Üdv, mindenkinek!
Meg is hoztam az előző fejezet folytatását. Ahogy a legutóbb is említettem, mivel túlzottan hosszú lett volna ez a rész egyben, emiatt szedtem ketté. Számtalan témáról lesz szó ebben a fejezetben is, a szívmelengető családi pillanatoktól kezdve a romantikáig.
A rész 18+ jeleneteket tartalmaz.
Remélem mindenkinek tetszik majd! Jó olvasást! Egy hét múlva hozom az újabb fejezetet.
Puszi!
Carly
18+
"SLIPPING THROUGH MY FINGERS"
2/2
(Lilly szemszöge)
-Tetszik a rókád-mosolyogta Jake a rajzomra nézve.-Szép a színe.
-Köszi!-mosolyogtam én is.-Nekem is tetszik a kacsacsőrű emlősöd. A legjobb benne, hogy kalapja is van-mutattam rá.-Olyan mint egy kalandor.
-Az is-folytatta lelkesen.-Úgy gondoltam, lehetne a neve Jojo. Ő egy kalandor kacsacsőrű, aki a világot járja a barátjával, Ruby-val.
-És ki az a Ruby?-néztem rá ismét kíváncsian, amire ő újból rajzomra mutatott.
-A rókád-válaszolta.-Nem baj, hogy elneveztem, ugye?-emelte rám szemeit ismét.-Szeretek kitalálni történeteket és szereplőket, és nekik kell név.
-Nem baj-mosolyogtam.-Tetszik a Ruby név.
-Jojo és Ruby együtt szállnának hajóra, hogy megtaláljanak egy titkos szigetet-folytatta.-Ez a sziget teli van mindenféle fura élőlénnyel, vannak ott sárkányok, meg dinók, meg lamantinok és narválok is.
-A narválok a tenger egyszarvúi-nevettem mosolyogva.-Ruby és Jojo tuti bejárnák az egész szigetet, felmásznának minden fára, megmásznák a legmagasabb hegyet, és összebarátkoznának az összes narvállal.
-Az nagyon menő lenne-válaszolta mosolyogva ő is.-Rajzolhatnánk egy térképet a szigethez-pillantott rám izgatottan-, hogy ne tévedjenek el.
-Csináljuk!-válaszoltam lelkesen, miközben ő elénk húzott egy üres lapot.-Honnan induljanak?
-Innen, Seattle-ből-folytatta egy vonalat rajzolva a papírra zöld ceruzájával.-Ez itt a part.
-A sziget meg jóóóó messze van, itt-rajzoltam én is.-De nem lesz egyszerű odajutniuk, egy csomó akadály van az odavezető úton-vettem el az asztalról egy piros ceruzát.-Cápák várnak rájuk emögött a szikla mögött-folytattam.-Itt pedig kalózok.
-Jojo majd megvédi Ruby-t a kalózoktól-szólalt meg újra Jake.-Senki nem bánthatja a barátját.
-Ruby is Jojo-t-tettem hozzá tovább folytatva a térkép rajzolását.-Nem hagyná, hogy baja essen, amikor meg akarja őt védeni. Együtt harcolnának a kalózok ellen.
-Az úgy még jobb lenne-válaszolta egyet értve, amire én ismét mosolyogni kezdtem.-Kedvellek, Lilly!-nézett rám újra pár pillanat múlva.-Jó veled játszani.
-Én is téged, Jake-néztem rá még mindig mosolyogva. Olyan kedves volt velem. Jól éreztem magam mellette.
-Egyébként ti tényleg az erdőben laktok?-fordult hozzám kíváncsian, amire lelkesen bólogatni kezdtem.
-Aha-válaszoltam.-Mindenhol rengeteg fa van. Meg van egy patak is nem messze a házunktól-tettem hozzá.-A szüleimmel mindig odáig sétálunk el. És rengeteg állat él arrafelé-meséltem lelkesen.-Őzeket majdnem minden nap látok. De láttam már rókát, nyuszit, baglyot és még sok más madarat is.
-És simogattál már őzet?-kérdezte kíváncsian.
-Nem-ráztam meg a fejem.-A szüleim szerint nem szabad zavarni az erdei állatokat. Az erdő az ő otthonuk, ahol mi vagyunk a vendégek-magyaráztam.-De ott van nekem Doki cica, akit minden nap simizhetek.
-Gyerekek, kicsit mindenki figyeljen ide!-hallottuk meg Ashley néni hangját, amire mindketten ránéztünk.-Mielőtt leülnénk ebédelni, mindannyian kimegyünk kicsit az udvarra. Vegyétek fel a kabátjaitokat! Akkor indulunk, ha mindenki elkészült.
-Gyere, megmutatom a kedvenc helyeimet!-indult el lelkesen Jake, amire én is sietve utána indultam a kabátjaink felé.
(Esme szemszöge)
-Szia, Esme!-hallottam meg Izzie hangját nem messze, amint én az egyik félreeső régi beteghordó ágyon ülve a papírmunkámmal foglalatoskodtam.-Jól elbújtál.
-Szükségem volt egy kis csendre-nevettem halkan, miközben ő lassan mellém huppant az ágyra.
-Valami baj van?-pillantott rám aggodalommal a hangjában arcom láttán, amire finom fejrázással válaszoltam.
-Nem, nincs-mosolyogtam.-Csak nem viselem valami jól, hogy a kislányom mostantól óvodás-nevettem fel a végén, amire ő is kuncogni kezdett.
-Emlékszem, mikor először behoztad a születése után-mosolyodott el ő is.-Alig volt egy hetes, és bejöttetek meglátogatni Carlisle-t. Már akkor is...annyival nagyobb volt, mint mikor először láttam, pedig csak egy hét telt el-sóhajtott aprót.-Most meg kész kishölgy. Képzeld, múlt héten lerajzolt engem menyasszonyi ruhában, amíg ti a műtőben voltatok-pillantott rám nevetve.-Azt hittem, megzabálom. Hogy lehet ennyire cuki.
-Imád rajzolni-mosolyodtam el ismét.-Otthon is mindig alkot valamit. Teli van a rajzaival a hűtő.
-Kis művész-kuncogott fel még mindig mosolyogva.-Számomra is furcsa, hogy nincs itt-fordult hozzám pár pillanat múlva ismét-, el sem tudom képzelni, neked milyen lehet. A mindennapjaink része volt eddig, hogy Lilly itt nyüzsgött körülöttünk, és ez most hirtelen már nincs. De majd ezt is megszokjuk-simította meg karomat támogatón, amire az én arcomra is egy újabb mosoly húzódott.-Tarts ki, anyuka!
-Köszi, Izz!-pillantottam fel rá hálásan.-Tudom, hogy mindez az élet része, de nem könnyű elfogadom, hogy ilyen gyorsan felnő-sóhajtottam aprót.-Hiszen még csak nemrég született. Emlékszem az érzésre, mikor először érezhettem meg a pici súlyát a karomban, ahogy a kezembe adták-nyújtottam ki ujjaimat tenyeremet felfelé fordítva.-Ilyen hamar lesz vajon felnőtt is?
-De még milyen hamar-kuncogott fel, amire nem bírtam megállni, hogy én is nevetni kezdjek.-De ez nem rossz dolog-váltott vissza komolyabb hangnemre.-Most jön majd elő igazán, milyen is ő valójában. Minden nap mutat majd számotokra valami újat, amitől ő az, aki. És ez fantasztikus-pillantott rám lelkesítően, amire én is ismét elmosolyodtam. Igaza volt. -Egyébként, én nagyon bírom a kiscsajt már most is -jegyezte meg kuncogva.-Elszánt, okos, és hatalmas szíve van. Nem emlékeztet valakire?-pillantott rám tettetett tudatlanságot imitálva ismét nevetésre késztetve engem.-Nem véletlen vagyunk barátok, nem igaz?
-De, igaz-mosolyodtam el ismét.-Vicces…-pillantottam rá pár pillanat csendet követően.-ha nem esem teherbe négy éve, mi sem ismerjük meg egymást-folytattam kuncogva, ám amint eszembe jutott első találkozásunk arcomat azonnal tenyereimbe temettem.-Jaj, de kínosan indult...
-Nem is barátság az, ahol az egyik fél nem kaparja össze legalább egyszer a másikat egy mosdó padlójáról-jegyezte meg ő is nevetve.-Bár szerintem a legtöbben nem ilyen kontextusban gondolják ezt.
-Na igen-nevettem én is ismét.-Akkor már pár napja nem stimmelt valami a gyomrommal, nem is volt igazán étvágyam-folytattam.-De aznap lettem rosszul először igazán. Utána meg majdnem minden reggel-sóhajtottam fel az emlékek hatására.-Életet hozni a világra hatalmas élmény, de ezt a részét kihagynám.
-A szülés nem rosszabb?-pillantott rám kíváncsian.-Én nem szültem még ugyan, de elég fájdalmasnak tűnik.
-Eléggé az is-jegyeztem meg kuncogva.-Viszont összességében, én majdnem a terhességem feléig émelyegtem és hánytam, míg Lilly-t három és fél órás vajúdással megszültem-folytattam.-Nem mondom, hogy kellemes élmény volt, de..azon kívül, hogy fájdalmas volt, nem maradt bennem negatív emlék. Ezzel szemben azóta sem tudok ránézni arra a büfés tojásos-majonézes szendvicsre, amit ugyanaznap reggel ettem, mint amelyik nap mi a mosdóban találkoztunk-kuncogtam tovább.-És azóta se kértem semmi ahhoz hasonlót sem.
-Amilyen rosszul aznap kinéztél, meg tudom érteni-jegyezte meg rám pillantva.-Már megbocsáss...
-Tényleg, ti...George-dzsal terveztek gyereket?-emeltem rá pillantásomat ekkor kíváncsian.-Vagy nem beszéltetek még róla?
-Őszintén, nem nekünk való ez az egész gyerekvállalás dolog-váltott vissza komolyabb hangnemre.-Valahogy...nem látjuk magunkat szülőként. Imádjuk egymást, és ő a legjobb barátom. A gyerekeket is szeretjük, de...nem érezzük magunkat szülő alapanyagnak, ha érted, mire gondolok-pillantott rám ismét.-Jó nekünk így a nagynéni és nagybácsi szerepben.
-Nem mindenki szeretné ugyan azt az élettől, és ez jó is így-pillantottam rá én is.-Én mindig is szerettem volna anya lenni, de nem várom el ugyan ezt majd például a gyerekeimtől. Szabad nem akarni valamit.
-Ezt mond el anyámnak is-jegyezte meg némi fáradtsággal hangjában.-Folyamatos téma köztünk, hogy mikor lesz unokája, pedig számtalanszor mondtam már neki, hogy nem érzem úgy, hogy anya szeretnék lenni.
-A te tested, a te életed-folytattam komolyan.-Csak is a te döntésed, mit teszel vele. Ne befolyásoljon, más mit mond.
-Jó barát vagy, Esme-mosolyogott rám ismét, amire az én arcomra is újra mosoly húzódott. Sosem értettem, miért jó az bárkinek, ha kényszerből jön világra egy gyermek. Minden kis élet megérdemli, hogy maximális szeretetben és elfogadásban nőjön fel, amit nem kívánt gyermekként nem tapasztalna meg. Nem beszélve arról, hogy a terhesség komoly fizikai és lelki kihívás, ami a szülés fájdalmában csúcsosodik ki. Miért kéne ezt végigcsinálnia bárkinek is, ha úgy érzi, nem ez az ő útja?-Egyébként...többes számban beszéltél.
-Mármint?-emeltem rá pillantásomat kissé értetlenül. Nem tudtam, mire gondolhat.
-Azt mondtad, hogy „gyerekeim”-emelte ki a szót nemrég elhangzott beszélgetésünkből, amire egy pillanatra elakadt a lélegzetem.-Csak nincs valami, amiről még nem szóltál nekem?-pillantott rám izgatottsággal szemeiben, amire alig hallhatóan nevetni kezdtem.
-Tudsz titkot tartani?-emeltem rá szemeimet mosolyogva, amire ő még mindig izgatottan helyezte jobb kezét szíve felé.
-Tőlem senki nem tud meg semmit-mosolyogta tettetett komolysággal hangjában, ám annál valósabb komolysággal pillantásámat.-Becs' szó.
-Nos…-sóhajtottam aprót-, nem vagyok terhes-jelentettem ki határozottan, ám mielőtt bármi mást mondhatott volna, tovább folytattam-, de remélem…hogy hamarosan az leszek-mosolyodtam el ismét, amire az ő szemei is felcsillantak.-Nemsokára nekiállunk próbálkozni egy újabb babának.
-Ez fantasztikus-ölelt magához mosolyogva.-Te jó ég, lesz egy újabb babátok!-lelkesedett tovább, amire nem bírtam megállni, hogy ismét örömteli nevetésbe kezdjek.-Ez annyira izgalmas, és...mit szeretnétek, kisfiút vagy kislányt?
-Bármelyiknek örülnénk-válaszoltam mosolyogva-, de mivel már van egy kislányunk, ez alkalommal nem lenne rossz, ha egy kisfiúval is bővülne a családunk.
-De jó lesz nektek-pillantott rám még mindig izgatottan.-Megint babázni fogtok. Van már névötletetek?
-Még úton sincs a baba, Izz-nevettem fel ismét.-De természetesen vannak ötleteink. Amikor még nem tudtuk, hogy kislányunk lesz, szóba jött a William és Henry név is az édesapáink után, valamint az Emmett és Edward nevek, mint fiú név-folytattam.-Lány névként pedig még az Eliza név, mint az Elizabeth név modernebb formája, illetve a Lexie, Leah, és a Rose nevek merültek fel.
-A Leah a kedvencem, de mindegyik jól passzol a Cullen névhez -mosolyogta.-Aztán... hozzátok majd Lilly-t az esküvőnkre-pillantott rám pár másodperccel később ismét, amint felpattanva mellőlem mutatóujjával nyomatékosítóan felém mutatott.-Táncolni akarok vele.
-Mindenképp-kuncogtam, amint ismét kezembe véve a kórlapokat, nekiálltam folytatni adminisztratív teendőimet.
-Én most hozok valami inni valót. Te kérsz valamit?-fordult hozzám elővéve néhány dollárt köpenyzsebéből, amire én egy apró fejrázással válaszoltam.
-Semmit, köszönöm!-mosolyogtam magam mellé nyúlva üveges vizemért, hogy felmutassam.-Van mindenem.
-Akkor mindjárt jövök-iramodott meg a büfé irányába, mire én ismét egyedül maradva merültem vissza a mai műtétes betegeim dekurzálásába.
(Lilly szemszöge)
-Szerinted milyen messzire tudok elrepülni?-néztem a mellettem lévő másik hintán ülő, velem együtt hintázó Jake-re.
-Nem tudom-rázta meg a fejét.-De veszélyesnek tűnik. Nem félsz?
-Én nem-mosolyogtam tovább hajtva magam, hogy magasabbra menjek.-Te még sose ugrottál le hintáról?
-Nem-válaszolta ismét ellökve magát.
-Pedig nagyon jó buli-mosolyogtam egyre magasabbra lendítve magam.-Gyere, próbáld ki!-vettem még egy nagy lendületet, majd ahogy a hinta a legmagasabb pontjához közeledett, elengedtem.-Repülöööök!-kiabáltam a levegőben szállva, majd guggolva huppantam bele az előttünk lévő homokba.-Na jössz, Jake?-fordultam ekkor hozzá. Bizonytalannak tűnt.
-Nem lesz baj?-nézett rám újra aggódva.
-Csinálj úgy, mint egy béka! Vagy mint egy nyuszi!-magyaráztam, miközben ő egyre magasabbra lendült.-Gyerünk, Jake! Menni fog!-lelkesítettem.-Úgy, mint Jojo!
-Juhééééé!-mosolyogta elengedve a hintát, majd nagyot repült, végül ő is guggolva érkezett meg mellém a homokba.-Ez nagyon menő volt!-ugrott fel rám pillantva.-Nem értem, miért féltem.
-Mondtam, hogy jó buli-mosolyogtam.-Bátor vagy, Jake!
-Én?-nézett rám ismét meglepetten.-Még sosem mondta senki, hogy bátor vagyok.
-Pedig az vagy-folytattam.-Féltél, de mégis megcsináltad. Anyu és apu szerint ha félünk valamitől, de legyőzzük a félelmünket, az az igazi bátorság.
-Köszi, Lilly!-mosolyogta ismét rám nézve.-Te félsz valamitől?
-Hát...igen-vallottam be.-Nem szeretem, amikor dörög az ég. Olyankor mindig gyorsan ver a szívem és olyan...nehéz a levegő-válaszoltam a földre pillantva.-Pedig tudom, hogy butaság. Apu elmondta, miért dörög az ég, és hogy nem eshet bajom, de még mindig félek, főleg éjszaka-folytattam.-Viszont anyu mindig énekel nekem ilyenkor, és az megnyugtat-mosolyodtam el ismét.-Néha én is elkezdem magamban ismételgetni azt a dalt, és beválik.
-Melyik dalt?-nézett rám kíváncsian.
-”Twinkle, twinkle little star, how I wonder what you are...”-énekeltem az anyu által sokszor ismételgetett szöveget.-Anya azt mondta, ez akkor is megnyugtatott, mikor még baba voltam. És neki is ezt énekelte az apukája, mikor még olyan pici volt, mint én, és félt.
-Te is bátor vagy, Lilly-mosolygott rám ismét Jake, amitől még inkább mosolyogni kezdtem. Jól esett, amit mondott.-Lenne kedved majd ebédet cserélni velem?-fordult hozzám ekkor kérdőn.-Én odaadom neked az enyémnek a felét, te pedig a tiédnek a felét nekem. Megkóstoljuk egymás ebédjét.
-Van mogyoró allergiád?-kérdeztem meg a kérdést, amit a szüleim szerint mindig fel kell tennem, mielőtt valaki enne az ételemből.
-Nincs-rázta meg a fejét.-De miért kérdezed?
-Mert mogyoróvajas-banános szendvicset hoztam magammal-válaszoltam.-A szüleim azt mondták, mindig kérdezzem meg ezt, nehogy valami baja legyen a másiknak.
-Én házi mogyoróvajas kekszet hoztam, amit anya csinált-mosolyogta válaszom hallatán.-De van még nálam sajtos szendvics is meg alma.
-Te is imádod a mogyoróvajat?-kérdeztem kíváncsian.-Én nagyon szeretem, meg tudnám enni magában is.
-Én is-mosolyogta.-Egyszer el is kezdtem enni kanállal, de anya rám szólt, hogy beteg leszek, ha mindet megeszem. Bezzeg a kelbimbóra nem mondja ezt.
-Én szeretem a kelbimbót-válaszoltam.-Anyu nagyon finoman csinálja. Pedig elsőnek nem tetszett, mikor megláttam, de naaagyon jó.
-Nem biztos, hogy meg tudsz győzni-rázta meg a fejét.
-Gyerekek, mindenki jöjjön!-hangzott fel ekkor Ashley néni hangja.-Ideje ebédelni!
-Akkor ebéd csere?-pillantott rám ismét, amire azonnal bólogatni kezdtem.
-Ebéd csere-mosolyogtam újra, majd mindketten sietve indultunk futásnak a folyosóra vezető ajtóhoz.
[...]
(Carlisle szemszöge)
-És mi jót csináltál az első napodon az oviba, nagylány?-pillantottam kíváncsian a konyhaszigetnél rajzolgató pici lányomra, miközben szerelmemmel nekiálltunk a mai vacsora elkészítésének.
-Lett egy barátom-mosolyogta büszkén, amire én és Esme mind a ketten mosolyogva összenéztünk.-Jake-nek hívják.
-Ó, és mit csináltatok Jake-kel?-pillantott rá Esme kíváncsisággal mosolyában, amint a filézett lazac szeleteket mindegyikét bőrrel lefele a tepsibe helyezte.
-Beszélgettünk-válaszolta tovább rajzolgatva.-Jake kedvenc állata a kacsacsőrű emlős, és imádja a mogyoróvajat. És rajzoltunk is együtt-folytatta lelkesen.-Ő egy kacsacsőrű emlőst, akit elnevezett Jojo-nak, én meg egy rókát, akit ő nevezett el Ruby-nak. Aztán Jake kitalálta, hogy Jojo és Ruby elmehetnének együtt hajóval felfedezni egy titkos szigetet. Rajzoltunk egy térképet is hozzá.
-Milyen kreatív fiú ez a Jake-jegyeztem meg mosolyogva én is Lilly lelkes kis arca láttán, amint elővettem a vacsora ízesítéshez szükséges fűszereket.
-Kedvelem-pillantott fel rajzáról ránk mosolyogva.-Kedves volt, és jó volt vele játszani. Hintáztunk is együtt, és én megmutattam neki, hogy kell leugrani a hinta tetejéről. Jake fél a magastól, de megcsinálta. Tök bátor volt-mesélte tovább büszkén, amire azonban szemeim sarkából láttam, hogy Esme arcára egy pillanatnyi rémület ül ki kislányunk szavai hallatán.
-Szívem, azért csak óvatosan-jegyezte meg szerelmem kislányunkra pillantva.-Emlékszel, miről beszéltünk reggel?
-Azt mondtátok, ne másszak fára, ha nincs a közelben felnőtt. Nem is másztam-nézett ránk tettetett komolysággal, ám annál huncutabb mosollyal az arcán, amire nem bírtuk megállni, hogy halkan fel ne sóhajtsunk. Ez a pimaszság...mintha a nővéremet hallottam volna megszólalni a kislányomon át. -Azt nem mondtátok, hogy ne ugorjak le a hintáról.
-Lilly drágám, nem szép dolog pimaszkodni-pillantott rá komolysággal a hangjában szerelmem.
-Nem is vagyok pimasz-feleselt ismét.-Nem csináltam semmit, amire azt mondtátok, hogy nem szabad. Betartottam a szavamat.
-De bizony pimasz vagy-nyomtam mellé lépve apró puszit kobakjára.-És bár igazad van abban, hogy nem tiltottuk meg, de aggódnunk azért szabad érted, vagy nem?-vontam fel egyik szemöldökömet rá pillantva, mire láttam, hogy pici lányunk nem tudja, mit is kéne most erre válaszoljon. A szüleim is mindig ezt a taktikát alkalmazták, ha a nővérem hasonlóan viselkedett. Lilly ugyanúgy kereste a kiskapukat a szabályok alól, akár csak a lányunk, de abban a pillanatban, amint elismerték az igazát, nem tudott tovább a helyzettel mit kezdeni. Úgy tűnt, a mi Lilly-nkel sem lesz ez másképp.-Nos, tücsök, mit ennél a hal mellé?-fordultam kislányomhoz ismét.-Amiből választhatsz: zöldbab, zöldborsó vagy kelbimbó.
-Kelbimbó-válaszolta ismét mosoly húzódva arcára.-De csak, ha anyu csinálja. Vinni szeretnék belőle holnap Jake-nek. Nem szereti a kelbimbót, de mondtam neki, hogy anyuét biztos imádja majd.
-Hát való igaz, anya nagyon finom kelbimbót tud ám csinálni-mosolyogtam egy pillanatra szerelmem szintúgy mosolygó arcára, majd vissza kislányomra pillantva.-Nos...nem szeretnél mondani valamit anyának?
-Sajnálom, hogy pimasz voltam-állt neki bűnbánóan pár pillanatnyi csend után, miközben szemeit lesütve kezdte el lóbálni lábait a szék szélén ülve.-Ugye nem haragszol?
-Nem haragszom-mosolygott rá Esme egy lágy mosollyal az arcán.-De remélem érted, miért kérsz bocsánatot.
-Azért, mert visszabeszéltem, pedig ti csak aggódtok értem-válaszolta komolysággal hangjában.-És mert olyat csináltam, ami veszélyes.
-Az az okos kis fejed-nyomtam számos apró puszit komoly arcocskájára, amire ő azonnal hangos kacarászásba kezdett a pusziözön hatására.-Fontos, hogy megértsd, nem arról van szó, hogy nem mászhatsz fára vagy nem ugorhatsz le egy hintáról-folytattam ismét rá pillantva.-Csak azt szeretnénk, ha ezt olyan helyen tennéd, ami erre biztonságos. Itthon ismerjük a fákat, tudjuk melyikre szabad és melyikre nem szabad felmászni, mert esetleg olyan öreg már, hogy nem bírja el még a te súlyodat sem. Ahogy a hátsó kert végén lévő hintáról is tudjuk, hogy nem szakad le, és nem esel rá valami olyan dologra, ha leugrassz róla, amitől súlyosan megsérülhetsz. Érted?
-Igen-bólintott aprót mosolyogva.
-Majd ha nagyobb leszel, és már te is meg tudod mondani, melyik fára biztonságos felmászni, ott mászol fára, ahol csak szeretnél-jegyezte meg mosolyogva Esme is, amint a sütőbe helyezte a vacsoránknak szánt lazac filéket.-De addig az ilyen dolgokat csakis úgy szabad, ha mi is veled vagyunk, rendben?
-Rendben-bólintott egyet ismét, ámbár Esme-vel mindketten jól tudtuk, nem lesz valami könnyű Lilly-nek betartania ezt az ígéretét. A lányunk mindig is vonzódott az erdőhöz, már egészen pici kora óta. Szíve szerint egész nap kint mászkált volna a végtelennek tűnő fenyvesben, és szüleiként abban is mindketten biztosak voltunk, hogy ahogy egyre idősebb lesz, egyre beljebb merészkedik majd a házunktól az ismeretlen vadonba, hogy saját maga fedezhesse fel annak minden csodáját az azzal járó veszélyekkel együtt. Szerettük volna, ha felkészülten vág bele ebbe a hatalmas kalandba-De megígéred, hogy megtanítod, melyik fa a jó fa?
-Megígérem-lépett hozzá egy apró puszit nyomva homlokára.-Engem apukám tanított meg mindenre, ami az erdőkkel kapcsolatos. Tudod...én is imádtam fára mászni, mikor kicsi voltam.
-Én pedig sosem voltam jó benne-jegyeztem meg kuncogva ismét szerelmem mellé lépve.-Úgyhogy ezt a képességedet minden bizonnyal anyukádtól örökölted, Liliomszál!
-Én megtaníthatlak fára mászni-pillantott rám kislányunk izgatottsággal hangjában előző mondatom hallatán.-Nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik. Csak jól meg kell kapaszkodni.
-Sajnos a lábam miatt nem lehet, tücsök-simítottam meg hosszú karamellszín hullámokkal borított buksiját.-Pedig örömmel tanulnék tőled.
-Mi baja a lábadnak?-fordult hozzám ismét némi aggodalommal pici hangjában.-Fáj? Megütötted?
-Valami olyasmi-sóhajtottam egy apró mosollyal az arcomon, elrejtve ezzel előle sérülésem eredetének komolyságát.-Pár éve, amikor még nagyon-nagyon pici voltál, egy balesetben eltört.
-De jól vagy?-emelte rám palaszín kis pillantását aggódva, amire én és Esme is elmosolyodtunk. Az a hatalmas szíve.
-Jól vagyok, tücsök-nyomtam puszit homlokára, amire pici lányunk ismét elmosolyodott.- Mit szólnál, ha amíg elkészül a vacsora, hintáznánk egyet, na?-fordultam hozzá lelkesítően ismét, amire pici szemei azonnal felcsillantak.
-Jóóóó-mosolyogta izgatottan.-Menjünk! Menjünk! Menjünk!
-Akkor nyomás öltözni-emeltem le őt a a konyhapult melletti bárszékről.-Mindjárt megyek én is.
-De siess!-mosolyogta még válaszul szobája felé megiramodva, amire én és szerelmem is mindketten halkan nevetni kezdtünk.
-Ez a gyerek sosem pihen-sóhajtottam aprót Esme-re pillantva, amint felé eső karomat lágyan derekára simítottam.-Nem tudom kitől örökölhette-folytattam célzóan rá pillantva, amire ő ismét halkan nevetni kezdett.
-És vajon a pimaszság a családunk melyik oldaláról jött, hm?-fordult felém lágyan átkarolva nyakamat, mire az én másik kezem is lágyan megpihent derekának másik oldalán.-Mert én nem voltam ilyen.
-Az az én saram-simultam hozzá még jobban, mire az ő ujjai a nyakam mögül lassan mellkasomra simultak.-A nővérem pont ilyen volt. Okozott is számos fejtörést a szüleimnek.
-Van az az érzésem, hogy ezt mi sem ússzuk meg hosszú távon-emelkedett lábujjhegyre így hullajtva apró csókot ajkaimra lelkes viszonzást váltva ki belőlem. A szívem azonnal meglódult, amint ujjai a mellkasomról egyre lejjebb simulva megállapodtak az övem csatjánál annál fogva húzva még közelebb magához, mire muszáj volt két oldalt megtámaszkodjak kezeimmel a konyhapulton. Szívem szerint most azonnal a karjaimba kaptam volna, és meg sem álltam volna vele a hálószobánkig.-Na nyomás öltözni, apuka-szakította meg ekkor kuncogva csókunkat lágyan kicsusszanva karjaim közül.-A lányod megmondta, hogy siess.
-Azt tudod, hogy az őrületbe tudsz kergetni, amikor ezt csinálod, igaz?-pillantottam még utána tovább vágyakozva az érzés után, amit érintése váltanak ki belőlem.
-Tudom-kacsintott rám egy játékos mosollyal az arcán, amint nekiállt előkészíteni a köretnek szánt kelbimbót.-De te így is szeretsz…
-Nem is tudod, mennyire nagyon-mosolyogtam ismét még mindig utána pillantva, majd miután sikerült fejben kissé összeszednem magam, én is nekiálltam, hogy a kislányomnak tett ígéretemet betartva, meleg kabátot magamra kapva készüljek össze a késő délutáni hintázáshoz.
(Esme szemszöge)
-Te mit csinálsz idekinn?-hallottam meg Carlisle hangját nem messze magam mögött, amint én a kert végében lévő fára szerelt hintán ücsörögve hallgattam az erdő késő esti zaját.
-Lilly most kivételesen hamar elaludt és...gondoltam kicsit kiszellőztetem a fejemet, amíg te elmosogatsz-mosolyogtam rá, amint ő mögém lépve egy apró csókot hullajtott arcomra.-Hosszú nap volt a mai, nem igaz?
-Meglehetősen-mosolyogta ő is, amint megfogva a hinta alapját képző fadeszkát lendített rajtam egyet.
-Hé, te mit csinálsz?-kuncogtam, amint a hűvöskés kora őszi szellő lágyan hajamba kapva összeborzolta hullámos tincseimet.
-Mi értelme ülni egy hintán, ha nem is hintázol?-lendített rajtam még egyet újabb kacajt kiváltva belőlem.
-Te teljesen bolond vagy-nevettem tovább élvezve az arcomba szálló friss hűvös levegőt.
-Ne mondd, hogy nem élvezed-folytatta egy játékos csillogással a hangjában egyre magasabbra repítve engem.
-Nagyon is élvezem-mosolyogtam hátrapillantva vállam mögött. Imádtam, mikor ilyen volt. Felszabadult, játékos...ilyenkor a bennem lakozó gyerek is ismét felszínre tört.-Te jó ég!
-Van egy őrült ötletem-súgta a fülembe pár pillanat múlva, miközben egy újabbat lendített rajtam, mire én finoman alsó ajkamba harapva pillantottam vissza rá.
-És mi lenne az az őrült ötlet?-mosolyogtam játékossággal a hangomban, amint lábaimmal megállítottam a hinta mozgását, miközben Carlisle megkerülve engem megállt előttem. Ő nem válaszolva semmit hajolt ekkor hozzám gyengéd csókra, mire a testemen azonnal átszáguldott az a jól ismert mélyről eredő melegséghullám. Azonnal éreztem, hogy tetszeni fog ez az őrült ötlet.
-Zöld a lámpa?-sóhajtott aprót, miközben ajkaimról lassan a nyakamra térve hullajtott újabb csókokat annak érzékeny bőrére apró sóhajt kiváltva ezzel belőlem is.
-Nagyon is zöld-mosolyogtam egy újabb apró sóhaj kíséretében, amint továbbra is nyakamat csókolva ujjai szoknyám alá simulva combomnak belső oldalára siklottak, majd egyre feljebb és feljebb vándoroltak, mígnem...-Te jó ég, Carlisle!-nyögtem fel ujjaimat szorosra fonva a hintát tartó kötél körül a gerincemen elektromos impulzusként végigfutó borzongás hatására, melyet előbbi kis akciója eredményezett újra és újra és újra.-Kérlek, ne hagyd abba...
-Eszemben sincs-mosolyogta, amint térdeire ereszkedve másik keze pulóverem alá siklott, ajkaival pedig lágy csókokat hullajtott az általa fedetlenné tett hasam bőrére. A pulzusom egyre jobban vágtázott érintései hatására, légzésem pedig újra és újra megakadt, mikor egy-egy újabb impulzushullám végigszáguldott a testemen, ujjaimmal pedig lágyan a hasam magasságában lévő Carlisle hajába túrtam, ahogy csókjait egyre lejjebb hullajtotta.-Mit szólnál, ha...felmennénk a hálószobánkba?-emelte rám pillantását egy huncut mosollyal az arcán, amire én szintén mosolyogva pillantottam vissza hevültségtől pirosló arcára ujjaimat ismét lágyan végigfuttatva az éjszaka fényeiben kissé ezüstösen csillogó szőke tincseiben.
-Ilyen bevezető után, mondhatnék én nemet?-hajoltam hozzá mosolyogva újabb csókra, mire ő kezeivel lágyan fenekem alá nyúlva állt fel ismét engem is magával emelve, mire én lábaimat dereka köré karjaimat nyaka köré kulcsoltam. Azonnal megéreztem, mennyire vágyik rám. -És úgy érzem, Dr. Cullen is igen csak készen áll már egy kis minőségi kettesben töltött időre…
-Csodálkozol azok után, amit a vacsorakészítés alatt velem műveltél?-jegyezte meg kuncogva, miközben ajkai lassan ismét visszataláltak nyakamhoz újabb apró nyögést kiváltva belőlem, mire én még szorosabbra vontam ölelésemet dereka és nyaka körül, amint lassan elindult velem.-Csak fel ne ébresszük Lilly-t…
-Akkor addig hangoskodhatunk csak, míg a házba nem érünk-hullajtottam most én csókokat nyakának bőrére, mire éreztem amint egy pillanatra egyensúlya megremeg érintéseim hatására.
-Istenem, Es-nyögött aprót, miközben ennek az egy pillanatnyi megingásnak a következtében majdnem átesett a verandára vezető utolsó lépcsőfokon, amire reflexesen magához szorított.-Egyszer meg fogsz ölni engem...vagy minket-kuncogott fel mosolyogva, amire én is halkan nevetni kezdtem.
-Pedig nem áll szándékomban-nyomtam kuncogva még egy apró csókot ajkaira, mielőtt elengedve derekát, ismét lábaimra ereszkedtem-Gyere!-villantottam rá egy játékos mosolyt, amint ujjaimat mellkasán végigsimítva egészen nadrágövéig siklottak, majd egyik kezemet az övcsat mögé simítva annál fogva kezdtem el vezetni őt a hátsó ajtón át az emelet felé.-Folytassuk, amit vacsorakor elkezdtük...
-Tudod te egyáltalán, mennyire vonzó vagy?-mosolyogta, amint őt vezetve lassan elindultam felfelé a lépcsőn.-Tudod, mit művelsz a neuroendokrin rendszeremmel?
-Tudom-villantottam rá egy játékos mosolyt, amint felérve a lépcső tetejére, hálószobánk felé vettem az irányt.-Ilyenkor mindig egy árnyalattal sötétebbnek tűnnek a szemeid-fordultam felé, így vezetve tovább őt magammal-, a légzésed felgyorsul, és az orrcimpáid is alig láthatóan, de...együtt mozognak a légzéseddel-kuncogtam amint a hálónkhoz vezető kis beugró fordulójában a fal megálljt parancsolt hátrálásomnak.-Az arcod kipirul, és…odalent is történnek dolgok-haraptam alsó ajkamban, amint ujjaim övcsatját elengedve lassan egyre lejjebb siklottak a nadrág vászon anyagán, mire szemeit egy pillanatra lehunyva hagyta el ajkait egy apró nyögés, amint simításom elérte a feszülő anyag kritikus pontját.-Úgyhogy pontosan tudom, mit művelek veled.
-Teljesen el tudod venni az eszem-simult hozzám ajkainkat újabb szenvedélyes csókba forrasztva össze, mire ajkait nem eresztve álltam neki ismét lassan hátrálni a már csak pár lépésre lévő háló irányába.
Az ajtón belépve kezeim azonnal ingének gombjaira simulva próbálták meg minél gyorsabban kioldani azokat, miközben az ő ujjai megtalálva pulóverem már általa egy szakaszon felszabadított peremét ismét nekiálltak kiszabadítani a szoknyámba tűrt még hátralévő részt annak fogságából, hogy pár pillanat múlva leemelje azt. Lágyan simítottam végig immár fedetlen mellkasát, miközben ő ujjaival megtalálva a melltartóm csatját, egy ügyes mozdulattal ki is oldotta.-Olyan gyönyörű vagy-hajolt nyakamhoz újabb csókra jól eső sóhajt kiváltva ezzel belőlem.
-Mondja csak, Dr. Cullen-sóhajtottam fel ismét halkan, amint ajkai egyre lentebb vándoroltak a kulcscsontom irányába-, nem kényelmetlen már ez a nadrág?-álltam neki kioldani övét egy játékos csillogással hangomban, ami hamar egy kissé a szántnál hangosabb nyögésbe fordult át, amint a mosolyra álló ajkai mögül elővillanó fogsorának éle lágyan végigsiklott nyakamnak ívén.
-Nagyon is az már-mosolyogta egyre lentebb haladva mellkasom középvonalán kilépve általam kioldott nadrágjából, majd térdeire ereszkedve haladt végig egyre lejjebb és lejjebb, mígnem ajkai elérték szoknyám felső szélét. Kezei lágyan simították végig testem sziluettjét, miközben én ujjaimat lágyan végigfuttattam az általam már kissé rendezetlenné tett szőke tincsein, majd ujjai elérve a szoknyámon lévő apró gombokat, sietve álltak neki megszabadítani engem a fekete bőrből készült anyagtól.
-Ugye tudod, hogy...fantasztikus férj vagy?-mosolyogtam halkan felsóhajtva, mire ő szintén mosollyal az arcán emelte rám pillantását, miközben ujjait lágyan combom hátoldalára simította. Ajkai ekkor gyengéden simultak ismét bőrömhöz, amint ujjait a combomról lágyan alsóneműm pereméhez simítva kezdett el kínzó lassúsággal megszabadítani attól, ajkai pedig követték ujjai mozgását egyre lentebb és lentebb simulva hasam bőrén, egészen…-Jóságos ég, de milyen férj vagy-nyögtem fel a kelleténél kissé hangosabban, amint ajkai játékának hatására számtalan apró impulzus száguldott végig gerincemen jóleső borzongást hagyva maga után. Teljesen elvesztem.-Carlisle...
-Annyira szeretlek-simította végig ujjait combomon fel egészen a csípőmig rám emelve szenvedélytől csillogó kék szemeit.-Elmondani sem tudom szavakkal, mennyire…
-Akkor mutasd meg-hajoltam hozzá mosolyogva újabb csókra, mire ő ismét felegyenesedve fenekem alatt megtámasztva emelt engem magasságába karjait combom mögött összefonva, miközben én kezeimmel vállán megtámaszkodva biztosítottam egyensúlyomat ennyivel a föld felett. Lassan sétált el így velem ágyunk irányába, majd miután óvatosan ráfektetett, sietve vált meg a még rajta lévő alsónadrágtól, mielőtt mellém feküdt az ágyon, ismét szenvedélyes csókba forrasztva össze ajkainkat. Ahogy ujjai újra és újra végigsimítottak, egyre több apró nyögésemet fojtották el csókjaink, és már semmi mást nem akartam érezni, mint őt. Érezni akartam a borzongást a gerincem, a mélyről eredő melegséget, mely újra és újra elárasztja testemet minden apró mozdulatára, és érezni akartam ahogy mindezt ő is érzi, ahogy átadva magát kettőnk harmóniájának olyan arcát mutatja, amit csak is én ismerhetek...Érezni akartam, mennyire szeret, és érezteti akartam vele, én mennyire szeretem.-Carlisle Cullen, meddig kínzol még, hm?-sóhajtottam mosolygással hangomban, miközben ő szintén mosollyal az arcán tért át ajkaimról nyakamnak bőrére.
-Hozom az óvszert-mosolyogta fülembe, mire én alsó ajkamba harapva figyeltem, ahogy éjjeliszekrényének fiókjához nyúlva pár pillanat múlva előveszi onnan.-Nos, hol is tartottunk?-simult hozzám ismét, miután felhelyezvén azt felém gördült.
-Ott, hogy megmutatod, mennyire szeretsz...-simítottam ujjaimat arcára egy szenvedélyes csók kíséretében, amint lábaimat övé köré kulcsolva engedtem neki utat.-Szeretlek, Carlisle!
-Én is szeretlek, Esme!-mosolyogta újabb csókra hajolva hozzám, majd egy gyengéd mozdulattal forrasztotta össze testünket elmerülve lassan az egyesülésünk alkotta végtelen óceánban.
(Carlisle szemszöge)
-Tudod...imádom ezt-simítottam meg szerelmem vállát, miközben ő arcát felé eső vállamon pihetetve bújt hozzám még közelebb.
-Micsodát?-pillantott fel rám kíváncsi mosollyal az arcán, miközben hasra fordulva támaszkodott meg alkarján, hogy szemeimbe nézhessen.
-Ezt az egészet-válaszoltam ujjaimat karamellszín tincsein végigfuttatva.-Veled lenni ebben a meghitt csendben, ami az együttléteink után betölti a szobát…-mosolyogtam ujjaimat hajáról fedetlen hátára simítva.-Semmihez sem fogható.
-Én is imádom ezt-mosolyodott el ismét ő is, miközben egy kósza hajtincset söpört füle mögé még mindig hevültségtől pirosló arca elől. -Emlékszel, mikor...először feküdtünk így ebben az ágyban?
-Minden pillanatára-mosolyogtam hozzá hajolva egy apró csókra.-Akkor láttam először ilyennek az arcodat is-jegyeztem meg célzóan, amire ő finoman alsó ajkába harapott.-Ilyenkor máshogy csillognak a szemeid, az arcod pedig még majdnem egy órán át ki van pirulva-nevettem fel halkan, amire ő is halkan kuncogni kezdett.-Sőt nem csak az arcod, hanem a kulcscsontod vonalában lévő bőr is…
-Látod, mit teszel velem?-hullajtott újabb apró csókot ajkaimra, amire én is ismét elmosolyodtam.-Te jó ég, mennyi minden történt azóta-simult hozzám ismét, miközben egyik lábát lágyan az enyém köré kulcsolta.-Elhinnéd, hogy már lassan öt éve együtt vagyunk?
-Öt csodás éve-sóhajtottam apót mosolyogva.-Valóban sok minden változott azóta-simítottam végig oldalát.-Emlékszem még, milyen bizonytalanok voltunk az elején-kuncogtam.-Bevallom, az elején nekem is kellett némi biztatás, hogy közeledni merjek feléd-pillantottam rá ismét, amire ő ismét elmosolyodott.-Amikor megláttalak, a szívem kihagyott egy ütemet, és...azonnal tudtam, hogy az életem abban a pillanatban meg fog változni, amint megszólítalak-simítottam meg a vállát-De bizonytalan voltam, az én pozíciómból helyes-e ilyet tennem...
-Ha engem kérdezel, elég...jó döntést hoztál-mosolyogta játékossággal hangjában, amint közelebb húzódva felém helyezkedett, majd karjait keresztbe rakva mellkasomon pihentette meg állát alkarjának hátoldalán. Nem bírtam megállni, hogy halkan fel ne nevessek előbbi mondatán.-Én is bizonytalan voltam-pillantott rám pár pillanat múlva ismét.-Te voltál nekem az első. Semmit nem ismertem, minden amit átéltem melletted új volt, és...emiatt nekem gyakorlatilag vakon meg kellett bíznom benned-folytatta komolyan.-De te a kezemet fogva vezettél végig és...meg kell mondjam, veled olyan fantasztikus helyekre jutottam el, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek-mosolyodott el ismét, amire én is mosollyal az arcomon simítottam végig kezemet karamellszín tincseiben.-Sokat változtam.
-Mindketten sokat változtunk-tettem hozzá mosolyogva-, és én imádom azt, akik ma vagyunk-futtattam végig ujjaimat gerince vonalán kuncogva, amire ő is halkan nevetni kezdett.
-Én is-emelte rám ismét csillogó palaszín pillantását, majd picit feljebb kúszva mellkasomon hullajtott ajkaimra apró csókot.-Ha már imádásról van szó-pillantott rám ismét egy játékos csillogással a szemeiben-, amit ma az ujjaiddal és a nyelveddel csináltál az valami...eszméletlen volt-harapott finoman alsó ajkába, mire nem bírtam megállni, hogy ismét elmosolyodjam.
-Ezt igen nagy örömmel hallom-simítottam ujjaimat lágyan arcára, amint ő mosolyogva még közelebb húzódzkodott arcomhoz újabb csókot hullajtva ajkaimra. Amint az arcomba hulló karamellszín tincsek orgona illata orromba szállt, a szívem azonnal hevesebb ritmusra váltott. Amennyi intenzív emlék és élmény társult számomra ehhez az illathoz, meg sem lepődtem limbikus rendszerem válaszán, melynek hatására a szimpatikus izgalom lassan ismét átvette az uralmat neuroendokrin rendszerem felett.
-Ha veszel elő még egy óvszert-mosolygott rám pár pillanat múlva ismét mindössze néhány centiméterre arcomtól, mire a lélegzetem egy pillanatra elakadt, ahogy a szavaival együtt mellkasából kiáramló hevült levegő is arcomat érintette-, én is elviszlek téged néhány olyan helyre, ahol még sosem jártál-simította végig ujjait mellkasomon, majd egyre lejjebb futtatta kezét, mire az izmaim egy pillanatra megfeszültek, ahogy érintései elértek testemnek azon bizonyos érzékeny pontjához.
-Igen csak...felkeltetted az érdeklődésemet-jegyeztem meg halkan kuncogva egy apró nyögés kíséretében, amint a szekrény felé eső kezemmel nekiálltam kutatni fiókomba, ő pedig lassan ülő pozícióba helyezkedve felettem füle mögé simított egy arcába lógó kósza hajtincset.-Mindjárt megvan…
-Azt elkérném-pillantott rám ismét játékos csillogással hangjában, amint az idő közben megtalált és ujjaim közé vett óvszer után nyúlt.-Te csak lazíts-villantott rám egy újabb huncut mosolyt, amint hátrébb húzódva nekiállt, hogy felhelyezze azt.
-Te jó ég, Esme-sóhajtottam halkan gyorsuló légvételei közt, amint finom ujjai lágyan végigsiklottak vágyam bizonyítékát. Jól ismertem annak biológiáját, ami most a testemben lezajlik. A perfériás idegrendszerem továbbítja a stimulusokat az agyam hypotalamusába, ami ennek hatására tesztoszeronnal, vasopresszinnel és dopaminnal árasztja el az egész testemet átformálva keringésemet és légzésemet, és megteremti azt a circulus vitiosust, hogy még többet és még többet akarjak ebből a mámoros érzésből újabb és újabb hormonális hullámot indítva el bennem. És én alig vártam, hogy ezek a hullámok elsodorjanak engem.
-Nos, Dr. Cullen-helyezkedett ismét felém térdein megtámaszkodva tartva meg magát felettem, mire nem bírtam megállni, hogy ujjaimat fel ne futtassam oldalamat keretező combjain egészen derekáig-, készen áll?
-Készebb nem is lehetnék-simítottam ujjaimat arcára csókra vonva magamhoz, mire ő kezeivel lágyan elemelve onnan azokat fonta össze ujjainkat, amint egy lágy mozdulattal magába fogadott egy apró nyögés kíséretében. Én pedig már nem tudtam gondolkodni a biológián…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése