgátlóról akarsz beszélni, azzal is tisztában vagyok-szakított félbe ismét.
-Egy picit azért szeretnék kitérni rá, mert elég fontos-vettem vissza a szót komolyság és nevetés kettősével pillantva rá újra.- Az óvszer nem opcionális, hanem kötelező. Védd magad és a lányt is, akivel lefekszel.
-Mondja ezt az, akinek az első gyereke becsusszant-jegyezte meg felnevetve, amire én egy picit szigorúbb pillantást vetve rá emeltem rá ismét pillantásomat.-Oké, bocsi, ez csúnya volt…
-Lehet, hogy Lilly véletlen volt, de közel sem mondanám, hogy ő csak úgy „becsusszant”-pillantottam rá kisebb szigorral szavaim mögött.-Egyetlen fogamzásgátló módszer sem 100%-ig biztonságos, ezt jegyezd meg! Annak az esélye, hogy Lilly megszülessen, nagyon-nagyon kevés volt az adott körülmények között, de ő mégis meg akart születni. És bár nem számítottunk rá akkor, de egy másodpercig nem gondolkodtunk azon, hogy szeretnénk-e őt. Az első pillanattól kezdve nagyon szeretjük, és ez sosem volt másképp-mosolyodtam el, amire Jasper arcára is ismét egy apró mosoly húzódott.
-Én is szeretem Lilly-t-mosolyogta.-Nem is tudom elképzelni nélküle az életemet…
-Én sem-helyeseltem.-Nos, ahm…térjünk vissza kicsit az eredeti témára!-folytattam mondandómat egy újabb sóhajjal szavaimban.-A szex kiváltság, és nem csak úgy jár egy kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy mind a két fél egyformán akarja a dolgot, ha valakinek győzködnie kell a másikat, az onnantól kezdve már nem számít kölcsönösnek-pillantottam rá ismét komolyabb hangnemre váltva.-Ha bárki meggondolja magát, azt el kell fogadni. Neked és a partnerednek is joga van meggondolnia magát. A szex nem szabad kényszer legyen senkinek sem. És legyél mindig úri ember!-tettem hozzá.- Ez is nagyon fontos.
-Értem-biccentett aprót.-Lehet…lehet egy hülye kérdésem?-nézett rám kissé bizonytalankodva pár pillanat múlva ismét.
-Nincs olyan, hogy hülye kérdés-válaszoltam mosolygás és komolyság egyvelegével arcomon.-Tudod, megbeszéltünk, hogy nincsenek tabuk-emlékeztettem.
-A lányoknak tényleg…fáj az első alkalom?-tette fel kérdését kicsit bátortalanul.-Még mindig nem akarok szexelni, de ha egyszer mégis…Nem akarom bántani Alice-t.
-Nos, hát…ezt minden lány máshogy éli meg-álltam neki válaszomnak pár pillanatnyi gondolkodást követően.-Alapvetően nem szabad nagyon fájnia, ha anatómiailag és élettanilag is egészséges valaki. Járhat némi diszkomforttal, de megfelelő kommunikációval, előjátékkal, odafigyeléssel és fokozatossággal az első alkalom is lehet fantasztikus élmény mindkét félnek.
-És…te voltál valaha olyan lánnyal, akinek te voltál az első?-kérdezett újra még mindig némi tétova kíváncsisággal hangjában.
-Igen-biccentettem egy apró mosollyal az arcomon.-Esme-vel.
-Tényleg?-nézett rám némi meglepettséggel arcán.-És így is hozzád ment?
-Bizony ám-nevettem fel kérdése hallatán.-A szex jó dolog a lányoknak is, Jasper-válaszoltam meg ismét komolyabb hangnemre váltva az előbbi kérdései mögött valóban meghúzódó kimondatlan kérdését.-Szerinted, én lefeküdnék Esme-vel, ha tudnám, hogy bántom vele, vagy fáj neki amit csinálunk?
-Te nem, ezt tudom, csak…-egy pillanatra elhallgatott, ajkait pedig egy apró sóhaj hagyta el, amint maga elé révedve gondolatai közé merült. Láttam rajta, hogy keresgéli a szavakat.-Együtt éltem 3 évig James-szel. Sok nő járt a lakásán. Szerintem nem mindegyiknek volt jó-mondta ki végül a lelkére sötét súlyként nehezedő szavakat, én pedig ebben a pillanatban jöttem rá, mi  is áll pontosan az aggodalmainak hátterében. Tudtam, milyen James. Volt, hogy Lilly-vel sem volt éppen úriembernek mondható, ez pedig enyhe kifejezés volt arra nézve, néha hogyan bánt és miket mondott a nővéremnek. Jasper rettenetesen félt, hogy olyanná válik, mint az apja. -Nem akarok olyan lenni, mint ő.
-Nem leszel olyan-ültem közelebb hozzá, így ölelve magamhoz nyugtatóan karjaimmal.-Távolabb nem is állhatnál James-től, nekem elhiheted. Már a kérdéseidből is látszik-pillantottam rá ismét őszinte komolysággal hangomban.-Te inkább vagy Cullen és Platt, mint Landon valaha is leszel. Te a mi fiunk vagy-mosolyogtam.-A mi tinédzser nagyfiunk, akinek megvolt az első csókja.

Picture Time / II.

Üdv, mindenkinek!

Ezúttal egy képet hoztam nektek, pontosabban egy montázst, ami gyakorlatilag összefoglalja a történet lényegét. A képek és az idézetek is számos apró kis eseményrészletre utalnak, amiknek egy része már megtörtént, egy része pedig még nem. Ha egy képpel akarnám összefoglalni a történet cselekményét, ez lenne az. 

Remélem, mindenkinek tetszik majd! 

Kíváncsi vagyok, ki milyen részletet vél felfedezni a képekben és a sorokban. Írjátok meg kommentben! :) 

A teljes képnagyságért kattintsatok a képre!

Puszi!

Carly

Körforgás Write Tag - MÁJUS

Üdv, mindenkinek!

Amint ígértem, meg is hoztam az elmaradt hétvégi bejegyzés, ami most egy újabb Write Tag kihívásos poszt lett, ezúttal a májusi hónap kihívása. 

Május: Zsongás

SZABÁLYOK:

• Bármikor csatlakozhatsz – a korábbi hónapok kitöltése nem kötelező, de persze szabad.
• Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
• A linktree segítségével jelöld a játék ÖTLETGAZDÁJÁT!
• Ha másnál láttad a taget, linkkel jelezd, hogy TŐLE hoztad!
• A játék platformfüggetlen – bárhol találkoztál vele, átviheted magadhoz, akkor is, ha más platformon vagy aktív.
• Jelölni szabad, de nem kötelező – beszállhatsz akkor is, ha senki nem hívott ki, és neked sem kell másokat jelölnöd. De ha szeretél meghívni embereket, megteheted, csak értesítsd őket.
• A bannert vinni szabad, de nem kötelező.
• Válaszolj a kérdésekre! (Ha van +1-es, azt se felejtsd ki!)
• Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! (nem kötelező)
• Ha van kedved, kommenteld akár az ötletgazdához, akár ahhoz, akinél láttad a taget, hogy kitöltötted, hátha bekukkantanak hozzád! ;)  

KÉRDÉSEK:

1. Van olyan zene, amit szoktál íráshoz (előtt, alatt, után) hallgatni és teljesen bezsongsz tőle? Muti!
2. Te ha írsz, inkább bezsongsz vagy elzsongulsz?
3. A méhek szorgosak. Te hogy érzed, mennyire vagy szorgalmas, ha írásról van szó? (Nem egyenlő azzal, mennyi lehetőséged van írni.)
4. …és rajokban élnek. Te hogy szeretsz írni, egyedül vagy másokkal? (És ha másokkal, akkor személyesen összegyűlve vagy online?)
5. Hogy állsz a tömegjelenetekkel? 

     +1 A dolgozók fontos része egy kasnak. Mellékszereplők is egy történetnek. Ki a kedvenc mellékszereplőd, akit te alkottál? Miért? Mesélj róla!

    1. Van olyan zene, amit szoktál íráshoz (előtt, alatt, után) hallgatni és teljesen bezsongsz tőle? Muti!

Ismét csak a Cullen's Anatomy-ra térnék ki, mint az áprilisi write tagnél. A zene alapvetően meghatározója ennek a történetemnek. Mióta visszatértem a blogoláshoz, a fejezetek rendes címet is kapnak, aminél megfigyelhettétek, hogy angol nyelvűek. Minden cím mindig valamilyen dalnak egy-egy kiválasztott sora, amivel picit utalok a történetet egyrészről ihlető sorozatra, a Grace Klinikára, aminek az epizódcímei néhány kivétellel mindig dalok címei. Imádok zenét hallgatni ötleteléskor és írás közben is, nagyon sok Sleeping at Last, Lana Del Rey, Isabel LaRosa és Hozier dalt hallgatok attól függően, milyen atmoszférára van szükségem. Van is egy írós zenelistám, amit most nagy örömmel meg is osztanék ITT veletek :) 

    2. Te ha írsz, inkább bezsongsz vagy elzsongulsz?

Attól függ, mit írok, de az esetek többségében inkább bezsongok. Teljesen felvillanyoz, amikor a történettel foglalkozhatok, még akkor is, amikor writer's block miatt esetleg nehezebben megy vagy megakadok. Amikor pedig gördülékenyen jönnek a szavak, az majdhogynem flow élmény :D Imádok alkotni, és életcélom, hogy hagyjak magam után valami nyomot, hogy hagyjak a világra valamit, amiről majd emlékeznek rám. Mégha csak így Carly-ként is, de már megérte csináljam, ha valamelyik történetemmel is nyomot hagynék az emberekben, akár csak néhányban is. 

    3. A méhek szorgosak. Te hogy érzed, mennyire vagy szorgalmas, ha írásról van szó? (Nem egyenlő azzal, mennyi lehetőséged van írni.)

Amikor lehetőségem van írni, szorgalmasnak tartom magamat. Egy ülésben több oldalt is meg tudok írni jó napjaimon, és nem vagyok rest újra és újra fogalmazni egy mondatot, amíg úgy nem érzem, hogy "tökéletes" (számomra tökéletes, ha pontos akarok lenni). Nyilván nekem is vannak rosszabb időszakaim, amikor minden leírt szó szenvedés (most egy ilyesmi időszakon vagyok túl), de olyankor is ülök felette és próbálkozom, mert minden leírt szó egy eredmény és minden leírt szóval közelebb kerülök ahhoz, amit mutatni akarok valójában a történetemmel. Emellett imádok elmerülni a részletekben, utánanézni dolgoknak, hogy valóban olyannak írjak le mindent, amilyen valóban, így ebben a tekintetben is szorgalmasnak érzem magamat. (és maximalistának, ami néha átok :D)

    4. …és rajokban élnek. Te hogy szeretsz írni, egyedül vagy másokkal? (És ha másokkal, akkor személyesen összegyűlve vagy online?)

Alapvetően egyedül. Ami magát az írást illeti, azt mindig egyedül csináltam, de szeretem megosztani az ötleteimet néhány számomra közeli személlyel, akik egyébként mind teljes titokban tartják azt, amit csinálok, és minden köszönetem nekik érte. Nem sokan tudják körülöttem a mindennapokban, hogy írok. Alapvetően félek, mit gondolna rólam a családom és ismerőseim, ha tudnák, így csak egy nagyon szűk környi olyan személyes ismerősöm van, aki tisztába van ezzel a ténnyel. 3 olyan ember van az életemben, akikkel részleteket merek megosztani egyrészt vélemény, másrészt ötletelés miatt, és mivel nem egy városban élünk, így alapvetően online zajlanak ezek a dolgok. Számomra az írás annyira intim dolog, beleteszem magamat teljes szívvel és lélekkel, és a mai világban ennyire feltárni azt aki vagy, úgy érzem, veszélyes. Szeretném, ha több ember tudná, mint amennyi tudja, de annyira sok ember élt már vissza a bizalmammal ilyen-olyan téren, hogy nem kockáztatom, hogy valami, amit ennyire szeretek,  olyan ember tudomására jusson, aki elveszi azt, ami számomra fontos vagy visszaél azzal. 

    5. Hogy állsz a tömegjelenetekkel? 

Kihívást jelentenek, nehezek, de elkerülhetetlenek, amikor ennyi karakterrel sakkozik az ember. Eleve a történet központját jelentő "kis" családunk mostanra már 5 fősre bővült, és sokszor elkerülhetetlen a gyerek karakterek miatt, hogy mindenki egyszerre legyen jelen egy beszélgetésben. Arról nem is beszélve, ha valamilyen esemény okán más karakterek is csatlakoznak hozzájuk. Viszont izgalmas is ennyi karaktert egyszerre mozgatni, ennyi különféle hangot és személyiséget megszólaltatni egy beszélgetésben. :) 

   +1 A dolgozók fontos részei egy kasnak. Mellékszereplők is egy történetnek. Ki a kedvenc mellékszereplőd, akit te alkottál? Miért? Mesélj róla! (Abeth-től a kérdés :D )

Hogy ne áruljak el spoilert, a történetben már jelen lévő karakterekből fogok választani. Mivel nem igazán tudok egy karaktert kiemelni, aki a kedvenc mellékszereplőm lenne, így a most jelen lévő saját szereplők közül hármat emelnék ki, akiket nagyon szeretek, ez pedig Lilly, Will és Violet.

Lilly az ő első gyerekük, és így az én első gyerekem is. Ő volt az első gyerek karakterem, akit ilyen részletességgel kidolgoztam, akinek valódi személyisége volt, és nem "tökéletes" gyerek. Azért is áll ő annyira közel hozzám, mert úgy érzem, én egy ilyen gyerek lettem volna, ha gyerekkoromban a családom olyannak fogad el, amilyen vagyok, és támogat. 

Will az én "kisfiam", előtte sosem hittem volna, hogy szeretek majd fiú gyerek karaktert írni, én mindig is "lányos anyukának" tartottam magamat, de valahogy annyira a szívemhez nőtt az ő gondolata, már akkor, amikor még meg sem született, hogy az egyik kedvencemmé vált. Ő egy nagyon anyukás gyerek, egy csendes kisfiú, aki teljesen máshogy látja a világot, mint a nővére. Amikor jobban belegondoltam, Will az az énem, aki sok mindenre lenne képes az esze miatt, de szíve szerint egy egyszerűbb életet élne (ez egy kis spoiler az ő felnőtt életéből, hogy ő milyen is lesz, ha nagy lesz).

Violet bár egy elég negatív karakter, de mégis imádtam írni őt. Ő gyakorlatilag megtestesíti mindazt, amit sokunk nagyon is szeretne Carlisle-tól (valljuk be, hogy így van). Ő egy nagyon okos, belevaló lány, de ahhoz nem elég okos, hogy lássa, Carlisle nem lesz hűtlen. Határozott, tudja mit akar, szakmailag is ügyes, szép, de ugyanakkor még bizonyos tekintetben "kislány" (ő csak 23 éves, amíg Esme már majdnem 32 Carlisle pedig 38, amikor ő megjelenik a történetben, úgyhogy jóval fiatalabb náluk), és még éretlen arra a fajta kapcsolata, amit Carlisle nyújtani tudna neki (ez a megnyilvánulásaiból érezhető is). Violet lényegében egy alkalmi kapcsolatot várna el Carlisle-tól, és nem vesz figyelembe alapvető dolgokat, valamint elég nemtörődöm és nem valami empatikus, ha arról van szó, hogy megkapja amit akar (minthogy ebben az esetben nem veszi számításba azt, hogy legyen ő akármennyire szép vagy nyomulhat akármennyire, de Carlisle egy apa, aki nagyon szereti a feleségét és a gyerekeit, és nem okozna nekik szándékosan soha fájdalmat.)  Ő az egyik kedvenc konfliktust okozó karakterem a sztoriban. 

Az én +1 kérdésem: Van olyan karaktered, aki "zizeg", zsong, mint egy méhecske? :D Mesélj róla!

Az én kihívottjaim: bárki, aki ezt olvassa :D

Cullen's Anatomy LXV. Fejezet

Üdv, mindenkinek!

Meg is hoztam a következő részt. Ez az utolsó előre megírt fejezet a történetből, így mostantól sajnos ritkábban tudok majd új fejezeteket hozni, mivel elég kevés időm van írni, de addig is igyekszem majd egyéb, a történettel kapcsolatos bejegyzéseket hozni :) 

Elérkezett a szakvizsga napja. Carlisle otthon maradt a gyerekekkel és egy nem akármilyen meglepetéssel készül Esme hazajövetelére. Ez a fejezet teli lesz a szeretetnek mindenféle formájával, a legtisztább gyermekitől a legőszintébb házastársi szeretetig. 

Remélem mindenkinek tetszeni fog! Jó olvasást! 

Puszi!

Carly

 

"SOMEWHERE ONLY WE KNOW"

[október 22.]

 

 
 
 

(Carlisle szemszöge)
 
 
 
 
-Ennyi elég lesz, Carlisle?-pillantott rám kérdőn Jasper, miután egy újabb lapát sódert öntött az hátsó kertben készülő üvegház alapjául ásott mélyedésbe.
-Szerintem igen-válaszoltam, miközben kezeimet leporolva felálltam a földről kislányom mellől.-Na, Lilly?-pillantottam vissza rá mosolyogva.-Hogy tetszik?
-Jó lett-mosolyogta lelkesen a frissen lekent oldalfalra pillantva a fűben, amint visszatette az ecsetet a faolajat tartalmazó vödörbe.-És mikor tesszük be az üveget a helyére?
-Ha összeszereltük a fa elemeket és mindet leolajoztuk-válaszoltam neki.-És bár üvegház a neve, de képzeld, valójában nem üveget fogunk használni-magyaráztam neki lelkesen.-Látod azokat ott?-mutattam a hátsó verandán a falnak támasztott méretre vágott polikarbonát lapokra mutatva.-Azok különleges műanyag lapok. Azért jobb, mint az üveg, mert ez sokkal tartósabb, és jobban szigetel.
-Esme tényleg nem tud semmit erről az egészről?-kérdezte Jasper kíváncsian, amire én egy újabb mosoly kíséretében megráztam a fejemet.
-Semmit-válaszoltam büszkén.-Nem is sejti.
-Miért kell anyucinak ilyen ház?-nézett rám kíváncsian Will.
-Ugye, amikor anya még olyan kicsi volt, mint te, egy farmon lakott Colombus mellett-álltam neki magyarázni.-Tudod, ott, ahol most is lakik Liza nagyi és Will papa. És ott nagyon sok mindent egyedül termeltek meg saját maguk. Nem a boltban vették meg, mint mi-folytattam.-Anya nem mondja gyakran, de néha látom rajta, hogy hiányzik neki a régi otthona. És azt remélem, hogy ezzel az üvegházzal, ha csak egy picit is, de idehozhatom neki.
-Itt nő majd az ennivaló?-kérdezett ismét.
-Így van-bólintottam helyeslőn.-Az üvegház arra jó, hogy a növények ellenőrzött és biztonságos közegben növekedhessenek, ahol védve vannak a rossz időtől és a kártevőktől. Emiatt olyan hasznos.
-Lehet majd paradicsomunk is?-nézett rám újra Lilly izgatott csillogással mosolyában.
-Bizony, hogy lehet-mosolyogtam vissza rá.-Paradicsom, padlizsán, répa, amit csak akarunk. Sőt, spenótunk is lehet-pillantottam le kisfiamra, amire Will pici szemei azonnal felcsillantak.
-Én nagyon szeretem a spenótot!-mosolygott rám lelkesedéssel pillantásában.
-És készen leszünk ezzel holnapig?-fordult ekkor hozzám ismét Jasper némi kétkedéssel a hangjában.-Mert még eléggé nem álluk sehogy…
-Az alapozás gyakorlatilag kész, tesszük is rá mindjárt a geotextilt, és jöhet utána a tetejére a kavics-álltam neki sorolni a még hátralévő teendők listáját.-Már a teljes tető és két oldalfal szerkezete kész, ha a másik kettőt is sikerül megcsinálni ma, akkor holnapra csak a  műanyag lapok behelyezése marad a helyükre és a szerkezet összeállítása. Meg a kis kiegészítő részletek, de azzal meg már gyorsan megleszünk-tettem hozzá.-Esme elvileg késő délután érkezik, úgyhogy ha a részletekkel még nem is készülnénk el teljesen, de mire hazajön, az épület állni fog.
-Én is segíteni akarok-szólalt meg újra Will, miközben kérlelőn rám emelte hatalmas kék szemeit.-Én is csinálni akarom anyuci ajándékát.
-Nos, hát-pillantottam körbe elgondolkodva, milyen feladatot is adhatnék az én 2 éves kisfiamnak. Szerettem volna bevonni őt is valahogy, de úgy, hogy semmiképp se sérüljön meg-, mi lenne, ha…segítenél nekem leteríteni a geotextilt, hm?-emeltem rá vissza pillantásomat lelkesítéssel a hangomban.-Hozzuk azt a nagy fekete takaró szerű dolgot, és odatesszük a sóder tetejére.
-Az miért kell?-kérdezte Lilly kíváncsian, ahogy ő is követni kezdett minket a fekete lepelért.
-Ez fog szigetelni alulról, elvezeti a felesleges vizet, és nem engedi hogy mindenféle gyomnövény nőjön ki ezen a területen-magyaráztam.-Így marad hosszú időn át is jó az üvegházunk.
-Carlisle, csörög a telefonod!-kiáltott ekkor utánam Jasper, amire azonnal felkaptam a tekintetemet. Talán Esme az? Már vége is van a vizsgának?
-Esme az?-pillantottam vissza rá ideges izgalommal a hangomban, mielőtt lendületes léptekkel elindultam volna irányába.
-Nem-válaszolta a kijelzőre nézve.-Mark hív-folytatta, amint felemelve a földről kezembe adta mobiltelefonomat.
-Köszönöm, Jazz!-mosolyogtam rá, mielőtt megnyomva a hívás fogadása gombot a fülemhez emeltem volna azt.-Szia, Mark!-köszöntem neki.
-Helló, haver!-hangzott fel barátom hangja a vonal másik végén.-Mi a helyzet? Jól telik a szabi?
-Igen-válaszoltam egy újabb mosollyal az arcomon.-Jól elvagyunk a gyerekekkel. Tartalmasan telik a nap.
-Én, öhm…tudunk beszélni most?-folytatta pár pillanat múlva némi bizonytalan idegességgel hangjában.-Lenne néhány kérdésem így a…terhességgel kapcsolatban, amivel nem zaklatnám Addisont, ha…nem muszáj-sóhajtott aprót mondata végén.-Főleg azért, mert hülye kérdések-nevetett fel még mindig kissé idegesen.- Kicsit túlaggódom, és te és Esme már kétszer végig csináltátok, szóval…
-Figyelj, én…éppen eléggé el vagyok havazva egy itthoni projekttel, amihez szükség lenne mindkét kezemre-pillantottam a még darabjaiban álló üvegház elemekre.-Ugorj át, és megbeszéljük személyesen. Mondanám, hogy kihangosítalak, de várom a telefonhívást Esme-től. Hamarosan véget kell érjen a vizsga…
-Tényleg, a vizsga!-érte el a felismerés, amint elhagyta a számat az előbbi félmondat.-Basszus, be kell valljam, hogy teljesen elfelejtettem, hogy ma vizsgázik Esme. Ez az egész terhesség dolog most eléggé megzavart…
-Majd visszaáll minden a normál kerékvágásba, ahogy picit leülepednek a dolgok-vettem vissza a szót egy apró kuncogással kísért nyugtatással a hangomban.-Várunk akkor! Csörögj rám, ha itt vagy, mert a hátsó kertben vagyunk a gyerekekkel, nem fogom hallani a csengőt.
-Kössz, haver!
 
 
 
 

[…]

 

 
 
 

-És az…normális, hogy Callie van, hogy háromszor is hány egy nap?-kérdezett újabbat Mark még mindig aggodalommal a hangjában, amint nekiállt egy újabb sínt rögzíteni a tető egyik gerendájához.-Mármint tudom, hogy a terhesség alatti rosszullét az úgy…normális, de ez a napi három kicsit soknak tűnik nekem…Utána olvastam-folytatta-, de egyik forrás háromnál húzza meg a határt, egy másik négynél és…nem is tudom. Aggódom.
-Amíg nem rendszeresen van így, és tud eleget enni-inni, addig nincs baj-válaszoltam nyugtatóan, miközben én is nekiálltam felszerelni egy újabb alumínium sínt a helyére.-A legfontosabb a folyadék, nehogy kiszáradjon. De ha nagyon nincs jól, mindenképp menjetek be a klinikára-folytattam.-Esme-vel is voltunk benn egyszer, amikor Lilly-vel volt terhes. Kapott is infúziót.
-Igen, emlékszem hogy nehezen viselte-sóhajtott aprót még mindig aggodalommal a hangjában.-És…nem tudok neki ezen valahogy könnyíteni?-pillantott rám ismét elgondolkodva.-Vagy csak túl kell élni?
-Esme-nek mindkét terhessége alatt nagyon bevált a gyömbér tea-válaszoltam.-Rengeteget segített. Willnél még a mentolos rágó volt, amit kipróbáltunk pluszban, és azt mondta, hogy az is elég sokat könnyített a rosszulléteken.
-Gyömbér tea és mentolos rágó. Feljegyeztem-biccentett. Talán sosem láttam még ilyen eltökélt segíteni akarást ennek az embernek a szemeiben. Ez pedig barátjaként valahol büszkeséggel töltött el.
-Apu, hoztam ilyet-lépett mellém ekkor Will néhány nagyobb csavarral a kezében.
-Nagyon köszönöm!-vettem el tőle azokat mosolyogva.
-Mi a helyzet, mini Carlisle?-fordult hozzá Mark is egy mosollyal az arcán, mire Will egy pillanatra lesütve szemeit,  pici kezeit karom köré fonva közelebb bújt hozzám.-Még mindig nem szeretsz beszélgetni?
-Elmeséled Mark bácsinak, miket csináltunk ma?-mosolyogtam, amint másik kezemmel gyengéden megsimogattam karom mögött bujkáló kisfiam buksiját.-Mit csinált apa ebédre?
-Spenótfőzeléket tojással-válaszolta egy picike mosollyal az arcán kikukucskálva karom mögül.
-Azta, te szereted a spenótot?-kérdezte ámulattal hangjában, amire Will egy szégyellős kis bólogatással válaszolt.-Ez igen, hát te már igazán nagyfiú vagy akkor.
-És még mit csináltál ma?-pillantottam vissza bátorítóan kisfiamra.-Elmondod Mark bácsinak milyen ügyes voltál?
-Segítettem csinálni anyuci ajándékát-mosolyogta.-Szeretném, ha anyuci boldog lenne, amikor hazajön.
-Apu, kész a házim-lépett mellém ekkor Lilly is kezében matek munkafüzetével.-Átnézed?
-Hogyne -vettem át tőle a füzetet, majd sietősen neki is álltam átfutni az általa megoldott matekpéldákat.
-És veled mi a helyzet, napsugár, hm?-pillantott kislányomra is Mark kíváncsian.
-Taekwondózni fogok-mosolyogta izgatottsággal hangjában.
-Azt a mindenit! Mi a szösz?-reagált meglepetten Mark kislányom szavaira, én pedig nem bírtam megállni, hogy halkan felnevessek barátom reakciója hallatán.
-Mind jó. Nagyon ügyes vagy, Liliomszál!-mosolyogtam rá dicsérőn, ahogy visszaadtam kezébe a munkafüzetet, amire az ő arcára egy pici büszke mosoly húzódott.-Van még házi holnapra?
-Nem, ez volt az utolsó-válaszolta.-Kihozhatom pisilni Gingert?-pillantott rám ismét.-Biztos nagyon kell már neki.
-Hozzad, csak vigyázz, nehogy belelépjen valamibe itt-futtattam végig tekintetemet a földön elheverő eszközökön és csavarokon, mielőtt ismét rá emeltem volna pillantásomat.-Maradjatok az udvar másik végében, jó?
-Rendben-biccentett mosolyogva, majd sietős léptekkel útnak indult a veranda irányába.
-Mi ez a taekwondo dolog?-nézett rám újra Mark még mindig kisebb értetlenséggel az arcán.-Lilly küzdősportolni fog?
-Hát…nagyon úgy néz ki-sóhajtottam egy kisebb bizonytalansággal a hangomban. Még mindig nem voltam biztos, hogy ez az egész jó ötlet.-Tegnap volt egy soron kívüli kontrollunk Dr. Finchernél az iskolai gondok miatt, és azt javasolta, hogy Lilly kezdjen el sportolni valamit, hogy…levezesse azt a fölös energiát, ami az egész napos ülés alatt felhalmozódik benne-magyaráztam.-Lilly pedig ezt választotta.
-De taekwondo?-nevetett fel még mindig hitetlenkedve.-Honnan jött ez neki?
-Az iskolában látta kirakva a hirdetést, hogy indul iskolásoknak is oktatás-vettem vissza a szót.-Először én sem hittem, hogy jó ötlet, de tegnap este megbeszéltük Esme-vel telefonon a dolgot és…arra jutottunk, hogyha ezt szeretné csinálni, hadd csinálja. A másik, amit szeretett volna, az az agility Gingerrel, de még túl kicsi hozzá.
-Kemény kis csajszi. Tiszta Esme-nevetett fel Mark, amire én sem bírtam megállni, hogy én is alig hallhatóan felnevetve egy egyetértő bólogatásba kezdjek.-De be kell valljam, nem tudom elképzelni, hogy Lilly bárkit is megüssön.
-Én sem igazán-kuncogtam ismét.-De Esme szerint még hasznos is lehet, mert valamilyen szinten  így megtanulja megvédeni magát. És sajnos a mai világban…szüksége is lehet rá-sóhajtottam.
-Hajj, öregem, nem tudom, készen állok-e arra, hogy ilyenek miatt kelljen majd a lányomért aggódjak-sóhajtott fel ő is némi aggodalommal a hangjában.
-Helló megint, mindenkinek!-hallottam meg ekkor hátam mögött Jasper hangját.-Megkívántam  a kakaót, úgyhogy mindjárt csinálok is, de meg akartam kérdezni, hogy kell-e még valakinek-nézett végig rajtunk ahogy megállt mellettem.-Lilly kér.
-Én nem kérek, köszönöm!-pillantottam mosolyogva nevelt fiamra.
-Én sem-válaszolta Mark is.-De kössz!
-Én kérek!-csillantak fel lelkesen Will szemei, amint elengedve karomat pillantását izgatottan tesójára emelte.-És kérek csokis-mentás kekszet is! Úgy jó, ha belemártogatod a kekszet.
-Rendben, öcskös!-mosolyogta válaszul Jasper.-Gyere, csináljuk akkor!
-Jazz, nemsokára jön a délutáni alvás Willnek-szóltam még utánuk, amint elindultak a ház fele.-Ha megittátok a kakaót szólj, és megyek, jó?
-Okés-biccentett, mielőtt mindketten sietős léptekkel álltak volna neki folytatni útjukat a hátsó veranda irányába.
-Jó gyerekek-mosolyodott el ismét Mark.-Tényleg, akkor végülis…te és Esme most…tudod-nézett rám némi célozgatással a hangjában, amire nem bírtam megállni, hogy halkan felnevessek.-Szóval hogy…akkor belevágtok? Beszéltétek már?
-Igen-válaszoltam.-Most már biztos, hogyha sikerül a vizsga, nekiugrunk a babaprojektnek-folytattam izgatottan.-De az is biztos, hogy nem fogunk görcsösen próbálkozni, csak…megadjuk a lehetőséget, hogy megtörténjen. Nyilván nagyon szeretnénk mindketten-tettem hozzá-, de ha nem jön össze azonnal, nem fogunk rajta idegeskedni. Willnél kicsit túlstresszeltük a dolgot, és az egyikünknek sem tett jót.
-Hát, akkor hajrá!-veregette meg vállamat mosolyogva.-Nem akarok nyomást helyezni rátok, de még mindig azt gondolom, hogy király lenne együtt babázni-nevetett fel újra, én pedig szinten nevetni kezdtem szavai hallatán.-Csak mondom…
-Kétségtelen-helyeseltem mosolyogva.-Egyébként...köszönöm a segítséget!-biccentettem hálával hangomban a félkész üvegház elemek irányába, mielőtt pillantásomat ismét Markra emeltem volna.-A gyerekekkel egyedül kicsit lassan haladtunk, de így még látok esélyt arra, hogy valóban állni fog ez az üvegház, mire Esme hazaér.
-Ugyan már, haver! Ne köszönd!-mosolyogta, amint lassan ismét mindketten nekiálltunk folytatni a műanyag paneleket majd a helyükön tartó sínek rögzítését.-És…honnan jött ez az üvegház dolog amúgy?-pillantott rám újból kíváncsian.
-Nem tudom, hogy valaha mondtam-e, de…amikor Esme ideköltözött Seattle-be, csak a rezidensképzése idejére tervezett maradni-álltam neki, amire Mark meglepetten rám emelte a tekintetét.-Vissza akart menni Ohio-ba a szakvizsga után. És azt mondja, hogy boldog, de néha…főleg, amikor rossz napja van, látom rajta, hogy visszavágyik oda, a farmra. És…ha csak azzal, hogy picit idehozom neki a farmot, könnyebbé teszem neki a nehéz napokat, és boldogságot hozhatok az életébe, akkor már megéri a munkát.
-Én ezt nem is tudtam-nézett rám ismét még mindig picit döbbenten.-Mármint, hogy Esme nem tervezett végleg itt maradni.
-Elég sok minden történt azóta, hogy ezt mondta nekem-nevettem visszagondolva az elmúlt 8 évre.-Még nem is jártunk, csak…beszélgettünk egy kávé mellett ügyeletben.
-Hát az tényleg jó régen volt-jegyezte meg szintén nevetve.-És most itt vagytok, majdnem egy évtizeddel később, házason, három gyerekkel, és épp tervezitek az újabb gyerkőcöt-folytatta ő is elmerengve.- Elég jól sikerült annak idején az a kis útbaigazítás reggel a liftnél, mit ne mondjak.
-Én magam is alig hiszem el, hogy lehetek ennyire szerencsés-mosolyogtam. Ebben a pillanatban telefonom csörgése szakított meg beszélgetésünket, mire az én szívem azonnal meglódult, amint megláttam a kijelzőn szerelmem nevét.-Esme az-pillantottam egy pillanatra izgatottan Markra, majd vissza mobilomra.-Szia, szívem!-vettem föl a telefont kisebb türelmetlen várakozással szívemben.-Mi a helyzet? Mi volt? Túl vagy rajta?
-Nos, hát-állt neki-, már pár órája kijöttem, de nem akartalak hívni, amíg nincsen eredmény-vallotta be.-Most volt az eredményhirdetés, és…örömmel közölhetem, hogy a mai naptól nem csak gyermek-, hanem idegsebész szakorvos is vagyok.
-Édes Istenem, Es, te…fantasztikus vagy!-mosolyogtam áhítattal festenyzett büszkeséggel hangomban-El sem tudom mondani, mennyire büszke vagyok rád! Egy gratulálok nem fejezi ki eléggé, amit érzek. Gratulálok, gratulálok, és ezerszer is gratulálok! Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek!-kuncogta boldogan ömlengésem hallatán.
-Gratulálok, nikkelbolha!-hajolt közelebb Mark a fülemnél lévő mobilomhoz mosolyogva.
-Ez Mark?-kuncogott fel Esme meglepetten barátom hangja hallatán.-Szia, Mark! Köszönöm!
-Igen, átjött beszélgetni-nevettem.-Üdvözöl és köszöni!-tolmácsoltam Marknak szerelmem szavait.-Holnap mikor jössz?
-Holnap 16:00-kor indul a gép és 19:17-re ér be, ha minden igaz-válaszolta.-Gyerekekkel minden rendben?
-Mindenki jól van-mosolyogtam.-Lilly alig várja, hogy jövőhét legyen, és mehessen az első taekwondo edzésére. Jaspernek 5-ös lett az irodalom dolgozata, és most épp kakaót csinál Lilly-nek és Willnek. Willt pedig hamarosan lefektetem.
-Még mindig a helyemen alszik?-nevetett fel ismét, amire én szintén nevetve kezdtem helyeslő bólogatásba.
-Délutáni alváskor és este is-válaszoltam.-Remélem, erről azért le fogjuk tudni szoktatni, mikor hazajössz.
-Hát igen, Willel az ágyunkban nehéz is lenne majd kistesót csinálni-kuncogott tovább, és én sem bírtam megállni, hogy ajkaimat újabb nevetés hagyja el.-Most mennem kell, de este hívlak majd.
-Várni fogom!-mosolyodtam el ismét.-Szeretlek!
-Én is szeretlek!
 
 
 
 

[október 23.]

 

 

 

 

[…]

 
 
 
 

(Esme szemszöge)
 
 
 

-Mi lehet az a meglepetés, ami az udvaron van?-mosolyogtam tovább merengve, amint Lilly és Will a kezemet fogva kivezettek engem a hátsó verandára.
-Mindjárt meglátod-simította ujjait szerelem hátam mögül vállaimra, mielőtt arcom elé emelve kezeit letakarta volna szemeimet.-De addig nincs kukucskálás!
-Hé!-kuncogtam.-És így hogy megyek le a lépcsőn?
-Majd mi segítünk!-mosolyogta Lilly lelkesedéssel hangocskájában, mielőtt megállt volna ezzel engem is megállásra késztetve.-Most jön a lépcső!
-Vigyázz, anyuci!-szólalt meg Will, mielőtt ők óvatosan vezetve engem elindultunk volna volna lefele a veranda néhány lépcsőfokán.
-Csak lassan, szívem!-helyezte egyik kezét támasztékként  alkarom alá Carlisle, másik kezével továbbra is gondosan eltakarva szemeimet.-Ez…elég hülye ötlet volt, igaz?-kuncogta realizálva saját tettét, ahogy leértünk, mire én sem bírtam megállni, hogy alig hallhatóan felnevessek.-A lépcső alján is eltakarhattam volna a szemeidet, és akkor könnyebb lett volna lejönni  magán a lépcsőn.
-Nem én akartam kimondani-jegyezte meg Jasper is nevetve.
-És szabad találgatni?-kérdeztem izgatottsággal mosolyomban, amint tovább sétáltunk a korábbi esőzés miatt kissé vizes fűben.
-Hát…mik a tippjeid?-mosolyogta ismét visszahelyezve másik kezét is szemeim elé.
-Nem is tudom-válaszoltam elgondolkodva.-Annyit már tudok, hogy együtt csináltátok a gyerekekkel, és…most már azt is, hogy az udvaron van-folytattam.-Valami kerttel kapcsolatos dologra tippelnék…Egy kerti dísz, vagy ültettetek egy fát…
-Közel jársz, de még nem elég közel-jegyezte meg titokzatosan, ahogy tovább folytattunk utunkat a hátsó kert vége felé. Végül pár pillanat múlva megálltunk.-Nos…íme.
Ahogy elvette kezeit a szemeim elől, a szívem egy ütemet kihagyott, ahogy megláttam az udvart maga körül gyengéd meleg fényárba borító kivilágított üvegházat.

-Édes Istenem!-ámultam meghatottan, miközben elengedve gyerekeim kezét közelebb léptem a kis épülethez, hogy jobban szemügyre vehessem azt. Mintha visszautaztam volna az időben, szinte láttam a gyerekkori önmagamat, ahogy anyukámmal együtt ültettük a zöldségeket a konyhakertben, vagy mielőtt a tél beállta előtt gyomláltunk és locsoltunk, utána pedig apámmal együtt lefedtük az ágyást, hogy tavasszal ismét termést hozzon majd a talaj. Éreztem a frissen felásott föld illatát, az elbújt talajszemcsék okozta teltség érzést a körmeim alatt, amit aztán mindig hosszas súrolással sikerült csak körömkefével eltávolítani onnan. Éreztem, ahogy a nosztalgia hatására könnyek gyűlnek a szemeimbe.
-Még nincs teljesen kész, mert az eső miatt maradtak hátra munkák vele-szólalt meg mögöttem szerelmem pár pillanat múlva, miközben én még mindig ámultan nekiálltam körbe sétálni az építményt.-Még be kell szerelni a hőlámpákat, és még az ágyások farekeszeiből is van néhány, amit össze kell csavarozzak, de pár nap és használható lesz. És tettem bele néhány napelemes fényfüzért addig is, hogy legyen benne világítás-folytatta lelkesen-, de ha tetszik, maradhatnak utána is.
-Ezt tényleg ti csináltátok?-pillantottam rájuk könnyeimmel küzdve, a hangom pedig egy pillanatra elcsuklott, ahogy az öröm és meghatottság egyvelege elárasztotta a testemet.
-Igen-válaszolta büszkén Lilly.-Én segítettem apunak lefesteni olajjal a fa részeket.
-Én hoztam csavarokat-mosolyogta Will is.-És segítettem letenni egy olyan geo…geotextilt. Geotextil ugye, apu?-pillantott fel rá elgondolkodva, nem lévén biztos a szó helyességében.
-Pontosan, Will-simította meg a buksiját.
-Én segítettem az alap kiásásánál, meg több kis dologban is-szólalt meg Jasper is egy apró féloldalas mosollyal az arcán.
-Istenem, mivel érdemeltelek ki titeket-öleltem magamhoz mindhármukat, a könnyeim pedig megállíthatatlanul kezdtek csorogni az arcom vonalán, ahogy mindannyiuk arcát sorozatos puszikkal árasztottam el.-Annyira nagyon szeretlek titeket!
-Mi is téged-pillantott rám újra Jasper.
-Nagyon-nagyon szeretlek, anyuci!-emelte rám ekkor hatalmas kék szemeit Will is.-Hé, te sírsz! Miért sírsz?-kérdezte kissé értetlen aggodalommal állva könnyeim ellőtt.-Nem tetszik?
-Dehogy, semmi ilyesmi-válaszoltam neki.-Azért sírok, mert nagyon örülök, kisszívem! Ezek boldog könnyek-mosolyogtam vissza rá megtörölve az arcomat, mielőtt szemeimet a mögöttük minket csendesen szemlélő szerelmemre emeltem volna.-Te vagy a legjobb!-siettem oda hozzá, mielőtt egy mosoly kísérte örömmámor és meghatottság vezérelte szenvedélyes csókot hullajtva ajkaira öleltem őt szorosan magamhoz.-Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek!-ölelt ő is magához karjait gyengéden körém fonva, így nyomva újabb apró csókot homlokomra.-Reméltem, hogy tetszeni fog.
-Tetszeni? Imádom-pillantottam fel arcára kitörő lelkesedéssel szavaimban.-Édes Istenem, alig várom, hogy ültessek ide mindenfélét-fordultam újra az üvegház felé.-Lesz majd paradicsomunk, spenótunk, retkünk…ó, padlizsán, az is kell-soroltam lelkesen.-Lehetne még répánk és borsónk is. Mindenből csak egy-egy tő. És kiültethetném a menta növénykénket is.
-Amit csak szeretnél-hullajtott apró csókot halántékomra, miközben ujjait összekulcsolva hasamnál hátam mögé lépett, így karolva át derekamat.-Ez a te saját üvegházad. Olyan lesz, amilyennek megálmodod.
-Az én üvegházam…
 
 

(bónusz: egy picit jobb kép az üvegházról :D)