Üdv, mindenkinek!
Meg is hoztam az új fejezetet. Ebben a részben a romantikáé lesz a fő szerep, annak minden aspektusát tekintve. Főszereplőink kicsit "kiszabadulnak" a szülői szerepből, és hetek óta először picit kettesben töltenek egy estét.
A fejezet 18+ jeleneteket tartalmaz.
Remélem mindenkinek tetszik majd! Jó olvasást!
Puszi!
Carly
18+
"THE NIGHTS WERE MAINLY MADE FOR
SAYIN' THINGS THAT YOU CAN'T SAY TOMORROW DAY"
[október 12.]
-Gyönyörű vagy-lépett hozzám kisfiunkkal a karjaiban, így hajolva hozzám egy apró csókra, amire nem bírtam megállni, hogy egy pillanatra lesütve szemeimet ismét elmosolyodjak. Istenem, még mindig zavarba tud hozni ennyi év után is, ahogy ezt mondja. A szavai egyszerre voltak tisztelettudóan gyengédek és szemtelenül vágyakozók, és ez a kettősség teljesen el tudta venni az eszemet.-Mit gondolsz, Will?-pillantott le karjában fekvő kisfiunkra, miközben ismét lágyan ringatni kezdte őt.-Gyönyörű anyukád van, nem igaz?
-Mindjárt elpirulok-kuncogtam ismét lesütve pillantásomat, mielőtt visszaemeltem volna tekintetemet arcára.-Elmondod végre, hová megyünk?-kíváncsiskodtam némi izgatott türelmetlenséggel a hangomban, mire ő ismét nevetni kezdett kissé gyermeki türelmetlenségem hallatán.
-Még mindig meglepetés-válaszolta titokzatossággal mosolyában.-De tetszeni fog, bízz bennem!
-Ó, abban egy másodpercig sem kételkedtem-vettem vissza a szót egy apró nevetéssel hangomban.-Biztos nem volt probléma a szüleidnek a ma este?-pillantottam rá ismét némi aggodalommal hangomban.-Kicsit későn szóltunk…
-Örömmel vállalták-mosolyogta nyugtatással a hangjában.-Bár nem tudom, tudják-e mit vállalnak-tette hozzá újabb nevetéssel mosolyában.-És az igazat megvallva, mi sem tudjuk igazán, mi lesz.
-Na, igen-kuncogtam fel én is.-De megszoptattam Willt, úgyhogy teli a pocak most pár órára. Így csak egy szoptatás helyett lesz majd cumisüveg a megszokotthoz képest-folytattam.-Reggel meg jövünk majd korán. Hátha nem lesz gond.
-Lilly-vel sem volt baj, mikor először anyáékkal hagytuk egy estére-tette hozzá egy pillanatra az asztalnál rajzolgató kislányunkra, majd vissza rám pillantva.
-De Lilly 3,5 hónapos volt, Will pedig csak 6 hetes-sóhajtottam aprót megsimítva a szerelmem karjaiban nézelődő kisfiam buksiját.-És Lilly-t nem is szoptattam.
-Ha szeretnéd, maradhatunk-ajánlotta fel.-Ha mégse mennél…
-Dehogy maradunk, nagyon is menni akarok-szakítottam félbe egy, a limbikus rendszerem kreálta határozottsággal a hangomban.-6 hete nem nyúltál hozzám, és úgy érzem, ha még egy napot kell várjak az orgazmusomra, fel fogok robbanni-folytattam suttogva, nehogy Lilly vagy Jasper meghallja, mire Carlisle arcára egy önkéntelen, halk nevetéssel kísért huncut mosoly húzódott szavaim hallatán.
-Ne aggódjon, Dr. Cullen!-hajolt hozzám szintén suttogva egy apró, mégis szenvedélyes csókot hullajtva ajkaimra.-Biztosíthatom afelől, hogy ma este szerotoninban, dopaminban és oxitocinban nem lesz hiánya.
-Ezt vegyem fenyegetésnek, doktor Úr?-vontam fel egyik szemöldökömet játékos incselkedéssel hangomban simítva meg alkarját, amire az ő szemeiben azonnal egy enyémhez hasonló játékosság csillant meg.
-Ezt inkább ígéretnek mondanám, doktornő-válaszolta újabb csókra hajolva hozzám. Istenem, szívem szerint itt és most az övé lettem volna.
-Szavadon foglak-kuncogtam huncut mosolygással hangomban, amint lábujjhegyre emelkedve egy apró puszit nyomtam arcára.-Na, de egy kicsit még…viselkedjünk szülőkként-biccentettem a nappaliban ücsörgő gyerekeink irányába, miközben tovább kuncogva gyengéden megsimítottam a szerelmem karjában pihengető kisfiunk szőke kis buksiját, amire ő is ismét felnevetett.-Fektessük le Willt!
-Fektessük le Willt…
-Ó, igen, majdnem elfelejtettem-szólalt meg mellettem Esme, miközben az utolsó gombot is begombolta a kabátján.-Tettem el friss anyatejet a hűtőbe, úgyhogy nem kell majd kiolvasztani a fagyasztóban lévőkből vacsorára-folytatta.-Éjszaka most már nem szín anyatejet kap, hanem fele-fele arányban keverjük az anyatejet és a tápszert, de nem muszáj nektek is így csinálnotok, jó lesz a sima anyatej is, ha úgy egyszerűbb.
-Megcsináljuk úgy, ahogy szoktátok, ne aggódj!-simította meg szerelmem vállát nyugtatással a hangjában anya.-Ti ne törődjetek semmivel, csak érezzétek jól magatokat, és lazítsatok! Igazán rátok fér.
-Köszönjük, anya!-mosolyogtam rá, ahogy én is magamra kaptam a kabátomat.-Reggel jövünk majd korán.
-Nem kell sietnetek, mindent intézünk apáddal-vette vissza a szót egy pillanatra rá, majd ismét vissza ránk pillantva.-A gyerekek rendben lesznek. Tényleg ne aggódjatok!
-Nagyon köszönünk nektek mindent, Lilian!-pillantott rá hálásan Es is.-Pláne, hogy utolsó percben szóltunk nektek.
-Ugyan, nincs mit megköszönni!-legyintett kuncogva.-Mi is jártunk a ti cipőtökben. Tudjunk milyen nehéz az első pár hét egy babával, és ha már van egy idősebb gyerkőc is, minden csak bonyolódik-mosolyogta egy pillanatra a nappaliban a rajzát nagypapájának mutató kislányunkra, majd vissza ránk emelve pillantását.-Legyetek kicsit kettesben. Bármi más tudnivaló?
-Ó, igen, Ginger-csillant fel ekkor szerelmem tekintete a benne hirtelen felötlő gondolatra.-Gingert megsétáltattuk, evett is, és most kint van az udvaron-folytatta a hátsókert irányába mutatva.-Éjszakára engedjétek be nyugodtan, lent szokott aludni a földszinten a hátsó ajtónál. Megpróbál majd bemenni Lilly-hez, de ne engedjétek neki-kuncogta, amire anya és én is halkan nevetni kezdtünk.-Leginkább vele szeretne aludni, de Ginger akármennyire is családtag, mégis egy állat, úgyhogy ne maradjanak éjszakára egyedül ketten. Lilly még túl kicsi ehhez, nehogy baleset legyen belőle-magyarázta.- Kicsit majd fekszik a szobája előtt, de végül le fog menni oda, ahol aludni szokott.
-Feljegyezve-mosolyogta anya megkocogtatva mutatóujjával halántékát.-Na, de ha más nincs, most már indulás! Gyerünk, gyerünk!
-Megyünk már-nevettem el magam Esme-vel együtt minket a lépcső irányába tessékelő mozdulatai láttán.-Még egyszer köszönünk mindent, anya!-pillantottam rá hálásan.-Reméljük, nem lesz semmi gond.
-Bármi is van, mi megoldjuk-mosolyogta.
-Liliomszál, fogadj szót a nagyiéknak!-pillantottam ekkor a nappaliban rajzolgató kislányomra.-Ha azt mondják, irány az ágy, semmi visszabeszélés, jó? Megbeszéltük?
-Jó leszek, apu, ígérem-biccentett komolysággal pici arcán, mielőtt visszamerült volna a rajzolásba.-Rajzolok nektek valamit holnapra, mire jöttök haza.
-Már alig várjuk, hogy lássuk, drágám!-mosolyogta Es egy pillanatra rám, majd vissza kislányunkra pillantva.-Jasper, az időben fekvés rád is vonatkozik-fordult ekkor valamivel komolyabban a nappali kanapéján olvasgató nevelt fiunkhoz.-Éjfél előtt irány az ágy. Hétvége jön, de ez nem azt jelenti, hogy másnap használhatatlan kell legyen az agyad a fáradtságtól, jó?
-Oké, igyekszem-válaszolta egy pillantva ránk emelve szemeit a kezében lévő könyv lapjairól.
-Akkor…mi most már indulunk, azt hiszem-pillantottam egy pillanatra szerelmemre megerősítést várva, amire ő egyet értőn bólintott egyet.-Nincs már más, amit tudnotok kell.
-Reggel találkozunk, drágáim!-lépett hozzánk anya egy-egy puszit nyomva az arcunkra búcsúzóul.-Szép estét nektek!
-Köszönjük, anya!-pillantottam vissza rá mosolyogva, mielőtt egy viszont elköszönést követően, útnak indultunk volna otthonunk ajtaja felé.
-Még most sem-válaszolta egy huncut mosollyal az arcán pillantását le nem véve az útról.-De nem egyből a hotelba megyünk, ennyit elárulok.
-Pedig az sem lenne ellenemre-jegyeztem meg játékos incselkedéssel hangomban, felé eső kezem ujjait combjára simítva, amire láttam, hogy a lélegzete egy pillanatra elakad.-Alig várom, hogy magamban érezzelek…egész…éjjel-suttogtam fülébe, és ujjbegyeim alatt éreztem amint izmai egy pillanatra megfeszülnek szavaim hallatán.
-Édes Istenem, Es-sóhajtotta egy alig hallható nyögéssel hangjában, amint én ujjaimat lágyan fel le futtattam felém eső combjának belső oldalán, mielőtt ölébe csúsztatva kezemet azokat erélyes gyengédséggel ágyékára simítottam volna.-Ha ezt tovább folytatod, nem…akkor félre kell álljak az autóval.
-Nem szükséges-emeltem el kezemet kuncogva a simításaim hatására merevvé váló férfiasságáról, mire az ő ajkait egy apró sóhaj hagyta el, ahogy az eddig bent tartott levegő elhagyta a mellkasát.-Csak játszadozom picit a vegetatív idegrendszereddel, hogy tudja, mi vár rá ma este.
-Észbontóan vonzó vagy, remélem tudod-húzódott arcára egy vágy kreálta, huncut mosoly, amire nem bírtam megállni, hogy én is mosolyogni kezdjek.-Hihetetlen, milyen hatással vagy rám.
-Ezt bóknak veszem-mosolyogtam rá kisebb büszkeséggel hangomban, mielőtt pillantásomat ismét visszaemeltem volna a mellettünk elsuhanó városra. A magas épületek uralta belvárost hamarosan felváltották a kertváros alacsonyabb épületei, mielőtt magunk mögött hagyva a Lawton Park kertesházait egy fenyőerdő szegélyezte útra kanyarodtunk volna. Azonnal felismertem a környéket.-Ez a Discovery Park-pillantottam vissza izgatottan szerelmem arcára, mire az ő arcára egy sejtelmes, ám sokat mondó mosoly húzódott.-Csak nem, a West Point Lighthouse-hoz megyünk?
-De-mosolyogta.-Viszont az, hogy mivel készültem, az még maradjon egy kicsit titok-folytatta sejtelmességgel mosolyában.-Annyit elárulok, hogy minden itt van hozzá a csomagtartóban és a zsebemben.
-Istenem, de rég jártunk itt-mosolyogtam lelkesen, amint magunk mögött hagyva a fenyvest elénk tárult a lemenő őszi nap fényében aranyosan megcsillanó óceán.-Mennyi minden történt azóta…kicsit többen lettünk-nevettem, amire Carlisle egy apró nevetés kíséretében kezdett helyeslő bólogatásba.-Akkor még csak hárman voltunk…
-Most pedig öten-mosolyodott el újra egy pillanatra rám emelve pillantását, miközben a mostanra kiürült parkolóhoz érve leállította a szabad helyek egyikén autónk motorját.-Jól belehúztunk a családalapításba, mit ne mondjak-nevetette, amire én sem bírtam megállni, hogy ismét nevetni kezdjek.-Egy év alatt két gyerek…
-Senki sem mondhatja, hogy restek voltunk-jegyeztem meg tovább kuncogva, újabb nevetést váltva ki belőle is.-Nos, Dr. Cullen-pillantottam rá ismét pár pillanatnyi csendet követően-, elárulja végre, mit fogunk itt csinálni?
-Türelem, szívem!-mosolyogta titokzatossággal vegyített kuncogással hangjában hajolva hozzám egy apró csókra.-Én most kiszállok, de szeretném, ha te itt maradnál még egy kicsit az autóban.
-Üljek itt a kocsiban?-kérdeztem vissza meglepett kíváncsisággal a hangomban.
-Aham-mosolyogta sejtelmesen, amint a slusszkulcsot a zsebébe csúsztatta.-Elő kell készítsem a meglepetést. És csukd be a szemed-tette hozzá egy apró puszit nyomva az arcomra.-Nem ér lesni!
-Jó leszek, ígérem-kuncogtam szemeimet lehunyva, mire ő egy apró, játékos puszit hullajtott ajkaimra, mielőtt kiszállva az autóból becsukta volna maga mögött annak ajtaját.
A külső háttérzajok ugyan eltompultak az autó belterében, de még így is hallottam a háttérben a partot ostromló óceán morajló zaját, ami egy pillanatra felhangosodott, ahogy Carlisle felnyitotta a csomagtartó ajtaját, majd némi matatást követően újból lecsukta azt, így hozva ismét vissza a hullámoknak ezt a tompított témáját. Hallottam szerelmem lépteit a parkoló kissé kavicsos talaján elhalkulni, ahogy áttért a partra vezető magas fűfélék keretezte ösvényre, majd pár perc múlva újból felhangzottak közeledő léptei, mielőtt megszűntek volna, ahogy megállt ismét az autó mellett.
-Még mindig ne nyisd ki!-hallottam meg huncutul mosolygó hangját, amint kinyitotta az ajtót az én oldalamon.
-Megígértem, hogy jó leszek-kuncogtam, mire ezzel egy időben egy enyémhez hasonló játékos nevetéssel hangjában ujjait gyengéden combomra simította, nevetésem pedig egy alig hallható sóhajba ment át, ahogy lassan fel-le kezdte futtatni őket combomnak belső oldalán.
-Remélem tudja, Dr. Cullen, hogy én legalább annyira vágyom arra, hogy elmerüljek magában, mint ahogy Ön várja azt, hogy magában érezzen…egész…éjjel-suttogta fülembe, mielőtt ajkai gyengéden nyakamra simultak volna, egy mosoly keretezte nyögést váltva ki belőlem, ahogy vándorló csókjai nyomán fogsora lehetet finoman végigsiklott bőrömön, maga után hozva ezzel egy alhasamból kisugárzó, melegséggel kísért jóleső feszülést. Édes jó Istenem, ha tudná, milyen vékony cérnaszál választ el attól, hogy ezt valóra váltsuk itt és most…Lehunyt szemeim mögött nem volt nehéz elképzeljem, ahogy ujjaim a sliccére simulnak, majd lehúzzák azt, egy gyors mozdulattal kioldják a derekát körbe ölelő bőrövet, ami egy kissé fémes csattanással ütődik a kavicsos földnek, ahogy nadrágja bokájához hull. Nem volt nehéz elképzeljem azt az ismerős érzést, ahogy erekciója elmerülve bennem maga után hozza azt a jóleső feszülést, ami azt az aktust kíséri, ahogy a testembe fogadva őt az alkalmazkodik ehhez édes behatoláshoz, majd azt a kínzóan gyengéd súrlódást, amit testünk egymással szinkron és kontra mozgása generál köztünk, ahogy hajszoljuk azt a csillagokig repítő szenzációt, a beteljesülés mámorító érzését, mielőtt közel egyszerre érjük el azt, majd hullunk vissza a földre egymás karjaiban. Már csak a gondolattól is úgy éreztem, hogy menten felrobbanok.-Nos, a meglepetés elkészült-húzódott el tőlem váratlan hirtelenséggel, mire a szemeim egy pillanat alatt tágra nyíltak, majd hasonló gyorsasággal emeltem rá kissé panaszos pillantásomat.-Akkor velem tart egy randevúra, Dr. Cullen?-nyújtotta felém kezét lovagiassággal mozdulataiban, hogy kisegítsen az autóból, ám az arcán lévő huncut féloldalas mosoly láttán pontosan tudtam, hogy tökéletesen tudatában van annak, mit is művelt velem az előbb.
-Te direkt kínzol engem, ugye?-kuncogtam némi frusztrált vágyakozással hangomban helyezve kezemet tenyerébe, mire ő gyengéden ujjai közé fogva azt segített ki autónkból egy apró, játékos nevetéssel válaszolva meg kérdésemet.
-Csak játszadozom kicsit a vegetatív idegrendszereddel, hogy tudja mi vár rá ma este-idézte vissza a nem olyan rég még általam kimondott szavakat, ahogy másik kezét gyengéd vággyal mozdulataiban derekamra csúsztatva vont magához egy előbbieknél szenvedélyesebb csókra. Annyira nem könnyíti meg, jézusom…-Nos? Mehetünk?-pillantott ismét szemeimbe megszakítva csókunkat egy újabb a huncut mosollyal az arcán, mire nem bírtam megállni, hogy játékosan meglegyintsem vállát válaszul szemtelen játszadozására.
-Menjünk, mert ha sokáig játszadozik még velem, nem fogunk eljutni a hotelig, doktor Úr-böktem meg mutatóujjammal mellkasát nevetés és frusztráltság kettősével mosolyomban.-És mi lenne akkor azzal a sok munkával, amit a mai estébe fektettél? Nem venném a szívemre.
-Megígérem, hogy minden egyes várakozással töltött perc megéri majd-hullajtott egy előbbinél gyengédebb csókot ajkaimra, mielőtt elengedve derekamat ismét rám emelte volna pillantását.-Csak Ön után, doktornő!-biccentett a partra vezető kis ösvény irányába, mire én izgatottsággal mosolyomban indultam el azon, a nem messze lévő óceánpart irányába.
Mindent megterveztem. A pokrócot olyan távolságra helyeztem el a part hullámok ostromolta vonalától, hogy az apály-dagály váltakozása nehogy meglepjen minket az este folyamán, hoztam párnákat és takarókat, hogy kényelmes és meleg legyen, még akkor is, amikor a nap már lement és a még kellemesen meleg őszi nappal helyét felváltja majd a hűvösebb őszközepi éjszaka, a pokróc szélére helyezett elemes gyertyák pedig fénye elegendő világítással szolgált a vacsoránk elfogyasztásához. Tökéleteset akartam.
-Istenem, ez…fantasztikus-mosolyogta pár pillanatnyi csendet követően, amint én államat megpihentetve vállán gyengéden átkaroltam derekát.-Te csináltad az egészet?-fordította arcát kissé irányomba, majd vissza a megannyi finomsággal teli pléd irányába.-És mikor? Hogy nem vettem észre, hogy ennyi mindent sütsz és főzöl?
-Volt egy kis segítségem azért-vallottam be egy újabb mosollyal arcomon.-Anya elkezdte az előkészületeket, én pedig picit hamarabb eljöttem ma a munkából. A szüleimnél készítettem el a mai vacsoránkat-folytattam.-Ők hozták el, amikor jöttek ma hozzánk, hogy ne bukjak le.
-Cseles-kuncogta kezeit dereka köré font karjaimra simítva, amire én sem bírtam megállni, hogy ajkaimat egy apró nevetés hagyja el.-Az ott popcorn?-csillant fel hangja lelkesen, ahogy észrevette a pokróc közepére rakott tálat benne az aranybarna szemekkel.
-Bizony-nevettem tovább, amint elengedve derekát ujjainkat összefűzve kezdtem el őt vezetni a leterített pléd irányába.-És nem is akármilyen-folytattam.- Házi sóskaramellás popcorn. Én csináltam azt is.
-Hát te zseniális vagy-nyomott egy gyors játékos puszit arcomra, majd gyermeki lelkesedéssel mosolyában sietett előre, hogy lehuppanva a takaróra néhány szem popcornt vegyen a markába.-Ez nagyon finom-pillantott rám ismét elismerően, miután szájába véve egy szem pattogatott kukoricát ízlelgetni kezdte azt.-De rég ettem már ilyet.
-Csináltam még főfogásnak egy kis paradicsomos csirkét tésztával-folytattam a mai menünk ismertetését, miközben szerelmem mellé helyezkedtem a pokrócra.-Ki is porcióztam, hogy ne legyen itt ezzel macera. És van még egy kis mogyoróvajas keksz is desszertnek-tettem hozzá a házi sütésű kekszeket tartalmazó, szalvétával bélelt edényre mutatva.-Ezt a te recepted alapján készítettem.
-Mivel érdemeltelek ki téged?-emelte rám csillogó pillantását egy széles mosollyal az arcán. Hogy ő mivel érdemelt ki engem? Inkább én mivel érdemeltem ki őt…
-Ezt inkább nekem kéne megkérdeznem veled kapcsolatban-mosolyogtam komolysággal szavaimban, mielőtt hozzá hajolva egy gyengéd csókot hullajtottam volna ajkaira hálám jeleként.-Nos? Mivel kezdjük?-pillantottam a maguk előtt sorakozó ételsorra, majd vissza szerelmem arcára.
-A paradicsomos csirkével, természetesen-válaszolta.-Annyi minden van itt, de bűn lenne, ha pont az nem férne belénk, amivel a legtöbbet dolgoztál.
-Akkor paradicsomos csirke-mosolyogtam elővéve egy-egy villát, majd magunkhoz véve a még kellemesen meleg vacsoránkat álltunk neki falatozni az óceánpartot beragyogó lemenő napsugarak áradatában.
-Még mindig lenyűgöző, milyen jól megtanultál főzni-mosolyogta büszkeséggel mosolyában rám pillantva, amint egy újabb falat csirkét emelt a szájához.-Egy pasi, aki nagyszerű apa, tudja, hol van a clitoris, és még főzni is tud…veled megütöttem a főnyereményt-kuncogta játékossággal a mosolyában, mire nem bírtam megállni, hogy én is nevetni kezdjek szavai hallatán.
-Ekkora dolognak számít, hogy tudom, hol van a clitoris?-vontam fel a szemöldökömet még mindig nevetve.
-Hát…én csak veled voltam-vette vissza a szót nekiállva válaszának.-De amikor egyetemre jártam, a kollégiumban hallottam ezt-azt és…az alapján ez a tudás nem általános a férfiak körében.
-Hmm-hümmögtem egy kisebb büszkeséggel mosolyomban.-Ezek szerint elégedett az általam nyújtott szolgáltatással, Dr. Cullen?
-Maximálisan-kuncogta hozzám hajolva egy apró csókra, mielőtt visszatérve tányérjához egy újabb adag tésztát emelt ajkaihoz.
Ahogy tovább folytattuk vacsoránkat, nem bírtam megállni, hogy időről-időre elkalandozzak pillantásommal, újra és újra végig futtatva azt rajta. Annyira gyönyörű volt. Az arca mellett előre hulló hullámos karamell tincsek közt átszűrődő napfény fénykoszorúként vette körbe profiljának lágy sziluettjét, kiemelve ezzel minden apró vonását, minden apró szeplőt, minden apró ráncot, amely a mosolyát kísérte. Maga volt a megtestesült, eleven műalkotás, mintha Brent Cotton legszebb munkáját csodálhattam volna nap mint nap. Nem tudtam betelni vele.
-Egyébként van még…lenne még itt még valami, amivel készültem mára-emeltem rá újra pillatásomat sejtelmességgel mosolyomban vacsorám befejeztével, miközben nadrágzsebembe nyúlva nekiálltam előkeresni neki szánt meglepetésemet.-Tényleg…annyi minden történt velünk egy év alatt-álltam neki.-Egy éve ilyenkor nagyon máshol voltunk. Minden a feje tetejére állt, semmi sem úgy történt, ahogy elterveztük-sóhajtottam, ahogy a tavalyi ősz emlékei elárasztották az elmémet, szerelmem pillantásába merülve pedig láttam, ahogy az említése hallatán ő is újra átéli azt a vészterhes időszakot.-Ott volt Lilly balesete, a baba se akart összejönni…Fogalmunk se volt róla, hogyan és mikor leszünk újra jól-folytattam őszinte komolysággal hangomban sóhajtva fel újra.-Aztán egyszer csak elindultunk felfele-mosolyodtam el újra pillantásomat az ő, szavaim hallatán ismét boldogságtól felragyogó arcára emelve.-Lilly elkezdett jobban lenni, aztán jött Will, és Jasper is, és…most itt vagyunk-mosolyogtam tovább, miközben az eddig gondosan markomban rejtegetett ajándékomat óvatosan tenyerébe helyeztem, így fedve fel annak mivoltát.-Remélem, tetszeni fog…
-Istenem, a nyakláncom!-pillantott rám meglepett örömmel mosolyában, ahogy ujjai közé fogta a még első házassági évfordulónkra tőlem kapott ékszert.-Tegnap óta nem találtam, fogalmam sem volt róla, hova lett-folytatta.- Úgy emlékeztem, hogy a szekrényemre tettem, mint minden este, de tegnap reggel mégsem volt ott. Még mondtam is neked…
-Hát most már bevallhatom, hogy én tulajdonítottam el-kuncogtam egy pillanatra tettetett bűnbánással szavaimban lesütve szemeimet.-De maximálisan jó cél vezérelt-tettem hozzá védelmemben, amire ő ismét kíváncsian rám emelte pillantását.-Nyisd ki!
-Te jó ég!-csillant fel hangja meghatottan, ahogy kinyitva a medál kapcsos kis fedelét meglátta, mi rejlik az egyik korábbi fotó helyén, ezzel újabb mosolyt csalva az én arcomra is.-Ez az a kép, amit anyukád készített rólunk, mikor bejöttek meglátogatni a gyerekekkel minket Will születésének másnapján.
-Ez az első kép rólunk így-mosolyogtam közelebb csúszva hozzá a takarón.-Újra teljes volt a családunk.
-Alig hiszem el, hogy ez csak 6 hete történt-pillantott rám, majd vissza a medáljában lévő kis képre kissé hitetlenkedve.
-Az a 24 óra olyan mélyen az agyamba ivódott, hogy még álmomból ébresztve is vissza tudom idézni annak minden másodpercét-vettem vissza a szót elmerengve emlékeimben. Szinte éreztem a bőrömön azt a fülledt forróságot, amivel az szokatlanul meleg seattle-i nyár sújtott minket aznap, éreztem az aggodalom és a várakozás hevesen ambivalens érzését, amit akkor éreztem, mikor Esme azt mondta, elfolyt a magzatvíz, és azt a mérhetetlen, eksztatikus örömöt, mikor meghallottam kisfiunk erőteljes kis hangját, ahogy először lélegzetet vett azon a kissé kaotikus, ám annál csodálatosabb éjszakán. Olyan elevenen élt bennem minden pillanat, mintha csak itt és most történne.-Köszönöm, Esme!-fordultam hozzá pár pillanatnyi meghitt csendet követően mély hálával hangomban.-Köszönöm, hogy megélhettem veled azt az estét!
-Szívem, annyiszor beszéltük már ezt-kuncogta meghatottan, ujjait lágyan arcomra simítva.-Nem tartozol köszönettel semmiért. Pláne nem a gyerekeinkért-mosolyogta egy apró csókot hullajtva ajkaimra, mire én gyengéden simítottam ujjaimat arcomon pihenő kézfejére.-Én is legalább annyira akartam őket, mint te. És én is legalább annyira élveztem, amíg elkészültek, mint te-jegyezte meg játékossággal nevetésében, amire én sem bírtam megállni, hogy nevetni kezdjek, így hullatva lágy csókot ujjaim közé vett kézfejére.-A terhesség kemény munka, de ha nem akartam volna vállalni, nem csináltam volna.
-Én viszont ennek ellenére minden adandó alkalommal meg fogom ezt köszönni neked-hajoltam hozzá újabb csókra.-Nem kell, de meg fogom.
-Tudod…mivel köszönhetnéd mégis csak meg?-csillantak fel szemei játékosan, miközben még közelebb húzódott hozzám, amire a szívem egy ütemet kihagyott. A hangsúly a mosolyával párosítva azonnal éber állapotba kapcsolta a limbikus rendszeremet.-Orgazmusokkal, amik után még másnap is remegnek majd a lábaim-suttogta fülembe lágyság és vágy keverékével hangjában, mire azonnal egy lüktető feszülés áradt szét a testembe az alhasamból szavai hallatán, magával hozva pár pillanat múlva nadrágom feszülését is. Istenem, milyen nagyon vonzó!-Mit szól hozzá, Dr. Cullen?
-Azt, hogy pakoljunk és menjünk!-hajoltam vissza hozzá egy szenvedélyesebb csókra, mire az ő ajkait egy apró nevetés hagyta el, ahogy elhúzódva tőle sietve nekiálltam összeszedni a kiürült edényeket.
-Ugyan már, szívem, ez teljesen normális-sétált mögém, így karolva át gyengéden hátulról derekamat.-6 hete, hogy szültél egy kisbabát. Teljesen természetes, hogy a szervezeted még nem bír ki 12 órát szoptatás nélkül, hiszen 3 óránként eteted a kisfiunkat.
-Tudom, csak-álltam neki kissé nehezen egy aprót sóhajtva-, csak eléggé…beindítottalak lent az autóban, és nem érzem fairnek veled szemben, hogy ezt teszem veled, aztán meg arra kárhoztatlak, hogy az ágy szélén ücsörögj, amíg én 15 percen át anyatejet pumpálok meg melltartót mosok-magyaráztam kissé idegesen, mire ő előre hajolva vállam felett egy apró nyugtató csókot hullajtott halántékomra.
-Még mindig nem látom a problémát-mosolyogta megpihentetve állát vállamon, továbbra is derekamat ölelve.-Először is, rád bármeddig tudnék várni-mosolyogta, amire az én arcomra végre újra egy aprócska mosoly húzódott.-Másodszor pedig, még most is kifejezetten…szorosnak érzem a nadrágomat-hajolt nyakamhoz gyengéd, ám mégis szenvedélyes csókokkal borítva be azt, amire belőlem egy jóleső sóhaj tört fel, ahogy ajkai játékának hatására egy melegséggel kísért feszítés áradt szét áradt szét a testemben alhasam mélyéből.-Készen áll a folytatásra, doktornő?
-Nagyon is-mosolyogtam belesimulva ölelésébe, mire ajkaimat egy apró nyögés hagyta el, ahogy hozzá simulva megéreztem hátamnak nyomódó növekvő erekcióját.-Zöld a lámpa…
Csókjai egyre szenvedélysebben vándoroltak fel-alá nyakamnak ívén, néha finoman ajkai közé szívva annak érzékeny bőrét, ezzel újabb hangosabb sóhajokat váltva ki belőlem, miközben ujjai derekamról pulóverem alá kúszva kezdtek el felfelé vándorolni oldalamon, mígnem rá nem találtak melleimre.
-Ez jól esik?-mosolyogta lágyan fülembe, ahogy finoman tenyereibe fogta azokat, amire én egy pillanatra alsó ajkamba haraptam, így fojtva el, egy feltörni vágyó hangosabb nyögést.
-Mhm-hümmögtem továbbra is alsó ajkamat harapdálva, miközben ő hüvelykujjaival gyengéden körözni kezdett emlőbimbóim körül. Simításai és csókjai nyomán az alhasamban gyűlő feszítő melegség utat törve magának egyre inkább szétterjedt a testemben, magával hozva egy jól ismert lüktető érzést a lábaim közt, amire ajkaimat egy jóleső nyögés hagyta el. Mintha minden apró idegsejt szinkronban pulzált volna vágtázó pulzusommal ott, ezzel téve még kínzóbbá a várakozást.
-Mondd, hol szeretnéd, hogy megérintselek-mosolyogta apró csókot hullajtva hátulról vállamnak ívébe, miközben eleresztve melleimet gyengéden végig futta kezeit testemnek sziluettjén.
-Nagyon is jól…tudod, hol szeretnélek…most-mosolyogtam megszakítva egy-egy sóhajjal, amire ő egy apró, játékos nevetés kíséretében hullajtott még egy csókot nyakamnak ívére, mielőtt ujjai közé véve vékony burgundi pulóveremet lassan elkezdett kibújtatni belőle. Ahogy leemelte rólam a bordó pamut anyagot, szenvedélytől vezérelve fordultam irányába, majd lábujjhegyre emelkedve vontam őt magamhoz csókra, így állva neki ujjaimmal kigombolni ingjének gombjait.
Ajkaimmal mohón kaptam ajkai után újra és újra, miközben gombról gombra haladtam lefele, mely csókokat egy pillanatra egy apró nyögés szakította meg, ahogy ő ujjait derekamra simítva vont közelebb magához, ezzel a mozdulattal pedig nadrágján át is mostanra már igencsak feszülő merevedése hasamnak nyomódott.-Biztos, nagyon kényelmetlen már az a nadrág, Dr. Cullen-kuncogtam még közelebb húzódva hozzá, mielőtt ujjaimat övének csatjára simítva álltam neki sietve kioldani azt, belőle is egy apró, játékos nevetést váltva ki szavaimmal.
-Valóban az-mosolyogta ujjait arcomra simítva, így hajolva hozzám egy újabb csókra.-Én viszont már kaptam előleget két hete, ha jól emlékszem, úgyhogy…-nevette, miközben egyik karjával térdeim alá nyúlva, másikkal hátamat átkarolva kapott karjaiba, mire belőlem is egy meglepett kacagást tört fel kis akciója nyomán-, hölgyeké az elsőbbség-érintette gyengéden homlokát homlokomhoz egy játékos mosollyal arcán, mielőtt egy apró, ám szenvedélyes csókot hullajtott ajkaimra, így indulva el velem az ágy fele.
-Milyen lovagias, doktor Úr-pillantottam rá játékossággal hangomban, amint ő gyengéden az ágyra fektetett. Alkarjaimon megtámaszkodva figyeltem, ahogy újabb és újabb ruhadarabjától szabadul meg, mikor pedig végül alsónadrágja is a bokájánál landolt, nem bírtam megállni, hogy ismét harapdálni kezdjem alsó ajkamat az elém táruló látvány láttán.-Hm…eszembe jutott, amikor legelőször láttalak így-mosolyogtam, amint ő lábaim közé térdelve állt neki gyengéden megszabadítani engem a még rajtam lévő szoknyámtól és alsóneműmtől.-Elég…mély benyomást…tettél rám akkor-kuncogtam meg-megszakítva mondatomat egy-egy sóhajjal, amint ő megszabadítva szoknyámtól gyengéd csókokkal kezdte beborítani egyik combom belső oldalát.-Édes Istenem!-nyögtem fel picit hangosabban, amint csókjaival elérve combtövemet fehérneműmön keresztül ajkaival gyengéden végigsiklott szeméremdombomon.
-Azért remélem, ez alkalommal nem ijesztelek meg-nevette játékosan hasamra hullajtott csókjai közt, miközben ujjait fehérneműm peremére simítva állt neki megszabadítani attól is. Nem bírtam megállni, hogy sóhajaim közt újra felnevessek szavai hallatán.
-Akkor még eléggé…szűz voltam-sóhajtottam, miközben picit megemelve csípőmet segítettem őt tettének kivitelezésében.-És először láttam férfit ilyen…állapotban. Pláne ilyen adottságokkal-mosolyogtam tovább, ám amint ő visszatérve lábaim közé újabb csókot hullajtott szeméremdombom fölé, ismét egy apró nyögés szakította meg mondandómat.-De…már nem vagyok szűz-szaladt ki a számon egy újabb jóleső sóhaj, ahogy csókjai végig vándorolva szeméremdombomon rátaláltak a lábaim közt lüktető kis halomra. Istenem, milyen régen éreztem így.- Óóóh, jóságos ég, Carlisle!
-Nagyon szeretlek!-mosolyogta, ahogy egy pillanatra megszakítva célzott támadását néhány újabb csókot hullajtva szeméremtájam bőrére, mielőtt visszatérve nyelvével újból rátalált volna az érzékeny kis halmazra. Ajkaimat újabb és újabb nyögés hagyta el, ahogy nyelvének lágy körző, simító játékát pillanatokra megszakítva gyengéden ajkai közé vette clitorisomat, ahogy pedig finoman megszívta azt ajkaival, nyögésem pillanatok alatt egy apró sikkantásba ment át, amire kezemet reflexesen a szám elé kaptam. Minden kis idegvégződésem lüktet az érintései nyomán-Ezt igencsak bóknak veszem, Dr. Cullen.
-Jézusmária!-nyögtem, amint lejjebb vándorolva nyelvével egy pillanatra elmerült bennem, ujjai pedig buzgó gyengédséggel nyelve helyett csiklómra simultak, ott kezdve körkörös simítások sorába.-Fantasztikus vagy, kérlek, ne hagyd abba!-sóhajtottam, mely sóhajom egy újabb nyögésbe ment át, ahogy ismét elmerült bennem.
A pulzusom vágtázott, mintha minden kis kapilláris a testemben együtt lüktetett volna a szívverésemmel, az alhasamban feszülő melegség pedig egyre inkább mélységemben koncentrálódott, amely hüvelyizmaim elszórt spontán spazmusaival együtt egyértelműen jelezte, mennyire közel is vagyok már.-Carlisle, én mindjárt…
-Tudom-mosolyogta egy pillanatra elhúzódva tőlem, amire az én ajkaimat egy önkéntelen panaszos nyögés hagyta el.-Türelem, doktornő-kuncogta egy apró csókot hullajtva alhasamra türelmetlenségem hallatán.-Ígérem, nem váratom már sokáig-sóhajtotta ismét lábaim közé ereszkedve.-Csak még egy kicsit…
-Carlisle!-nyögtem nevét vágytól remegő hangon, amint nyelvével ismét gyengéden simogatni kezdte az érzékeny kis halmot lábaim között, amit nevének újabb és újabb hangos ismétlése követett, ahogy mutató és középső ujjával pedig óvatosan elmerült bennem. Édes jó istenem, de fantasztikus férjem van!
Gyengéden simított végig belülről újra és újra, ezek a hívogató simítások pedig újabb és újabb impulzushullámot indítottak útjára a testemben, jóleső bizsergésben csúcsosodva ki, ahogy ujjainak nyelvével szinkron ritmusa egyre szenvedélyesebb tempóra váltott. Eddigre már nem tudtam koherens mondatokat megformálni ajkaimmal, mindössze a nevét tudtam elfúló hangon ismételgetni, ahogy elértem orgazmusom küszöbére. Már nem tudtam kontrollálni a testemet.-Carlisle!-nyögtem hangosan, amint nyelvének és ujjainak játékának hatására mintha minden kis sejt a testemben egyszerre robbant volna föl, egy mindent elsöprő, melegséget hozó gyönyörhullámmal árasztva el engem, ő pedig egy pillanatra sem lassítva tempóján kísért végig ebben a szökőárban, miközben megannyi színes hullócsillag hullott vissza rám.-Édes atya úr Isten, ez…valami fantasztikus volt-sóhajtottam, ahogy még mindig heves légvételeim közt lassan visszaereszkedtem a földre.-Jóságos ég, Carlisle…Annyira nagyon szeretlek!
-Ezt nagy örömmel hallom-mosolyogta, amint feljebb húzódzkodva néhány apró csókot hullajtott kulcscsontom vonalára. Ekkor éreztem meg még mindig feszülő erekcióját nekem nyomódni, mire egy pillanat alatt megvilágosodtam.-Én is szeretlek!
-Várj, de te még nem is…
-Ráérünk-simította végig ujjait arcom vonalán így hajolva ajkaimhoz egy gyengéd csókra.-Miénk az egész éjszaka. Nem sietünk sehova.
-Csodásan-mosolyogta ragyogással hangjában.-Pont úgy, mint akinek volt egy fantasztikus orgazmusa-kuncogta, mire az én ajkaimat is egy kisebb megkönnyebbült nevetés hagyta el szavai hallatán.-Régen éreztem már magamat ennyire…könnyűnek-nevetett tovább játékossággal mosolyában kulcsolva egyik lábát lábam köré-, kielégültnek-folytatta incselkedő vággyal szavaiban, miközben ismét hozzám simulva vont magához gyengéd csókra, mire én azonnal belenyögtem csókunkba, ahogy közeledésével erekcióm hasának nyomódott. Annyira érzékeny voltam már odalent. Ez a kínzóan édes feszítő érzés pedig csak tovább fokozódott, ahogy csókunkat elmélyítve nyelvével ajkaim közé nyomult, én pedig üdvözölve fogadtam ezt a játékos táncba hívást. Olyan volt ez, mint egy elegáns keringő. Nyelvével előre nyomult, majd visszább húzódott, időről időre finoman ajkai közé véve felső, majd alsó ajkamat, én pedig hol át véve a vezetést, hol behódolva neki követtem ugyanezt a rutint, így járva hosszasan ezt a különleges táncot.-Szeretnélek teljesen érezni téged-sóhajtotta egy pillanatra megszakítva csókunkat, miközben ujjait végig simítva alhasamon kezébe vette merev férfiasságomat, én pedig ismét felnyögve szakítottam meg ajkaink újrakezdett játékát, ahogy ő kezével gyengéden bemenetéhez kormányzott engem. Glansomon éreztem a testének belső melegét, ez a szimpla szenzáció pedig önmagában elég lett volna jelen állapotomban, hogy átlendítsen azon az önuralmamat jelentő, jelenleg nagyon is vékony határon. Az egész délutános húzd meg-ereszd meg játékunk társítva azzal, hogy milyen rég nem éreztem őt fizikailag ennyire közel magamhoz, olyannyira pengeélre állította a limbikus rendszeremet, hogy ennek köszönhetően ez az apró tette is lángokba borította az összes szenzoros idegrostomat. Én viszont nem akartam, hogy ennyivel vége legyen. Nem mehetek el ennyitől, nem akarok elmenni ennyitől. Neki akartam adni magamat. -Mit szól, Dr. Cullen? Nagyon megérdemelné már Ön is, hogy olyan fantasztikusan érezze magát, mint ahogy most én.
-Minden kis porcikám ezt kívánja-sóhajtottam egy apró nyögéssel remegő hangomban, ahogy glansom egy pillanatra felszínesen elmerült benne, amire az ő ajkait is egy hangosabb nyögés hagyta el, mielőtt kihúzódtam volna belőle.-De csak akkor, ha…biztosan készen állsz erre most.
-Nagyon is készen állok-simította ujjait arcomra egy komolyabb pillantással szemeiben, mielőtt hozzám hajolva egy apró, ám annál szenvedélyesebb csókot hullajtott ajkaimra.-És azt akarom, hogy neked is jó legyen, nem csak nekem. Meg egy kicsit önző módon még több orgazmust is remélek-nevette el magát mondata végén, amire én sem bírtam megállni, hogy nevetni kezdjek.-Nos? Zöld a lámpa…
-Hm…hát nagyon is jogos az igénye, doktornő-mosolyogtam játékossággal hangomban, amint felé gördülve ismét lábai közé helyezkedtem, így támaszkodva meg két odalán alkarjaimon.-Több orgazmust is ígértem mára. Én pedig amit megígérek, azt be is szoktam tartani-folytattam kuncogva füle mögé simítva egy kósza karamell tincset így hullajtva egy apró csókot ajkaira, mire éreztem, amint belemosolyodik csókunkba.-Ha bármi kellemetlen lenne, szólj, és meg…megállunk, jó?-pillantottam rá komolyabban, ahogy közelebb húzódtam hozzá, mely komolyságomat egy pillanatra megtörte egy mindkettőnk ajkát elhagyó apró nyögés, ahogy erekcióm újból bemenetének nyomódott. A várakozás türelmetlenül feszítő izgalma semmihez sem fogható intenzitással száguldott át az ereimen, a szívem pedig zakatolt a mellkasomban.
-Jó-biccentett aprót hevesebb légvételei közt rám pillantva, megerősítő szavai hallatán pedig én sem késlekedtem tovább, pillantását nem eresztve merültem el benne gyengéd szenvedéllyel, amire mindketten ismételten felnyögtünk.
Eggyé válni vele olyan volt, mint hazatérni. Mint egy hideg téli napon belépni az otthon melegébe.
-Édes Istenem-sóhajtottam, ahogy továbbra sem mozdulva benne egy pillanatra lehunytam szemeimet. Még teljesen el sem merültem benne, de máris úgy éreztem, hogy felrobbanok. Muszáj volt megálljak egy pillanatra.-Minden rendben? Nem fáj semmi?-emeltem rá ismét szemeimet, kissé aggódva futtatva rajta végig pillantásomat arckifejezését szemlélve, amire az ő ajkait egy apró nevetés hagyta el.
-Úgy nézek ki, mint aki szenved?-kuncogott tovább, elemezve vonásait pedig én is mosolyogva nevetni kezdtem saját kérdésemen. Az arca ragyogott, még mindig ki volt pirulva az nemrég átélt orgazmustól, és a mosolya…Boldog volt.
-Nem, egyáltalán nem-állapítottam meg még mindig halk nevetéssel hangomban.-Kicsit túlaggódom, igaz?
-Csak egy kicsit-kuncogott fel ismét, amint lábait combjaim köré fonva közelebb húzott magához, amire ajkaimat egy újabb nyögés hagyta el, ahogy teljesen elmerülve benne csípőm az övéhez simult.-Jól vagyok-pillantott rám ismét egy valamivel komolyabb pillantással szemeiben.-Ne fogd vissza magad miattam, mert nincs rá szükség. Csak szeress úgy, mint bármikor máskor-simította ujjait arcomra, így vonva magához egy apró csókra.-Akkor?-pillantott rám pár pillanat múlva felvonva szemöldökeit.-Folytatjuk?
-Ezer örömmel-kuncogtam ismét hozzá hajolva, mire ismét elmerülve egymás csókjaiban álltam neki kínzó gyengédséggel mozogni benne. Lassan nyomultam beljebb, majd húzódtam vissza ismét, ez a gyengéd ütemű játéka csípőnknek pedig jóleső, csókjaink által elfojtott apró nyögések egész sorát váltotta ki mindkettőnkből, ahogy ez az édes súrlódás impulzusok áradatát indította útnak a testünkben.
Még mindig lenyűgözött az emberi szervezet…Nem voltunk együtt több, mint másfél hónapja, a testem mégis emlékezett minden kis négyzetmilliméterére az övének.
-Jóságos ég, Carlisle!-nyögte szerelmem ujjait hátamra futtatva, amint én ajkairól áttérve nyakára apró csókokat hullajtottam annak finom bőrére.-Kérlek, ne hagyd abba!
-Istenem, Es!-sóhajtottam én is egy pillanatra sem lassítva gyengéd lökéseim tempóján, mielőtt újból visszatérve hozzá találtunk rá ismét egymás ajkaira.
Együttlétünk hangja összefonódva sóhajaink és nyögéseink dallamával az egész hotelszobát betöltötte, ez a szimfónia pedig csak gerjesztette azt a minket átjáró impulzusáradatot, amelyet egymással kontra és szinkron ritmusunk generált.
-Carlisle, én mindjárt…
-Én is-nyögtem válaszul kimondatlan szavaira. Tudtam, mennyire közel járok. A bizsergéssel kísért impulzushullámok fel-le száguldottak a gerincem mentén, az izmaim remegtek, a glansomból alhasamba sugárzó meleg feszítés másodpercről másodpercre fokozódott, ahogy pedig megéreztem a gátizmaim finom jósló spazmusait, jól tudtam, pillanatok választanak el a beteljesüléstől.-Istenem, Es, nagyon közel vagyok…Édes Istenem, Es-sóhajtottam nevét újra és újra, miközben ujjaimat szinte ösztönösen vezettem be közénk, így simítva azokat nőiességére.
-Jézusom, Carlisle! Carlisle! Carlisle!-ismételgette nevemet nyögései közt, ahogy felvéve kezemmel a csípőm által diktált ritmust, egy kisebb nyomást kifejtve kezdtem körözni ujjbegyeimmel clitorisa körül. Hallani a saját nevemet ilyen mély vággyal fűszerezett hangsúllyal kiejtve ajkain azonnal újabb bizsergéshullámot indított útjára a testemben, ám én ezzel mit sem törődtem. Minden kis, még kontrollom alatt álló idegrostommal azon voltam, hogy összetartsam magam itt, az orgazmusok küszöbén, mert azt akartam, hogy ő legyen az első. El akartam juttatni őt a csillagok közé.-Caaaarlisle! Istenem!-nyögte hangosan remegéssel hangjában, amivel egy időben falai szorosabbra fonódva körülöttem jelezték orgazmusának beteljesülését, mire én is utat engedtem saját testem kívánalmának.
-Istenem, Esme! Istenem!-nyögtem én is, ahogy az a jól ismert remegéssel kísért pulzáló hullám végigszáguldott a testemen.
Mintha lepergett volna előttem minden egyes együttlétünk emléke az elmémet elárasztó megannyi vibráló pont fényében, amit pillanatokon belül gátizmaim ritmikus összehúzódásával ejakulációm is kísért orgazmusom csúcsán. Érezni a saját melegemet az övével vegyülni egy semmihez sem fogható intenzív szenzáció volt, a régen vágyott érzésre pedig ajkaimat egy újabb nyögés hagyta el, mielőtt ismét levegőhöz jutottam volna.-Édes Istenem, ez…fantasztikus volt, Es-sóhajtottam heves légvételeim közt ujjaimat arcára simítva, kipirult, mosolytól ragyogó arca láttán pedig pontosan tudtam, hogy bár még nem jutott szóhoz zilált légzése miatt, de ő is hasonlóan érez. A szemeiben csillogó boldogság és elégedettség egyvelege szavak nélkül is mindent elárult.- Nagyon szeretlek! Annyira nagyon szeretlek!-hajoltam hozzá egy apró gyengéd csókra.-Minden rendben?
-Én is szeretlek!-mosolyogta még mindig kissé szaggatott légvételei közt ujjait közé fogva arcomat.-És nagyon is rendben vagyok-folytatta egy apró nevetéssel mosolyában, miközben combjaim köré font lábainak szorítását szorosabbra fonva közelebb vont magához, mire én engedve a testemet orgazmusom nyomán elöntő gyengeség érzésének, óvatosan rá ereszkedve pihentettem meg arcomat mellkasán. Csak hallgattam a hevesen verdeső szívét, ahogy egymás karjaiban lassan visszaereszkedtünk a csillagok magasságából, miközben ujjaimat oldalán megpihentetve öleltem őt gyengéden magamhoz, mintha csak attól félnék, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnik, mint egy álom. Még ennyi év után is attól rettegtem, hogy csak álmodom.-Hű ez…elég eget rengető volt-kuncogott fel újabb mosollyal az arcán, amire én sem bírtam megállni, hogy halkan nevetni kezdjek.-Szerinted vannak most a szomszéd szobában mellettünk?
-Remélem, hogy nincsenek-nevettem tovább, amint ő játékosan végig futtatta ujjait hajamban, újabb nevetést indukálva ezzel.-Különben egy életre megjegyezték mindkettőnk nevét.
-Az biztos-kacagott tovább, ahogy ujjait újra és újra végig simította tincseim közt, mielőtt egy apró csókot hullajtott volna homlokomra.-Figyelj, nekem most…ki kéne mennem a mosdóba egy…taktikai pisilésre-szólalt meg pár pillanatnyi meghitt csendet követően.-Nem hiányzik ennyivel szülés után egy húgyúti infekció…
-Persze, menj csak-húzódtam ki belőle gyengéden, mielőtt sietve legördültem volna róla.
-De utána folytathatjuk-pillantott vissza rám játékossággal mosolyéban a fürdőszoba felé sétálva, amire a szívem ismét meglódult a mellkasomban egy újabb együttlétünk gondolatára.-Addig pihenje ki magát, Dr. Cullen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése