Üdv, mindenkinek!
Ezúttal egy picit rövidebb, ám annál boldogabb fejezettel jelentkezem. A legújabb kis családtagunk végre átlépi a Cullen ház küszöbét, a már nem is olyan kis családunk tagjai pedig elkezdenek beleszokni egy újfajta rutinba.
Remélem, mindenkinek tetszeni fog! Jó olvasást!
Puszi!
Carly
"I'LL CRAWL HOME TO HER"
[szeptember 2.]
-Mennyi?-pattantak tágra a szemeim, ahogy meghallottam, miközben szabályosan ülő helyzetbe ugrottam pillantásomat az ajtóban álló Jasperre emelve.
-Apuuuu!-hangzott fel ekkor Lilly panaszos hangocskája, amint ijedtemben kikapva feje alól felkaromat, a buksija hirtelen zuhant egyet, felébresztve ezzel őt is.
-Bocsáss meg, Liliomszál!-simítottam meg kissé morcos arcocskáját elnézést kérőn.-Te jó ég, jól elaludtunk!-temettem arcomat tenyereimbe.
-Csináltam pirítóst reggelire-mutatott kifele Jazz a konyha irányába.-Nektek is hagytam.
-Fantasztikus vagy, Jasper-ugrottam ki az ágyból karomba véve kislányomat hálás ámulattal hangomban unokaöcsémre pillantva.-Egyszerűen fantasztikus!-simítottam meg Jasper fejét, ahogy sietve elsétálva mellette leültettem Lilly-t a konyhaszigetnél.-Lilly, kérsz valamit a pirítóshoz?
-Vajat-válaszolta kicsit még álmoskásan megdörzsölve szemeit.
-Parancsolj!-helyeztem elé kicsomagolva a hűtőből kivett vajkockát, miközben kezecskéjébe adtam a pirítós megkenéséhez szükséges kenőkést.-Jasper, te kérsz még valamit?
-Nem, köszönöm!-rázta meg fejét felülve az egyik bárszékre Lilly mellé.
-Kellene ennetek valami gyümölcsöt vagy zöldséget is mellé-álltam neki kapkodva ötletelni.-Van egy kis újhagyma itthon, meg retek-indultam meg sietve a kamra irányába.-Meg van alma és banán is. Jasper, te ettél mellé valamit?-fordultam vissza hozzá érdeklődve.
-Igen, retket és egy újhagymát is-válaszolta.
-Szuper-nyugtáztam, amint sietve visszatértem hozzájuk egy-egy darab gyümölccsel és zöldséggel kezemben.-Lilly, te mit kérsz?
-Retket-vágta rá mosolyogva.-És banánt.
-Retket és banánt együtt?-vontam fel a szemöldökeimet némi meglepettség és kétely keverékével hangomban válasza hallatán.-Biztos?
-Nem együtt-pillantott rám szinte kikérve magának a feltételezést.-A banán a desszert.
-Értem-jegyeztem meg egy apró még álmoskás mosollyal az arcomon halkan felnevetve.-Nyugodtan felkelthettél volna egyébként, Jasper-pillantottam rá némi lelkiismeretfurdalással hangomban.-Nem kellett volna egyedül reggelit készíts mindenkinek.
-Fáradtnak látszottál az este-válaszolta egy apró mosollyal az arcán rám emelve szemeit, miközben én nekiálltam felkarikázni a Lilly-nek szánt banánt.-Úgy gondoltam, szükséged van erre.
-Nagyon figyelmes vagy, köszönöm!-pillantottam rá hálásan, amint kislányom elé raktam a vékonyra szeletelt retket és a felkarikázott banánt.-Ha befejezted a reggelit, etesd meg Gingert is, jó?-pillantottam le Lilly-re, aki heves bólogatással jelezte igenlő válaszát.
-Oké, apu!-válaszolta mosolyogva, miközben sietve nekiállt elfogyasztani kissé megkésett reggelijét.
-Te nem eszel?-emelte rám szemeit Jasper, amint meglátta, hogy sietve visszaindulok hálószobánk felé.
-Fogok enni pár falatot, de gyorsan lezuhanyozom és megborotválkozom előtte, hogy indulásra kész legyek-válaszoltam.-Istenem, hamarosan itthon lesz Will-mosolyogtam magamban izgatottan indulva meg a fürdőszoba irányába, kissé még mindig hitetlenkedve azon, hogy valóban itt van. Ma hazahozom a kisfiamat.
-Lilly, drágám, de örülök, hogy eljöttél értem-guggoltam le mosolyogva, hogy magamhoz öleljem őt, mire ő is azonnal nyakam köré fonta karjait.
-Megjött a fuvar!-mosolyodott el szerelmem belépve Jasperrel együtt az ajtón egy izgatott lelkesedéssel hangjában.-A baba taxi előállt-kuncogta a kezében lévő babahordozóra pillantva, mire én szintén halkan felnevetve egyenesedtem fel kislányomtól, hogy egy apró üdvözlő csókot hullajtsak Carlisle ajkaira.
-Már reggel 6 óta ébren vagyok-álltam neki izgatottan rá emelve pillantásomat.-Alig várom, hogy hazamenjünk.
-Szia, Esme!-köszönt nekem Jasper is egy apró mosollyal az arcán intve egyet.-Hogy vagy?
-Fantasztikusan, szívem!-válaszoltam lelkesen.-Örülök, hogy ismét veletek lehetek.
-Nocsak, hát ki ez a csinos anyuka?-lépett be Addison is a szobába kezében papírjainkkal végig pillantva rajtam.-Nagyon jól nézel ki, remélem Carlisle mondta már.
-Még nem volt alkalmam-jegyezte meg szerelmem egy pillanatra lesütve szemeit.-De mentségemre szóljon, hogy nincs fél perce, hogy beléptünk az ajtón, és beelőztek a gyerekek.
-Csak szívatlak, elég rád nézni-nevetett fel Addison Carlisle-ra mutatva.-Olyan szerelmesen nézel rá, hogy ki se kell mondanod.
-Azért én csak kimondom-emelte rám ekkor ismét szemeit Carlisle őszinte szerelemmel pillantásában.-Gyönyörű vagy, szívem!-hajolt hozzám egy újabb apró csókra, én pedig nem bírtam megállni, hogy belemosolyodjak abba szavai hallatán.
-Köszönöm!-sütöttem le egy pillanatra szemeimet, mielőtt ismét rá emeltem volna tekintetemet. Itt álltam egy fekete leggingsben, egy már szülés után túl bő kismama tunikában, és egy sportcipőben, amit akkor kaptam fel, amikor tegnap előtt este 10-kor beszáguldottunk ide, még mindig egy kisebb pocakkal és vérezve, még mindig fizikailag kissé megviselten a szüléstől, és Ő mégis azt mondja, hogy gyönyörű vagyok. Úgy éreztem, én vagyok a világ legszerencsésebb nője.
-Nos, itt vannak Willnek és neked a papírjaid-lépett hozzám Addison két zárójelentéssel a kezében.-Ha belázasodsz, abnormális hüvelyi váladékozást észlelsz, valamint alhasi-medencetáji fájdalmad lenne, azonnal jössz-pillantott rám komolysággal hangjában.-Semmi hősködés, azonnal. Rendben?
-Igen, rendben-válaszoltam egy apró mosollyal az arcomon.
-Will teljesen egészséges, a BCG oltást megadtuk neki, annak a helyén majd lesz egy kis pirosság, duzzanat, esetleg kis ulceráció, ugyan azokra kell figyelni, mint Lilly-nél-sorolta.-Ha magas láza lenne, jelentősen megnőnének a hónalji nyirokcsomói, őt is azonnal hozzátok-folytatta.-Bent van a felkarodban akkor a Nexplanon-fordult hozzám ismét-, a kötést holnap reggel leveheted, a sebet most egy olyan három-négy napig víz ne áztassa, úgyhogy a zuhanyzáskor is óvatosan azzal a területtel. Ha begyulladna a helye, akkor is jössz.
-Úgy lesz-válaszoltam egy apró bólintás kíséretében.
-Azt hiszem, én mindent elmondtam-adta a kezembe a papírokat.-Utatokra is engedlek titeket-mosolygott rám őszinte boldogsággal hangjában.
-Mindent nagyon köszönünk, Addie!-pillantott rá hálásan Carlisle.
-Tudjátok, hogy nincs mit!-legyintett még mindig mosolyogva.-Na, szedjétek össze a kisembert is, aztán nyomás haza! És pihenni, pihenni, pihenni!-pillantott rám némi szigorral a hangjában, amire akaratlanul is megforgattam szemeimet.
-Ígérem, igyekszem majd-mosolyogtam egy apró sóhaj kíséretében.
-Ne hagyd, hogy hülyeséget csináljon!-fordult Carlisle-hoz ekkor nevetve, amire szerelmem és én is mindketten nevetni kezdtünk.-És ti is vigyázzatok rá, gyerekek!-pillantott le Lilly-re és Jasperre.-Jól viselkedni, rendet rakni magatok után!
-Jó leszek, Addie néni, ígérem-válaszolta Lilly eltökélt lelkesedéssel hangjában.-Én leszek a legjobb!
-Jól fogunk viselkedni-mosolyogta Jasper is rám, majd szerelmemre pillantva.
-Helyes-kuncogott fel ismét, mielőtt újra rám és Carlisle-ra emelte volna pillantását.-Jó utat akkor hazafelé! Carlisle, mi egy hét múlva találkozunk-fordult egy pillanatra hozzá.-Esme, te pedig néha látogass majd meg minket, jó?-lépett hozzám egy ölelésre meghatottsággal hangjában, amire nem bírtam megállni, hogy egy övéhez hasonló meghatott, apró nevetés hagyja el ajkaimat.-Hozhatod magaddal a mini Carlisle-t is.
-Jövök majd-öleltem viszont őt.-Nem is tudnék 3 hónapig csak otthon ülni.
-Nem is te lennél, ha ezt tennéd-nevette, amint hátrébb húzódva ismét rám emelte pillantását.-Akkor…sziasztok!-sóhajtott aprót mosolyogva, amint meghatottan csillogó szemeivel ismét végig pillantva rajtunk.-Jó családozást!
-Meglesz!-nevettem egy izgatott, boldog nevetéssel hangomban.-Szia, Addie!-köszöntem el én is a többiekkel együtt, mire még visszapillantott ránk egy apró, büszke mosollyal arcán, mielőtt kilépett volna a közel két napig otthonomul szolgáló kórterem ajtaján. -Jól van, akkor…tegyük be Will-t a babahordozóba-pillantottam lelkesen már nem is olyan kis családomra, miközben megindultam a gurulós kórházi kiságyban szundikáló kisfiam felé.-Nem olyan rég evett, és ilyenkor minden alkalommal úgy aludt utána, mint a bunda-jegyeztem meg nevetve kezembe véve őt, mire Will egy apró nyöszörgéssel válaszolt, hogy megbolygattam alvás közben.-Jól van, jól van, mindjárt aludhatsz tovább-kuncogtam morcos kis nyöszörgése hallatán, ahogy belehelyeztem őt a szerelmem által ágyamra helyezett hordozóba.-Remélem, otthon is ilyen jó alvó leszel.
-Nem tudom, ezzel kapcsolatban megnyugtat-e téged-szólalt meg szerelmem, miközben becsatolta Willt a hordozóba-, de anya szerint én csendes baba voltam, és jól aludtam.
-Ha tényleg ennyi mindenben hasonlít rád, lehet nekünk is lesz hasonló szerencsénk-jegyeztem meg nevetve a hordozóba kissé megzavartan kezeit-lábait mozgató pici fiamra pillantva.-Azt nem mondta véletlen, hogy hogy viselted az autózást?
-Azt nem-nevetett fel ős is egy apró mosollyal az arcán.
-Nos, apuka-pillantottam rá egy újabb izgatott lelkesedéssel hangomban-, készen állsz az újdonsült apuka sétára ki az autóig?
-Erre vártam, mióta megtudtuk, hogy terhes vagy-mosolyogta enyémhez hasonló lelkesedéssel arcán, majd egyik kezébe csomagomat, másikban pedig a hordozóban újra elszundikált kisfiunkat véve lassan elindult kifele a folyosó irányába.
-Gyertek, menjünk mi is-nyújtottam egyik kezemet Lilly kezecskéjéért, másik kezemet pedig Jasper vállára simítva indultunk el mi is utána a szülészet kijárata felé.
-Viszlát, Dr. Cullen!-integetett nekem Nancy mosolyogva a nővérpult mögül.-Jó babázást mindkettejüknek!
-Köszönjük, Nancy!-intettem én is vissza mérhetetlen boldogsággal a hangomban, mielőtt mindannyian beléptünk volna a liftbe, hogy elhagyva a klinikát végre hazainduljunk.
-Apu, anyu, beengedhetem Gingert?-szaladt előre Lilly kíváncsi izgatottsággal hangjában.-Megnézheti Willt?
-Persze-mosolyogta Esme.-Ginger családtag.
-Gingeeeer!-indult meg ekkor Lilly sietve a hátsó ajtó irányába, hogy elhúzva az üveg tolóajtót beengedje rajta kutyusunkat.
-Hát…itthon vagyunk-pillantott körbe Es mérhetetlen boldogsággal mosolyában.-Istenem, de más most-hagyta el ajkait egy apró örömteli sóhaj rám emelve pillantását.-Három gyerek, Carlisle-mosolyogta még mindig kissé hitetlenkedve.-Három gyerekünk van, ez…annyira furcsa és fantasztikus, én…még mindig alig hiszem el.
-Pedig itt vagyunk-jegyezte meg nevetve Jasper belépve utánunk a házba.-Nem szabadultok tőlünk.
-Eszünkben sincs-pillantott utána szintén nevetve szerelmem, ahogy Jasper elsétált mellettünk.
-Gyere, Ginger! Nézd kit hoztunk haza!-szaladt felénk újra Lilly nyomában Gingerrel.-Ő volt anyu hasában.
-Szia, Ginger!-pillantott le mosolyogva Es a körülöttünk izgatottan szaglászó és nézelődő kutyusunkra.-Más illatom van, igaz?-simította meg buksiját kuncogva, mire Ginger hátsó lábaira emelkedve állt neki farok csóválva üdvözölni őt, miközben szerelmem kezeibe fogta kutyusunk két megtermett mellső mancsát, ahogy az felágaskodott.-Nézd csak!-állította őt ismét mind a négy lábára, miközben egy apró intéssel jelezte számomra, hogy közelebb vihetem kisfiunkat.-Ő itt az új gazdid, Will-simogatta meg Ginger fejét, egy büszke pillantást vetve kisfiunkra, miközben karjaival gyengéden visszatartotta a babahordó felé nyújtózkodó kíváncsi kutyusunkat, aki érdeklődve állt neki szimatolni a hordozóban a lassan ébredezni kezdő kisfiunkat.-Mostantól ő is itt lesz velünk. Legyél vele gyengéd!
-Anyu, megmutathatom Willnek a szobáját?-fordult hozzá izgatottan ugrálva egy lelkes mosolygással arcocskáján Lilly, mire én és Esme sem bírtuk megállni, hogy felnevessünk kislányunk lelkesedése láttán.
-Már mehetünk is, drágám!-mosolyogta, majd amint mindketten felegyenesedtünk kíváncsi kutyusunk mellől, ki lassabban ki gyorsabban, de mindannyian elindultunk az emeletre vezető lépcső irányába. Lilly Gingerrel együtt szinte felrepült a lépcsősor tetejére, Jasper valamivel előttünk szedte kettesével a fokokat, miközben mi kissé lemaradva lassan lépdeltünk fel az emeletre, pillantásomat pedig egyetlen másodpercre sem vettem le szerelmemről eközben.
-Minden rendben?-pillantottam rá némi aggodalommal hangomban, amint ő a megszokottnál óvatosabban vette egyik lépcsőfokot a másik után.
-Persze-pillantott rám nyugtatással a hangjában. Nem sok eredménnyel.-Hé, ne aggódj! Nincs semmi különös-nevetett fel próbálva oldani ezzel az arcomra továbbra is kiülő aggodalmas feszültséget.-Fel tudok menni a lépcsőn egyedül.
-Jó, igyekszem nem mindent túlaggódni-sóhajtottam egy apró nevetéssel a hangomban, amint kezemben a hordozóval és Esme csomagjával lassan felértünk a nappaliba.-Gyors leteszem a táskádat a szobánkban-biccentettem annak irányába.-Mindjárt jövök, és mehetünk fel…
-Nem szeretnéd addig itt hagyni a fiunkat velem, hogy ne cipeld a hordozót feleslegesen oda-vissza?-szólt utánam Esme újból felkuncogva, mire én sem bírtam megállni, hogy ismét nevetni kezdjek szavai hallatán.
-Nem eresztem-jegyeztem meg viccelődve visszapillantva rá, mielőtt még mindig nevetve folytattam volna utamat hálószobánk irányába, hogy gyorsan lerakhassam oda szerelmemnek a pár napos kiküldetése során jó szolgálatot tett holmikkal teli csomagját.-Látod, Will? Ez anyu és apu szobája-mosolyogtam a szemeit lassan nyitogatni kezdő kisfiamra pillantva, miközben gyorsan odaállítottam a megrakott bőröndöt az ágyunk végébe.-Ez itt a nappali-folytattam kilépve hálószobánk ajtaján vissza a nappali és konyha területére-és a konyha-fordítottam annak irányába őt egy apró nevetést váltva ki ezzel szerelmemből.-Jegyezd meg azt a nagy dobozt-mutattam a hűtő irányába-, anyu majd tesz el neked anyatejet oda, és így én is meg tudlak majd etetni, ha éhes vagy, úgyhogy nem neki kell majd mindig felkeni éjszaka és ő is tud pihenni.
-Nagyon rendes vagy, szívem!-pillantott rám egy hálás mosollyal az arcán.-De nekem így is-úgy is fel kell majd kelnem hajnalban pumpálni-sóhajtott aprót.-Úgyhogy nem aludhatok majd, ahogy kedvem tartja.
-Az extra ébresztőket akkor is átvállalom-vettem vissza a szót komolysággal hangomban, amint tovább folytattunk utunkat a babaszoba irányába.-Amíg itthon vagyok veletek, kelek én minden este, hogy nyugodtan kipihenhesd a szülést-folytattam-, amikor pedig dolgozom majd már, akkor csinálhatjuk felesben, akár éjszakára akár napokra lebontva, ahogy neked jobb lenne.
-Nem kérhetlek, hogy egy hétig minden éjjel virrasszál-pillantott rám hála és aggodalom keverékével a hangjában.-Lilly volt, hogy egy éjszaka ötször is ébresztett, sőt…olyan is volt, hogy egész éjszaka nem aludtam-magyarázta.- De te már a következő héten dolgozol, nem…
-Es-állítottam le felérve a lépcső tetejére-, amiatt maradok veletek itthon, hogy segítsek-pillantottam rá komolysággal hangomban.- Nem nyaralni vagy lábat lógatni maradok egy hétig, és ez alkalommal nem is kell egyedül csinálnod ezt-fontam össze szabad kezemnek ujjait övéivel.-Nincs 48 órája, hogy szültél-folytattam még mindig komolyan.-Ha nem láttam volna is, tudnám, hogy micsoda igénybevételnek volt kitéve a szervezeted, és ebből nem néhány óra a felépülés. Még mindig vérzel, a méhedben egy jó 22 cm átmérőjű seb van, ami akkora mint egy standard lapostányér-folytattam némi döbbenettel a hangomban, ahogy elképzeltem az általam leírt méreteket.-Segítek. Itt vagyok most.
-Köszönöm!-emelte rám ellágyult, meghatott könnyektől csillogó pillantását egy apró mosoly kíséretében. Láttam a szemeiben…most először tudatosult benne igazán, hogy ezúttal tényleg ketten vagyunk ebben. Most tényleg nincs egyedül.
-Nincs mit megköszönnöd!-hullajtottam egy apró nyugtató puszit homlokára.-Gyere! Mutassuk meg a kisfiunknak a szobáját!-biccentettem a folyosó vége felé, mire ő letörölve arcáról egy legördülő meghatott könnycseppet egy apró biccentéssel válaszolt, mielőtt lassan folytattuk volna utunkat Will szobájához.
-Hazajött a kistesó!-kommentálta Jasper mosolyogva maga elé tartva telefonját, ahogy beléptünk, miközben ránk irányította annak kameráját.-Ez a videó 2018. szeptember 2-án…12 óra 30 perckor készült, és William Henry Cullen éppen elfoglalja a rezidenciáját.
-Szép zöld szobát kapsz, Willy-pillantott körbe lelkesen Lilly.
-Jaj, gyerekek, nagyon aranyosak vagytok-mosolyodott el Esme egy apró, örömteli nevetéssel hangjában rájuk pillantva.
-Ez az ágyad, öcskös-fordította telefonját annak irányába Jasper, majd vissza Will-re.-Itt fogsz aludni. Remélhetőleg jó mélyen-jegyezte meg, mire én és Esme sem bírtuk megállni, hogy felnevessünk elhangzott mondatán.-Légyszi ne sírj sokat, szeretek aludni.
-Nos, Will-pillantottam kisfiamra, amint a kiságy melletti fotelba helyeztem a babahordozót, hogy kicsatolhassam őt abból-, ez a szoba a te kis birodalmad. Itt te vagy a főnök-mosolyogtam amint kezemben vele lassan megindultam a nem messze lévő rácsos kiságyhoz.-Most picit leteszlek téged pihenni, ismerd meg az ágyikódat. Addig levisszük anyut megebédelni, de ha baj van, csak szólj-mutattam az ágy mellett lévő babafigyelőre nevetve.-Bármi óhaj-sóhaj van, valamelyikünk azonnal jön.
-Gyere, anyu, menjünk enni!-ragadta őt karon izgatottan Lilly, mire én és Jasper is egy apró nevetéssel mosolyunkban indultunk el utánuk az alattunk lévő konyha irányába.
-Én pedig annak, hogy ilyen jól érzed magad-mászott mellém Carlisle ágyunknak saját térfeléről, mielőtt mellém ülve egy apró megkönnyebbült mosoly kíséretében hullajtott apró csókot arcomra.-És annak is, hogy végre itthon vagy.
-Csak nem hiányoztam?-pillantottam rá kuncogva, amire az ő ajkait is egy apró nevetés hagyta el ennek hallatán.
-Ha nem vagy itt, mindig üres ez az ágy-nyomott egy újabb puszit halántékomra, majd még egyet az arcomra, és még egyet, és még egyet, mire nem bírtam megállni, hogy kacagásban törjek ki, ahogy mindketten hanyatt dőltünk az ágyon, miközben ő össze-vissza puszilgatott.-Nagyon-nagyon hiányoztál-pillantott rám ismét, miközben én még mindig hanyatt fekve nevettem kegyetlen támadása nyomán.-A gyerekeknek is, nem csak nekem.
-Ti is nekem-fordítottam felé arcomat egy apró boldog mosoly kíséretében. Ebben a pillanatban a babafigyelőből Will aprócska sírása törte meg a közénk beállt meghitt csendet, amire szerelmem pillanatok alatt felpattant az ágyból.
-Maradj csak-pillantott rám vissza, ahogy meglátta, hogy én is megindulok utána.-Lehozom mindjárt Willt. Te csak pihenj!
-De…
-Megígérted-szegezte rám mutatóujját nevetve felvonva közben szemöldökeit, miközben tovább hátrált szobánk ajtaja felé, mire én sem bírtam megállni, hogy ennek hallatán nevetve megforgassam szemeimet.
-Oké-adtam meg magam visszaülve ágyunk szélére.-Addig előveszem a mellszívót, mert mindjárt éjfél van, és úgyis akkor kéne pumpáljak ma utoljára-folytattam lehajolva az éjjeliszekrényem mellé helyezett kis kosárkához, amibe az elektromos szívót tettem.-Az egyikből szopizik Will, a másikból meg eltesszük neki éjszakára.
-Egyébként…honnan tudod ennyiből, hogy éhes?-pillantott rám némi kíváncsisággal a hangjában megállva ajtónkban.
-Ez a gyerek olyan, mint egy svájci óra-válaszoltam nevetve ráemelve pillantásomat.-Három órás ciklusokban eszik, alszik-mosolyogtam.-Letelt a három óra a legutóbbi etetés óta, úgyhogy nagy eséllyel éhes. Esetleg kakis, de az nem olyan rég volt már, úgyhogy…
-Hirtelen milyen pontos lett a fiunk, nem?-jegyezte meg ő is nevetve, mielőtt még mindig magában kuncogva elindult volna az emelet irányába. Én sietve álltam neki kigombolni pizsamám felsőjét, majd óvatosan helyeztem rá az elektromos mellszívó egyik tagját a Will által kevésbé preferált mellemre, mielőtt hátam mögé téve párnámat kényelembe helyeztem volna magamat ágyunkon.-Meg is jöttünk-lépett be az ajtón mosolyogva Carlisle, miközben lágyan tovább ringatta halkan sírdogáló pici fiunkat, így próbálva csitítani sírását.-Megnéztem odafenn a pelusát, az üres-folytatta hozzám lépve, majd óvatosan felé nyújtott karomba helyezte Will aprócska testét.
-Megéheztél, igaz-e?-kuncogtam másik mellemhez emelve őt, mire Will késlekedés nélkül vette pici ajkai közé emlőmet, mohón állva neki mai utolsó szopizásának. Ekkor meglepetésemre Carlisle hirtelen ágyunkra hasalva állt neki laposkúszásban felém mászni, majd hasam magasságába érve karjával gyengéden átkarolt, fejét pedig megpihentette hasamon, miközben egyik lábát felé eső lábam köré kulcsolta, ezzel egy apró, meglepett nevetést váltva ki belőlem.-Te mi a jó eget művelsz, Carlisle Cullen?-kuncogtam lepillantva rá, miközben ő mosolyogva lehunyta szemeit, így pihentetve tovább arcát rajtam.
-Mondom, hogy hiányoztál-folytatta mosolyogva továbbra is csukva tartva szemeit.-Úgyhogy kihasználom az alkalmat, hogy a fiunk miatt kényszer fekszel, és jól megölelgetlek.
-Te tiszta lökött vagy-nevettem fel újra én is, szabad kezemet gyengéden végig futtatva szőke hajkoronájában.
-Ezt már tisztáztuk párszor, szívem-állt neki ismét mosolygással hangjában.-Talán lökött vagyok, de a te lökötted.
-És én ilyennek imádlak-simítottam át ujjaimat gyengéden arcára, mire ő engem átkaroló kezét kezemért nyújtva vette azt ujjai közé, mielőtt ajkaimhoz emelve kézfejemet egy apró csókot hullajtott volna rá.
-Van mit innod?-pillantott ekkor éjjeliszekrényem irányába, egy pillanatra elemelve fejét hasamról.-Szoptatás alatt fontos, hogy megfelelően hidratáld magad.
-Carlisle, nem vagyok teve-pillantottam rá nevetve megforgatva szemeimet, és ő sem bírta megállni, hogy egy pillanatra felnevessen a teve szó hallatán.-Igen, jelenleg úgy érzem magam, mint egy tehén az egyik mellemen egy mellszívóval a másikon pedig egy babával-folytattam tovább kuncogva-, de tevének semmiképp sem tartom magam, és ma már megittam legalább 2,5 liter folyadékot, nem beszélve a levesről, amit ebédre ettünk.
-Dehogy vagy te tehén-vonta össze szemöldökeit egy komolyabb pillantást vetve irányomba.
-Pedig azokat is majdnem pont ugyanilyen eszközzel fejik a nagyüzemi tejgazdaságokban-vettem vissza a szót nevetve.-Csak viccelek-tettem hozzá még mindig komolyabb arca láttán.
-Mertem remélni-jegyezte meg végre ő is felnevetve.-Nem szeretem, amikor degradálóan beszélsz magadról. Sosem tudom, hogy viccelsz, vagy komolyan gondolod.
-Be kell valljam, hogy miután Lilly-t megszültem, hosszú ideig nem éreztem magam…normálisnak-sóhajtottam aprót őszinteséggel a hangomban.-Volt rajtam pár plusz kiló, ha jól emlékszem, maximum 4, de…ha tükörbe néztem, legalább 10-nek éreztem-folytattam.-És ott voltak a striák, amik az én szememet majd kiszúrták, pedig alig látszottak. És tudod…hiába mondtál bármit, hiába mondott bárki bármit, hiába adtam le a plusz kilók egy részét…én így éreztem-magyaráztam.-Féltem előtted levetkőzni is, emlékszel?
-Emlékszem-válaszolta ő is egy apró sóhaj kíséretében pihentetve meg ismét arcát hasamon.-Még mindig előttem van, mikor 3,5 hónappal Lilly születése után az évfordulónkon először…jött fel köztünk a szex, és…te kezdeményeztél, én pedig annyira boldog voltam, mert azt hittem, végre szereted magad, magabiztos voltál és olyan nagyon vonzó, de…aztán láttam, amint egyik pillanatról a másikra elillan ez a magabiztosság belőled, ahogy le akartam rólad venni a ruhád-pillantott rám ismét.-Pedig ha láttad volna magad az én szememen át…
-Butaság volt, tudom-nevettem halkan.-De utólag könnyű okosnak lenni.
-Most hogy érzed magad?-pillantott fel rám ekkor kíváncsiság és komolyság kettősével szemeiben.-Őszintén…
-Most…minden olyan normális-mosolyogtam rá, mire az ő arcára is egy apró mosoly húzódott, mikor ezek a szavak elhagyták ajkaimat.-Van még pocakom. Most is vannak striáim, most is van rajtam pár plusz kiló, de azt sem tudom, hogy mennyi, mert nem izgat-kuncogtam fel ismét mondatom végét.-Normálisnak érzem magam. Ezt pedig annak köszönhetem, hogy egy olyan férjem van, aki nemhogy megjegyzést tenne ezekre a dolgokra, hanem üdvözölve fogadja őket, és szülés után kevesebb, mint 48 órával azt mondta rám, hogy gyönyörű vagyok.
-Mert az vagy-pillantott rám őszinte szerelemmel mosolyában, mielőtt ismét megpihentetve rajtam arcát tovább ölelgetett engem.-Valamint fantasztikus, csodálatos, okos, erős…
-Ha így folytatod, még elpirulok-szakítottam félbe halkan felnevetve, mire ő is ismét nevetni kezdett.-Szeretlek, Carlisle Cullen!
-Én is szeretlek, Esme Anne Cullen!-emelte rám mosolyogva pillantását, mielőtt egy apró puszit hullajtott volna hasamra.
-Nem is tudod, mennyire várom már, hogy ma végre hason fekve aludhassak-jegyeztem meg újabb nevetéssel hangomban.-Gyakorlatilag a második trimeszter óta nem aludtam a hasamon, az…210 nap-folytattam ámulva egy gyors fejszámolás után.-Istenem, de rég kezdődött ez az egész…
-Képzeld, reggel jöttem rá-emelte el ekkor arcát hasamról-, hogy 1 hét múlva lesz 1 éve, hogy próbálkozni kezdtünk.
-Nem mondod?-pillantottam le rá némi hitetlenséggel a hangomban, miközben azonnal pörgetni kezdtem a fejemben az ott lévő virtuális naptárat.
-De-mosolyogta apró nevetéssel hangjában.-Szeptember 8-án vágtunk bele a babaprojektbe.
-Istenem-mosolyodtam el én is még mindig ámulva egy pillanatra a plafonra, majd karomban szopizó kisfiamra pillantva.-Most pedig már itt van-simítottam meg Will szőke tincsekkel borított kis buksiját.-Hitted volna egy éve ezt?
-Csak remélni mertem, hogy itt leszünk-pillantott boldogsággal hangjában rám, majd pici fiunkra.-Most pedig nézd meg!-nevetett fel egy újabb mosollyal arcán, miközben eddig engem ölelő karjával egy pillanatra Willre mutatott.-Van egy egészséges, tökéletes kisfiunk. Én…még mindig alig hiszem el.
-Pedig negyed óra, és hivatalosan is két napos lesz-kuncogtam.-Úgyhogy lassan ideje lenne, apuka-jegyeztem meg viccelődve, mire ő szintén nevetve tápászkodott fel mellőlem, hogy közelebb mászva hozzám egy apró csókot hullajtson ajkaimra.
-Megyek, és idehozom ennek a nagy, kétnapos fiúcskának a kendőjét a büfiztetéshez-állt fel ágyunkról mosolyogva.-Neked kell valami?
-Semmi, köszönöm!-pillantottam utána hálával hangomban, amint ő lassan elindult.-Mindenem megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése