Üdv, mindenkinek!
Meg is hoztam az előző rész folytatását. Ebben a fejezetben picit újra elcsendesedik minden, ismét nyugalom lép majd főszereplőink életébe. Most sem lesz hiány megható és családi pillanatokból, és a nagy ijedelem után nem maradhat el a romantika sem.
A rész 18+ jeleneteket tartalmaz.
Jó olvasást! Remélem, mindenkinek tetszeni fog!
Puszi!
Carly
18+
"THERE WILL BE A DAWN"
2/2
[március 18.]
(Esme szemszöge)
-Elmondod, pontosan mi történt?-emelte rám szemeit Addison újra és újra végigfuttatva rajtam fürkésző pillantását.
-Pánikrohamom volt-válaszoltam aprót sóhajtva, miközben egy kis ultrahang gélt nyomott szabaddá tett hasamra.-Legalább is, azt hiszem az volt…Előtte vesztettem el egy beteget-folytattam.-Vesztettem már el beteget, nem ez volt az alapvető baj, csak...ez volt az utolsó csepp-sóhajtottam fel ismét.-A Willel kapcsolatos aggodalmaim csak halmozódtak és halmozódtak és most...túlcsordult.
-Ne aggódj, mindjárt megnézzük őt-simította meg vállamat nyugtatóan, majd kezébe véve az ultrahangfejet állt neki pásztázni vele gömbölyödő pocakomat.
-Minden rendben lesz-hullajtott homlokomra egy apró, bátorító csókot Carlisle, miközben hüvelykujjával lágyan megsimította ujjai közt tartott kézfejemet.
-Itt is van-mosolyogta Addison felénk fordítva az ultrahang kijelzőjét, mire a szívem azonnal megkönnyebbült, ahogy megláttam Will aktívan mocorgó kis kezeit és lábait.-Ma nagyon izgága a fiatalember. Meg akarja mutatni, hogy „Nézd, anyu, jól vagyok, itt vagyok! Nézd, hogy mocorgok!”
-Nézd, hogy mocorog!-mosolyogta boldogsággal a hangjában Carlisle is, amint szabad kezét vállamra simítva egy újabb apró csókot hullajtott halántékomra.-Will jól van.
-Mozog!-csuklott el hangom és éreztem amint néhány meghatott könnycsepp gyűlt szemeim sarkába kisfiam láttán. Mozog. Will mozog. A kisfiam mozog.
-Szépen ver a szíve is-mutatott Addison a képernyőre.-Mindjárt meg is hallgatjuk-állította át az ultrahangot, amire pár pillanattal később fel is hangzott belőle egy erőteljes szapora kis ritmus.-Szuuuuper, pont olyan, amilyen lennie kell-pillantott ránk ismét nyugtatással a hangjában.-A frekvencia 140/perc, ritmusos.
-El sem tudod képzelni, micsoda megkönnyebbülés ezt hallani-mosolyogtam letörölve szabad kezemmel arcomról egy legördülő apró könnycseppet. Hallani és látni ezt a kis ritmust az éjjel az agyamba ivódott asystoliát jelző monitorkép után, olyan volt, mint...a friss levegő.
-Szeretném átvenni néhány ügyeletedet, Esme-pillantott rám pár pillanat múlva komolysággal a hangjában Addison.-A jövőhetet legalábbis mindenképp.
-Nem kell, jól vagyok-válaszoltam én is ráemelve pillantásomat.-Menni fog, megcsinálom.
-Tudom, hogy menne, de a mostani eset után én azt szeretném, ha pihennél kicsit-fordult hozzám ismét elvéve hasamról az ultrahangot.-Csak egy hét, kibírod szerintem…
-Valahogy biztos-sóhajtottam felvonva szemöldökömet, mire Carlisle és Addison is halkan nevetve megcsóválták fejüket.
-Reménytelen vagy-pillantott rám ekkor tettetett megrovással a hangjában Addison, mire nem bírtam megállni, hogy halkan felnevetve megforgassam szemeimet.-Biztos vagyok benne, hogy eltöltitek majd valahogy a szabad estéiteket-folytatta mosolyogva.-Végtére is terhesebb már nem leszel, úgyhogy a...védekezés is meg van oldva...
-Addie, ne már!-temettem arcomat ujjaim mögé egy pillanatra zavaromban.
-Drágám, terhes vagy-emelte szemeit szemöldökét felvonva hasamra, majd ismét arcomra egy sokat mondó arckifejezéssel az arcán.-Innentől kezdve mindenki tudja, hogy legalább egyszer védekezés nélkül elment benned a férjed-pillantott Carlisle-ra majd vissza rám, mire én újból kezeim mögé rejtőzve igyekeztem elrejteni az arcpírt, amit szavai okoztak.-Sőt, elég biztos, hogy nem is egyszer…és sajnos én azt is tudom, hol...
-Addison-szólalt meg mellettem Carlisle is némi feszélyezettséggel hangjában.-Kérlek…
-Bocs, de ez jár azért, ha gyereket csináltok a munkahelyeteken munkaidőben-tette hozzá nevetve.-Azóta is bizalmatlanul fekszem be az ügyeleti szobás ágyakba…
-Csak egyszer csináltuk ott-szólaltam fel önmagunk védelmében.-Azóta nem fordult elő.
-És az az „egyszer” tökéletesen elég volt ehhez a kis csodához idebenn-mosolyogta letörölve hasamról az ott maradt ultrahang gélt, mire nem bírtam megállni, hogy újra egy apró mosoly húzódjon arcomra pici fiam említésére.-Will rendben van-pillantott ránk pár pillanat múlva ismét nyugtatással a hangjában, miközben a gél letörléséhez használt papírtörlőt a nem messze lévő kukába ejtette.-Mocorog és teljesen egészségesnek tűnik. Azért jövőhéten részletesen megnézünk majd a szívét, agyát, gerincét, veséit és mindent ami még fontos paraméter lehet számunkra az egészségét és a fejlettségét illetően, de így most ezalatt a gyors vizsgálat alatt semmi olyat nem láttam, ami aggodalomra adna okot-folytatta mosolyogva.-Ha összehúzódásokat tapasztalnál vagy véreznél, azonnal szólsz, de...más egyéb teendőd nincs. Kicsit lazíts, pihenj egyet erre a nagy ijedtségre!
-Megpróbálok-mosolyogtam, amint felülve a vizsgálóasztalon visszahajtottam munkaruhám felsőjét.
-Biztos ne halasszuk el a mai évfordulós terveinket a jövőhétre?-pillantott rám még mindig kissé aggódva Carlisle, miközben én leszállva az asztalról nekiálltam feljebb húzni a hasamról kissé lejjebb tolt nadrágomat.-Nem esne jobban, ha hazamennénk és aludnál egyet?
-Dehogy is-vágtam rá azonnal.-Már egy hete arra készülök, hogy megyünk a Mount Rainier Nemzeti Parkba, és olyan gyönyörű az idő. Nem halasztunk semmit.
-Jézusom, hát ma van a házassági évfordulótok!-érte el a felismerés Addisont.-Jóságos ég, gratulálok!-lépett hozzánk egy ölelésre.-Már öt éve, igaz?-pillantott fel Carlisle-ra ölelését követően, amire mindketten mosolyogva bólogatni kezdtünk.
-Igen-húzódott újabb mosoly szerelmem arcára, amint ujjait lágyan vállamra simította.-Öt csodás éve.
-Még mindig előttem van, ahogy segítettem rád feladni az esküvői ruhádat-pillantott rám visszaidézve az akkor történteket.-Alig hiszem el, hogy már öt éve...és most már szülők vagytok, van egy gyönyörű, okos négy éves kislányotok, hamarosan itt van a kis Will…-sóhajtott aprót meghatott mosolygással a hangjában.-Felnőttetek...mindketten-pillantott rajtunk végig elégedettséggel mosolyában.-Büszke vagyok rátok, komolyan mondom.
-Köszönjük!-mosolyodtam el én is egy pillanatra szerelmemre, majd vissza rá pillantva.-Azért nem mellékesen csak úgy megjegyezném, hogy nélküled nem tartanánk ott, ahol-folytattam hálával szavaimban.-Kellett a biztatásod az elején, hogy...egyáltalán elinduljunk ebbe az irányba.
-Ugyan...már az első pillanatban láttam, hogy ti összetartoztok-vette vissza a szót aprót legyintve.-Ahogy ott álltatok egymás mellett...egyszerűen tudtam abból, ahogy Carlisle rád nézett, ahogy te ránéztél, a testbeszédetek...meg volt írva már akkor, mikor még nem is tudtátok mi ez. Én csak kicsit rásegítettem-tette hozzá egy játékos grimasszal az arcán, mire nem bírtuk megállni, hogy ennek láttán mindketten halkan felnevessünk.-Na, de nyomás akkor ünnepelni! Meg ne lássalak titeket itt tíz perc múlva!
-Megyünk már!-kuncogtam mosolyogva, miközben Carlisle szintén nevetve lágyan megsimította vállama.-Annyira köszönünk mindent, Addison!-pillantottam rá hálával a hangomban.-El sem tudod képzelni, mekkora terhet emeltél le a mellkasomról.
-Ne merészelj hálálkodni!-rázta meg mutatóujját tettetett megrovással a hangjában.-Érezzétek jól magatokat ma! Holnap találkozunk.
-Azon leszünk-mosolyogta Carlisle rám majd vissza Addisonra pillantva, miközben ujjait végigfuttatva kézfejemen gyengéden összefűzte ujjainkat.-Eseménymentes ügyeletet, Addison!
-Úgy legyen!-tette keresztbe ujjait halkan felkuncogva, mire mi egy kölcsönös elköszönést követően immár az éjszaka terheitől megszabadulva indultunk el Carlisle-lal öltözőink irányába.
[…]
(Esme szemszöge)
-Nézd, milyen szép pillangó!-pillantottam Carlisle-ra az ösvény melletti bozótos egyik vadvirágán megpihenő ezüstös kék törékeny állatkára mutatva, majd olyan halkan, hogy véletlen se ijesszem el, mellé osontam fényképezőmmel.-Nagyon szép kis állat vagy.
-Tényleg szép-mosolyogta szerelmem, miközben én letérdelve az ösvény szemcsés kavicsos talajára egy képet lőttem erről a különleges kis élőlényről.-Ha jól látom, a határozókönyv alapján ez egy...Celastrina echo, vagy más néven Echo Azure pillangó. Csináljak rólad egy képet vele?
-Azt nagyon megköszönném!-nyújtottam oda neki a kamerát, majd térdelő pozíciómból átfordultam a fenekemre, ügyelve arra, ne takarjam ki ezt a gyönyörű kis lepkét a kép készítésekor.
-Mosolyt!-emelte maga elé a fényképezőgépet, mire én mosolyogva pillantottam fel a kamerába miközben ő megnyomta az annak tetején lévő gombot.-Szuper, jó kép lett!-mosolyogta.-Segítsek felállni?
-Dehogy is, fel tudok én állni-kuncogtam felpattanva a földről.
-Le fogod horzsolni a térdedet, ha így csúszol-mászol a kavicsos-köves talajon-csóválta meg a fejét halkan nevetve.
-És aztán? Senki nem halt bele még egy kis horzsolásba-léptem hozzá még mindig kuncogva egy apró csókot hullajtva ajkaira, mire ő sem bírta megállni, hogy ismét nevetni kezdjen.-Gyere, menjünk tovább!-indultam meg lendületesen felfelé az enyhe emelkedőn.-Az út jó része még hátra van.
-Hogy lehet, hogy a 19 hetes terhes feleségem gyorsabban halad felfele az emelkedőn, mint én?-jegyezte meg ámulva újból felnevetve, belőlem is kacagást váltva ki ezzel.-Komolyan, ez ellent mond az élettani ismereteimnek. Ráadásul alig aludtál az éjjel.
-Nem tehetek róla-fordultam irányába mosolyogva kitárva karomat, így hátrálva tovább felfelé az ösvényen.-Mondjuk nem mellékes, hogy az én lábamat nem lemezek és csavarok tartják össze, és nem gyengébb egyik lábam sem.
-Igaz-nevette ismét, miközben a fák mögül kiérve az ösvény egy fenyők által kevésbé benépesített mező uralta területére értünk.
-Valóban az-mosolyogta mellém érve, majd a még mindig nála lévő fényképezőmet arcának magasságába emelve egy újabb képet készített.-Örülök, hogy végül eljöttünk-pillantott rám ismét pár pillanat múlva.-Bevallom, nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet-e a te állapotodban túrázni indulni, de...mindenképp megérte-simította ujjait vállamra apró csókot hullajtva halántékomra.-Maradj itt, csinálok rólad egy képet!-kezdett el hátrálni mosolyogva, mire én halkan nevetve álltam neki figyelni, ahogy a kamerával a kezében távolodni kezd.
-Hanyatt ne ess!-szóltam utána még mindig kuncogva látván, hogy mennyire nem figyel a lába elé.
-Nem fogok!-válaszolta egy újabb mosollyal az arcán szeme elé emelve a fényképezőgépet. Éppen lenyomta volna annak a gombját, mikor a hasam bal oldalán egy apró, tova gördülő kis nyomást éreztem, mire ujjaimat reflexesen rásimítottam pocakomnak arra a részére.-Hé, jól vagy, Es?-emelte rám pillantását aggodalommal a hangjában megindulva irányomba reakcióm láttán.
Nem tudtam válaszolni. Csak mosolyogtam és mosolyogtam, amint ez az apró kis görgő szenzáció ismét végigvándorolt a hasamnak ezen a részén, ahogy pedig ujjaim alatt is megéreztem ezt az aprócska nyomást, egy meghatott boldog nevetés hagyta el ajkaimat, amint tudatosult bennem, mit is érzek.-Es?
-Will mozog!-emeltem rá szemeimet elcsukló hangon keze után nyúlva, majd még mindig nevetve helyeztem azt hasamnak arra a pontjára, ahol az előbb még az én ujjaim pihentek.-Érzed?-csillant fel hangom ismét, ahogy újból megéreztem ezt a vándorló kis mozgást.
-Igen-válaszolta elcsukló hangon, miközben az ő ajkait is egy apró, megkönnyebbült nevetés hagyta el.-Ez a kisfiunk?-emelte rám meghatott könnyektől csillogó szemeit mosolyogva, amire én szintén könnyeimmel küzdve kezdtem válaszul heves bólogatásba.-A kisfiunk...A kisfiunk!-ölelt magához boldogan, mire én sem bírtam már tovább visszafogni könnyeimet, miközben átkaroltam őt.-Es, Will mozog!
-Tudom-emeltem rá szemeimet ismét ahogy hátrébb húzódott, miközben ujjaimmal letöröltem arcomról egy legördülő apró könnycseppet.-Istenem, és még mindig folytatja-nevettem, amint ujjaimat visszasimítva hasamra tovább élveztem kisfiam apócska mocorgását.-Édes Istenem, de vártam erre a pillanatra-mosolyogtam hadarva, ahogy érzelmeim elárasztották a testemet.-Annyira nagyon vártam…
-És végre itt van-érintette homlokát lágyan enyémhez, mielőtt egy apró csókot hullajtott volna boldogságtól mosolyra álló ajkaimra.-Felhívod Addisont?
-Hogy a viharba ne hívnám-vettem le hátizsákomat izgatottan, hogy elővegyem belőle mobilomat, majd még annál is izgatottabban álltam neki kikeresni belőle Addison számát, hogy végre neki is elmondhassam…Érzem, ahogy a kisfiam mozog.
(Carlisle szemszöge)
-Azt hiszem, ennyi volt egyelőre-pillantott rám szerelmem a nappali kanapéján ülve, tovább monitorozva kisfiunk mozgásait hasán pihenő ujjaival, miközben én éppen elővettem egy csomag száraz tésztát a tervezett romantikus vacsoránkhoz.-Most egy ideje nem mocorog.
-Igazán rendes volt Will-től, hogy egy ilyen szép ajándékot adott nekünk az évfordulónkra-mosolyogtam kibontva a tészta csomagolását-Nos, mivel mostanában eléggé kívántad a mentát-álltam neki sejtelmesen.-Kerestem egy receptet, ami tavaszias, romantikus és van benne menta is, így...arra gondoltam, hogy főznék egy borsós-mentás spagettit egy kis reszelt parmezánnal-folytattam izgatottan.-Mielőtt megkérdeznéd, hol van ebben a romantika, szerintem a spagetti igen is egy romantikus étel.
-A spagetti romantikus, ez nem is kérdés-válaszolta teljes egyetértéssel hangjában.-Láttad már a Susi és Tekergőt? A spagetti a romantika egy kulcs eleme.
-Örömmel hallom, hogy a romantika fogalmát illetően egyezik a véleményünk-pillantottam rá vissza tettetett komolysággal arcomon, ahogy elővettem a tészta főzéséhez szükséges edényt.
-Végtére is, nem véletlenül mentem hozzád 5 éve-sétált hozzám lágyan végigsimítva hátamat, ahogy elhaladt mögöttem, mielőtt lábujjhegyre emelkedve egy apró csókot hullajtott volna ajkaimra, mire nem bírtam megállni, hogy belemosolyodjam csókunkba.-Segítsek valamiben?
-Nem-nem, ez az én egyik ajándékom neked-válaszoltam, amint elszántan belevetve magam a feladatba nekiálltam vizet forralni.-Nem hagyhatom, hogy te csináld meg a saját ajándékodat.
-Az egyik?-vonta fel a szemöldökét meglepett kuncogással hangjában.-Hát mi mindennel készültél még mára?-pillantott rám kíváncsian.-Voltunk túrázni, készíted a romantikus vacsorát…
-Most tényleg idő előtt lőjem le a meglepetést?-emeltem rá szemeimet szintén felvonva szemöldökömet, mire ő alkarján megtámaszkodva a konyhapulton kezdett lelkes bólogatásba, amire nem bírtam megállni, hogy halkan nevetni kezdjek.-Nos, amíg te megsétáltattad és megetetted Gingert-álltam neki egy kis sejtelmességgel hangomban-, én engedtem egy habfürdőt, vittem be néhány gyertyát, amiket majd meggyújtunk, és majd...finom orgona és fenyő illat lesz tőlük a fürdőszobában, amíg lazítunk-emeltem rá pillantásomat ismét, amint az időközben felforrt vízbe belehelyeztem a vacsoránk alapját jelentő száraztésztát.-Figyeltem, hogy ne legyen túl meleg a víz, mert az nem tesz jót a babának, de Addisonnal is lebeszéltem a dolgot és zöld utat adott rá...Ó, és van egy kis doboz a párnádon-folytattam hálószobánk irányába biccentve egy újabb sejtelmes mosollyal az arcomon.-Azt viszont nem árulom el, mi van benne…
-Jézusom, hát...én nem is tudom, mivel érdemeltelek ki-lépett hozzám egy apró nevetés kísérte csókot hullajtva ajkaira, amire ismét elmosolyodtam.-Tudod te, mióta vágyom egy habfürdőre?-pillantott rám őszinte komolysággal a hangjában.
-Rémlik valami, hogy...emlegetted az elmúlt két hétben-válaszoltam tettetett tudatlanságot színlelve, ám nem bírtam elrejteni mosolyomat tudván, hogy hányszor is hallottam tőle mostanában mennyire jól esne neki egy nyugtató fürdő.
-Mostanában már elő-elő fordult, hogy néha este, amikor sokat álltam vagy mozogtam az adott napon, jelentkezett az a villámcsapás szerű ligamentum teres uteri fájdalom, ami már régi ismerős a Lilly-vel való terhességem időszakából, és...emiatt hallhattad tőlem szinte napi rendszerességgel-nevetett fel ismét még mindig egy hálás csillogással a szemében.-Köszönöm!
-Ha nem dolgoztunk volna annyit az elmúlt két hétben, már rég megcsináltam volna neked-pillantottam rá némi bocsánatkéréssel hangomban, miközben egy másik lábast elővéve nekiálltam a zöldborsó elkészítésének is.-De vagy én nem voltam itthon, vagy te, vagy egyikünk sem és, ha véletlen mindketten itthon is voltunk, valljuk be, hogy minden időnket Lilly kötötte le.
-Talán igaza van Addisonnak-húzódott arcára egy apró mosoly egy halk sóhaj kíséretében-, ideje lenne kicsit lassítanom.
-Örömmel hallom, hogy ezt te is belátod-emeltem rá pillantásomat ismét némi meglepettség és megkönnyebbültség egyvelegével hangomban a tőle szokatlan szavak hallatán.
-Lehet elég lenne most már heti 3 ügyelet a 4 helyett-folytatta elgondolkodva, mire ajkaimat akaratlanul is egy halk sóhaj kísérte nevetés hagyta el, ahogy kimondta, mit is ért lassítás alatt.
-Szóval szerinted ezt jelenti lassítani?-pillantottam rá kérdőn még mindig nevetve, miközben elővettem a tészta szósz elkészítéséhez szükséges robotgépet.-Es, szívem, közeledve a 20. héthez lassan már egyáltalán nem kéne ügyelned-folytattam komolyabban.-Lilly-vel ilyenkor már nem ügyeltél.
-Lilly-vel elég rosszul voltam még ilyenkor-magyarázta.-De most jól vagyok, és...közeleg a szakvizsga, a szülés után már csak 1 évem marad majd gyakorlatot szerezni, úgyhogy...ki akarok használni minden lehetőséget, hogy tanuljak.
-Na jó, kimondom-sóhajtottam nagyobbat ekkor egy pillanatra megállva az alapanyagok előkészítésével.-Szerintem túl sokat dolgozol és aggódom érted-mondtam ki a szavakat, amik egy pár hete nyomasztanak már.-Heti 4 napot ügyelsz, 5-6 órás műtéteket állsz végig és mindezt úgy, hogy egy valódi emberi lényt növesztesz a hasadban-soroltam némi aggodalommal a hangomban.-Nem akarom megmondani, hogy mit csinálj, tiszteletben tartom a döntésedet-folytattam pár pillanatnyi szünet után-, de nem tehetek róla, hogy így érzek. Aggódom érted, és Willért is, és...most már ki kellett mondjam, mert látni téged olyan állapotban, mint a mostani ügyeletben, én...nem akarom többet ezt átélni-emeltem rá szemeimet ismét összefűzve eddig a konyhapadlót fixáló pillantásomat övével.-Te vagy az én Csodanőm-folytattam még mindig aggodalmasan, miközben ő egy szelíd mosollyal az arcán elindult irányomba-, és tudom, hogy képes vagy rá, de…
Ám nem tudtam végigmondani mondandómat. Ahogy ajkai lágyan enyémhez simultak, a lélegzetem elakadt, belém fojtva ezzel az aggodalom szülte szavakat, karjaival pedig lábujj hegyre emelkedve karolta át nyakamat, így vonva magához egy pillanatra sem szakítva meg csókunkat. Szinte éreztem, ahogy minden egyes csókban töltött másodperccel a fejemben lévő aggódó gondolatok tovaszállnak.
-Tudod te, mennyire szeretlek?-simította ujjait arcomra homlokát az enyémhez érintve, miközben ajkait egy apró nevetés hagyta el, ahogy picit hátrébb húzódott.-Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek!-mosolyogtam ujjaimat megpihentetve arcomon pihenő kézfején.
-Mit szólnál, ha kompromisszumot kötnénk?-emelte rám ismét szemeit hátrébb lépve egy lépést.-Ebben a hónapban heti 2 ügyelet-állt neki vázolni.-Jövő hónaptól heti 1, viszont én döntöm el, hogy hányadik hónapig vállalok majd ügyeletet. Ez elfogadható lenne a számodra is? -pillantott rám kíváncsian véleményemre várva.-Nyugodtabb lennél?
-Igen...igen, nyugodtabb lennék-válaszoltam bólogatva.-Ez...jó kompromisszum.
-Akkor holnap meg is beszélem Addisonnal-mosolyogta helyet foglalva a konyhasziget előtti bárszékek egyikén.-Van az az érzésem, hogy ő is örömmel fogadja majd ezt a változtatást…
-Köszönöm!-pillantottam rá egy hálás mosollyal az arcomon, miközben lassan tovább folytattam a szószhoz szükséges hozzávalók összekészítését. Nem is tudja, milyen hatalmas terhet vesz le a vállamról ezzel a döntésével.
-Köszönd meg azzal, hogy egy nagyon finom vacsorát készítesz nekünk!-nevetett fel mosolyogva, mire nem bírtam megállni, hogy én is nevetni kezdjek. Ha ő nevetett, én sem bírtam máshogy tenni.
-Nos, nem nézed meg az ajándékodat?-emeltem rá szemeimet pár pillanat múlva ismét sejtelmességgel szavaimban.
-Dehogynem-ugrott le izgatottan székéről, mielőtt sietve megiramodott volna hálószobánk irányába.-Csak nem akartam türelmetlennek látszani!
-Remélem, tetszik majd-mosolyogtam utána, mielőtt nekiálltam volna felaprítani a frissen tépett mentaleveleket.-Valami különlegeset szerettem volna.
-Ez a nap már így is különleges-mosolyogta visszatérve kezében az általam a párnájára helyezett fekete díszdobozzal.-Na, vajon mi lehet ez?-állt neki kíváncsian kioldani az azt körbeölelő zöld masnit, miután ismét helyet foglalt a bárszékek egyikén. Fél szemmel figyeltem, ahogy ő kiszabadítva a dobozt a szatén szalag öleléséből lassan leemeli annak tetejét, majd kihajtja a benne rejlő lehelet vékony sötétzöld selyempapírt, mely eddig a karcolódástól védte ajándékát. Ahogy meglátta, mi rejtőzik a doboz mélyén, arcára egy meglepettség és meghatottság szülte boldog mosoly húzódott, mielőtt egy pillanatra rám, majd ismét a doboz mélyén rejlő törékeny díszre emelte pillantását, amit oly gondosan készítettek el az általam szolgáltatott kép alapján, hogy még én magam is meglepődtem annak részletein.-Jóságos ég…-emelte ki ámultan akasztójánál fogva az ólomüveg juharlevelekből álló függődíszt.-Ez pontosan olyan, mint az otthoni. Hogy…?
-Amikor megérkeztünk, azonnal szemet szúrt nálatok az a kis függő-mosolyogtam.-Ahogy az is, milyen felszabadult és boldog voltál ott, főleg mikor lovagoltál, de...sajnos lovat nem tudtam venni neked-nevettem el magam-, úgyhogy…
-Pedig jól ellett volna Gingerrel a hátsó kertben-kuncogott fel, miközben meghatott könnyektől csillogó pillantását egy pillanatra rám, majd ismét a kezében lévő díszre emelte.
-Ebben biztos vagyok-nevettem fel én is újra szavai hallatán.-Szóval...szerettem volna valamit, ami kicsit idehozza neked Colombus-t és a farmot, ezért felhívtam anyukádat, hogy meg tudja-e mondani, honnan van az a függődísz-folytattam-, de mondta, hogy egy régiség boltból származik, és nem hiszi, hogy bárhol is lehet még ilyet kapni-sóhajtottam aprót, ahogy az összedarabolt mentaleveleket, a fokhagymát és az olajat beletettem a robotgépbe.-Úgyhogy kutattam kicsit, és találtam a közelben valakit, aki foglalkozik ólomüveg díszekkel. Vállalta, hogy egy jó fénykép alapján megpróbálja elkészíteni, így...megint felhívtam anyukádat-nevettem fel újból-, hogy küldjön különböző szögekből képet arról a díszről, és hát….ez lett belőle-pillantottam rá elmosolyodva, miközben levéve a borsót a tűzhelyről annak negyedét egy külön edénybe helyeztem.-Fúrtam is egy kampót a plafonra az előszobában, hogy ne neked kelljen, de...ha mégse oda tennéd, csak mondd, és átfúrom máshova...
-Annyira nagyon köszönöm!-ugrott a nyakamba örömében kezében a dísszel, óhatatlanul is fejbe vágva vele eközben, egy apró akaratlan feljajdulást váltva ki ezzel belőlem.-Jaj, bocsánat!
-Ugyan-dörzsöltem meg nevetve azt a pontot ahol az ütés ért.-Örülök, hogy tetszik.
-Hogy tetszik? Imádom-húzódott arcára egy széles mosoly tovább szemlélve a zöld és barna árnyalatokban pompázó függőt.-Már megyek is feltenni…
-Óvatosan a létrával!-szóltam még utána, ahogy elindult a földszintre vezető lépcső irányába, ám meg sem hallva azt, amit mondok szaladt le azon, egy apró halk sóhajt váltva ki ezzel belőlem. Mellette sosem fogok unatkozni. Ebben teljesen biztos voltam.
(Esme szemszöge)
-Ez a tészta, valami fantasztikusan finom lett-pillantottam rá őszinte elismeréssel hangomban egy újabb adag tésztát tekerve villámra.-Üde, friss...és imádom benne a mentát-mosolyogtam lelkesen számhoz emelve a villámat, amire Carlisle halkan nevetni kezdett.
-Reméltem, hogy jó sikerül majd-mosolyodott el ő is egy újabb falatot emelve szájához.-Azért nem könnyű dolog megfelelni a legnagyobb kritikusomnak úgy, hogy meg sem tudom kérdezni-biccentett hasamnak irányába, mire nem bírtam megállni, hogy én is felkuncogjak.
-Will biztos nagyon örül a mentának-vettem vissza a szót még mindig nevetve.-Már két hete annyira rá van állva a várandós agyam a mentára...Nem tudom, mit művel ez a gyerek, de életemben nem rágtam annyi mentolos rágót, mint az elmúlt fél hónapban.
-Kígyóuborka, menta...érdekes ízlése van-jegyezte meg ismét felnevetve újabb kuncogást kiváltva belőlem is.-Bár gyerekként én is imádtam a mentaleveleket rágcsálni. Mikor édesanyám csinált limonádét, mindig tett egy-egy mentalevelet a kancsóba, én pedig minden egyes alkalommal kihalásztam onnan a leveleket, hogy megehessem azokat.
-Akkor ez a te hibád-szegeztem rá mutatóujjamat tettetett megrovással hangomban, ám egy leplezhetetlen mosollyal arcomon.-Ezt tőled örökölte.
-Te is szereted a mentát, nem csak én-emelte meg kezeit megadóan egy apró nevetés kíséretében.-A te ötleted volt a mentanövényke is ott az ablakban-biccentett az ablakban álló cserepes növény irányába.
-De sosem rágcsáltam magában, amíg belém nem raktad ezt a babát-vettem vissza a szót még mindig kuncogva.-Teát főztem belőle, süteményekbe beletettem, de olyan nem volt, hogy minden reggelemet azzal kezdjem, hogy egy-két levelet elrágcsáljak magában.
-Akkor lehet, valóban van némi szerepem a dologban-jegyezte meg halk kuncogással mosolyában.
-Anya szerint ez a baba egy az egyben olyan lesz, mint te-mosolyogtam visszaidézve az édesanyámmal nemrég folytatott beszélgetésünk egy kulcs témáját tovább falatozva vacsorámból.-Úgy fogalmazott, hogy „Ez a baba hatalmas kék szemekkel és szőke hajacskával bújik majd elő.”
-Hát...genetikailag valóban ennek van nagyobb esélye-tette hozzá pár pillanatnyi gondolkodást követően.-A vörös hajszín recesszív a szőkével szemben, és a szürke szemszín is csak a populáció 3%-ban fordul elő. Egy genetikai ritkaság vagy.
-Ilyen szépet sem mondott még nekem férfi-pillantottam rá egy játékos mosollyal arcomon.-Remélem, nem csak a ritka genetikám miatt vettél el 5 éve-kuncogtam, amire ő is halkan nevetni kezdett.
-Minden bizonnyal ennek is volt szerepe benne, nem lennék őszinte, ha mást mondanék-állt neki egy tettetett komolysággal arcán, ám annál nagyobb huncut mosolygással hangjában-, és amikor először megláttalak, nem mondom, hogy nem váltott ki bennem semmit a külsőd, de...az első igazi benyomást az tette rám, amikor megálltam mögötted, és éreztem, hogy orgona illatod van-mosolygott rám ismét, mire az én arcomra is egy újabb mosoly húzódott szavai hallatán.-Nem tudom, ez miért fogott meg ott annyira, de...azóta is mindig te jutsz eszembe az orgonáról.
-Nekem tudod, mi volt az első benyomásom rólad?-emeltem rá pillantásomat kérdőn.
-Izgatottan várom a választ-mosolygott rám kíváncsisággal hangjában.-Azért remélem, nem az, hogy „Mit akar vajon tőlem ez a fura fazon?”
-Nem-nevettem fel ismét megjegyzésén.-Olyan voltál, mint egy szőke herceg fehér lovon. Csak éppen ló híján fehér köpenyben-tettem hozzá tovább kuncogva, és ő sem bírta megállni, hogy halkan nevetni kezdjen szavaim hallatán.-Udvarias és segítőkész voltál, egy igazi úriember.
-Igyekeztem-mosolyogta még mindig alig hallhatóan nevetve.-Visszatérve...emlékszel, hogy én adtam be az injekciókat neked a csontvelő donációd előtt?-pillantott rám ismét egy valamivel nagyobb komolysággal a hangjában.
-Igen-válaszoltam némi értetlenséggel hangomban kíváncsian rá emelve pillantásomat.-Miért?
-A kezelésed második napján, miközben beadtam neked az aznapi injekciót-állt neki egy újabb apró mosollyal az arcán-, megszólalt egy hang a fejemben. Régebb óta tudtam, hogy egy nap elveszlek majd téged, a gyűrű is rég megvolt már-folytatta egy apró kuncogással hangjában-, de ott és akkor...látva azt a csodás, őszinte embert megnyilvánulni teljes valójában, ez az eddig suttogó hang szinte üvölteni kezdett velem, hogy „Mire vársz, te idióta? Vedd el! Vedd már el, az Istenit!”, és aztán...tudod mi történt.
-A műtét után megkérted a kezem-mosolyogtam ujjaimat az asztalon pihenő kézfejére simítva.-Mintha csak ma lett volna, de eltelt közben 5 év…
-5 csodás év-mosolyodott el ő is másik kezét az enyémre helyezve.-Jó sok minden történt ennyi idő alatt.
-Jó és rossz dolgok egyaránt-tettem hozzá egy pillanatra elmerengve magam elé, majd ismét arcára pillantva.-De erről szól a házasság, nem? Jóban-rosszban…
-Egészségben-betegségben-vette át tőlem a szót egy apró féloldalas mosollyal az arcán lágyan megsimítva hüvelykujjával kézfejemet.-Köszönöm neked ezt a fél évtizedet!-emelte rám pár pillanat múlva a gyertyafényben aranylóan megcsillanó kék szemeit ismét.-Bele sem merek gondolni, hol lennék most nélküled. Valószínű, az eheti 5. ügyeletemet csinálnám épp, hogy ne kelljen egyedül üljek itthon ebben a hatalmas házban, vagy...valahol a depresszió és a halál közt tengődnék, nem tudom…-sóhajtotta egy másodpercre lesütve szemeit.-Te tényleg megváltoztattad az életemet-pillantott rám ekkor ismét őszinte komolysággal hangjában.-Köszönöm, hogy igent mondtál nekem!
-Én köszönöm, hogy megkértél!-mosolyogtam meghatottsággal hangomban, ahogy szavai hatására elárasztottak az érzelmek.-Nézzenek oda, megríkatod a terhes feleségedet-kuncogtam, miközben lesütve pillantásomat tovább küzdöttem a szemeim sarkába gyűlő könnyek ellen.-Hát milyen dolog ez?
-Nem állt szándékomban-állt fel nevetéssel mosolyában az asztaltól hozzám lépve egy apró csókra.-Gyorsan elmosogatok-vette el üres tányéromat előlem, mielőtt a sajátját is kezébe véve elindult volna velük a konyha irányába.-Utána meggyújthatjuk a gyertyákat a fürdőben…
-Várj, még itt van a te ajándékod is!-pattantam fel az asztaltól letörölve arcomról egy legördülő meghatott könnycseppet, mielőtt besietve a hálószobánkba elővettem volna éjjeliszekrényem fiókjából szerelmem sötétkék díszborítékba helyezett ajándékát.
-Ó, ez mi?-pillantott rám izgatott kíváncsisággal a szemeiben meglátva a borítékot a kezemben.
-Meglepetés-álltam meg előtte egy sejtelmes mosollyal az arcomon, miközben ő megtörölve a megkezdett mosogatástól nedves kezét ismét hozzám fordult.-Annyit elárulok-folytattam átnyújtva kezébe azt-, hogy bizonyos okokból elég 'last minute' ez az ajándék, de ha kibontod azonnal megérted majd.
-Felcsigáztál-állt neki kibontani egy várakozással teli mosollyal arcán. Izgatottan tördelve ujjaimat figyeltem, ahogy óvatosan felfejti a boríték általam gondosan lezárt fedelét, majd óvatosan szétnyitva annak összefekvő oldalait kiemelte belőle az általam tegnap vásárolt két repjegyet.-Es…-emelte rám szemeit egy pillanatra ámultan, majd vissza a kezében tartott jegyekre-Ezek repülőjegyek Angliába?
-Igen-válaszoltam mosolygással hangomban.-Pontosabban Manchesterbe egy év múlva március 17-én-tettem hozzá.-Ott majd autót bérlünk és autókázunk egy jó 2 órát...Carlisle-ba-mosolyogtam a város nevét amiről szerelmem is a saját nevét kapta és ahol az ő nagyszülei laktak, mielőtt kiköltöztek volna Amerikába.-Muszáj volt utolsó pillanatban megvegyem, mert nem lehet egy évnél későbbre repjegyeket vásárolni, és addigra már Will is lesz olyan idős, hogy itthon hagyhassuk őt Lilly-vel együtt a szüleidnél egy hétre…
-Istenem, fantasztikus vagy-lépett hozzám ekkor egy szenvedélyesebb csókot hullajtva ajkaimra, mire nem bírtam megállni, hogy a mozdulataiból áradó boldogság hatására belemosolyodjak csókunkba.-Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem-pillantott rám őszinte hálával mosolyában.- Csak ketten megyünk?
-Igen-biccentettem egy apró játékossággal hangomban.-Úgy gondoltam, lehetne ez amolyan...második nászút. Csak most jobban figyelünk, hogyha ketten megyünk, ketten is jöjjünk haza-jegyeztem meg nevetve, ahogy felidéződött bennem az extra kis csomag, amivel a nászutunkról 5 éve hazatértem.-Will még csak 7 hónapos lesz akkor, nem kellenek meglepetések…
-Felelősségteljes szex, értettem!-imitált szalutálást kuncogva újabb nevetést váltva ki ezzel belőlem is.-Jó ég, már alig várom!-pillantott rám ismét izgatottan.-Még sosem jártam Angliában, pedig onnan származom.
-Pont emiatt kaptad ezt ajándékba-mosolyogtam, amint ujjaimat lágyan mellkasára simítva egy apró csókra emelkedtem hozzá.-Nos, szerintem amíg te elmosogatsz, én meggyújtom azokat a gyertyákat-simítottam végig karját elsétálva mellette.-Várlak…
-Sietek!-pillantott rám egy huncut játékos mosollyal az arcán, mire én finoman alsó ajkamba harapva indultam el sietve fürdőszobánk irányába.
[…]
-Ez most nagyon jól esik-mosolyogtam, amint hátammal Carlisle mellkasának dőlve élveztem, ahogy a kellemesen meleg vízben könnyebbnek érzett szervezetemet körbeölelik a habok.
-Ezt örömmel hallom-simította hátam mögül ujjait vállamra, apró csókot hullajtva közben nyakamnak ívére.-Nem túl meleg a víz?
-Nem, pont jó-válaszoltam még mindig mosollyal az arcomon, és nem bírtam megállni, hogy halkan felnevessek, ahogy újabb és újabb apró csókot hullajtott bőrömre végighaladva a nyakamon egészen a vállcsúcsomig, egy alhasam mélyéből kiinduló jóleső melegséghullámot hozva magával.-Mondja csak, Dr. Cullen, mi jár abban az okos fejében, hm?-kuncogtam játékossággal hangomban egy kis fürdőhabot kenve arcára, mire ő is halkan nevetni kezdett.
-Szerintem pontosan tudja, Dr. Cullen!-hullajtott újabb csókot nyakamnak bőrére még mindig kuncogva, mire az én ajkaimat egy hasonló játékos nevetéssel kísért apró sóhaj hagyta el.
-Nem tudom, mondtam-e...már neked az e...együtt töltött közös éveink alatt-mosolyogtam meg-megszakítva egy-egy apró sóhajjal-, de nagyon izgató, amikor Dr. Cullennek hívsz…
-Ez az érzés kölcsönös-hullajtott újabb csókokat kulcscsontom vonalára, miközben ujjai vállamról lágyan belső combomra siklottak.-Megengedi a doktornő, hogy picit nem csak a lelkét, de a testét is kényeztessem ezen a különleges napon?
-A doktornő csak erre vár-mosolyogtam ujjaimat finoman belső combomon pihenő bal kezére simítva.-Zöld a lámpa-vezettem közelebb kezét nőiességemhez megadva ezzel neki az engedélyt, mire ő lágyan simította azt végig szeméremdombomon, mielőtt ujjai megállapodtak volna testemnek a legérzékenyebb pontján, gyengéd játékba kezdve az ott lévő megannyi érzékeny idegvégződéssel.-Istenem-nyögtem halkan belesimulva mozdulataiba, ahogy minden egyes apró érintése nyomán újabb és újabb melegséghullám árasztotta el a testemet egy jóleső bizsergésben csúcsosodva ki az általa diktált ritmusra
-Ez jól esik? Nem kellemetlen?-hajolt vállam fölött hozzám apró csókot hullajtva a fülem alatti érzékeny területre újabb bizsergéshullámot indítva el ezzel bennem, miközben ujjai egy pillanatra sem hagyták abba a lábam közötti érzékeny terület kényeztetését.
-Na...nagyon is...jól esik-sóhajtottam két apró nyögés közt, miközben kezeimmel lágyan megkapaszkodtam oldalamat keretező combjainál, ahogy ő egy kisebb nyomást helyezve az érzékeny kis halomra lábaim közt tovább folytatta kényeztető játékát.-Kérlek, ne hagyd abba!-hadartam ismét felnyögve hátravetve fejemet mellkasának, mire ő halkan nevetve fordította másik kezével arcomat az övé irányába, így olvasztva össze ajkainkat egy szenvedélyes csókba. Miközben ujjai és ajkai kényeztető simítása hatására az alhasamból eredő melegségérzés fokozatosan egy jóleső feszülésbe ment át, éreztem, ahogy a benne keringő vágy hatására Carlisle egyre növekvő férfiassága finoman hátamnak nyomódik, mire ajkaimat egy apró játékos nevetés hagyta el, megszakítva ezzel csókunkat.-Hihetetlen, hogy...még öt év után is képes vagyok erekciót előidézni nálad néhány csókkal-mosolyogtam rá kissé ziláltan kapkodva levegő után, mire ő egy pillanatra leállítva mozdulatait egy enyémhez hasonló nevetésbe kezdett.
-Engem nem lep meg-mosolyogta egy kis habot kenve az orromra újabb nevetést váltva ki belőlem.-Ugyan annyira szeretlek, mint akkor-hajolt hozzám újra csókra, majd ujjait visszahelyezve nőiességemre állt neki folytatni gyengéd kényeztetésemet. Annyira óvatos volt ahogy hozzám ért, annyira figyelt minden rezdülésemre...pontosan tudta, hogy nem minden eshet jó, ami jól esett a terhességem előtt, és tudtam, egy pillanat alatt képes lenne leállni, ha azt mondanám. Biztonságban éreztem magam a karjaiban, és biztonságban éreztem a babánkat is.-Mondd, mi esne jól!-pillantott rám megszakítva nyögéseimet elfojtó csókjainkat egy pillanatra sem hagyva abba mozdulatait.-Mit szeretnél?
-Téged-hajoltam hozzá egy újabb rövidebb csókra, mielőtt kibújva karjai mögül felé fordultam volna, így forrasztva össze ismét ajkainkat. Kezemmel a víz alá merülve fontam ujjaimat egyre feszülő férfiasságára, majd lassan álltam neki fel-lefuttatni rajta gyengéd szorításomat újabb és újabb csókunk leplezte nyögést váltva ki ezzel belőle.
-Istenem, Es!-sóhajtotta, miközben az ő ujjai is visszataláltak lábaim közé egy újabb szenvedéllyel fűszerezett lágy játékba kezdve ott, amire a csípőm akaratlanul is mozdult egyet, majd még egyet és még egyet, mire én is belenyögve csókunkba nyelvemmel finoman ajkai közé nyomutam, így mélyítve el azt. A hasamban lévő feszítő érzés egyre csak nőtt, ahogy egyre gyorsuló simogató, körző mozdulatainak hatására újabb és újabb bizsergésben kicsúcsosodó villámcsapásszerű impulzus száguldott végig a gerincemen, és jól tudtam, nem bírom már sokáig, ha így folytatja.-Szeretnélek teljesen érezni-ziháltam egy pillanatra leállítva az ő és az én mozdulataimat is, mielőtt átlendítene platómon.-Folytassuk a hálószobában-simítottam kezeimet arcára egy újabb rövid csókot hullajtva ajkaira.-Az biztonságosabb és kényelmesebb mindkettőnknek…
-Kívánságod számomra parancs-nyomott ő is egy szenvedélyes csókot ajkaimra, mielőtt felállva a fürdőkádból kilépett volna onnan-Hölgyem?-nyújtotta felém kezét segítségképp, mire én halkan kuncogva fogadtam el azt, ahogy felállva a kádban én is követtem őt.
-Most is talpig úriember vagy!-jegyeztem meg még mindig egy kissé zilált mosollyal az arcomon, ám mielőtt észbe kaphattam volna, egyik kezével térdem alá nyúlva, másikat oldalamra simítva karjaiba kapott, egy meglepett nevetést kiváltva ezzel belőlem.-Te jó ég, mit csinálsz?-nevettem tovább, ahogy elindult velem a szomszédban lévő ágyunk irányába.-Vizesek vagyunk, így nem mehetünk az ágyba!
-Dehogynem-kuncogta átsétálva velem a hálószobánkba.
-Utána ágyneműt kell cserélni-folytattam még mindig nevetve egy apró csókot hullajtva ajkaira.-Nem fekhetünk le aludni egy vizes ágyba.
-Az legyen az én gondom-hajolt hozzám ő is csókra, mielőtt megállva ágyunk előtt óvatosan lábaimra állított volna.-Hogy szeretnéd? Hogy kényelmes neked?-pillantott rám ismét ujjaival gyengéden megsimítva vállamat.
-Ahogy a múltkor-pihentettem meg ujjaimat mellkasán egy huncut csillogással hangomban, amint eszembe jutott, milyen érzés volt ahogy egész teste a hátamhoz simult testünk hullámzása közben.-Az egyszerre volt intim, izgalmas, és biztonságos is volt a baba szempontjából-mosolyogtam lábujjhegyre emelkedve így karolva át nyakát egy újabb csókra vonva magamhoz. Mióta növekedni kezdett a pocakom, ismét szembesülnünk kellett az általa okozott akadállyal az intimitás terén. Figyelni kellett, hogy ne nyomjuk a hasamat, és arra is, hogy ne feküdjek huzamosabb ideig a hátamon, mert már akkora a baba, hogy egy ilyen helyzetben nyomhatja a vena cava inferioromat, ezzel Will keringését is befolyásolva. De közben meg vágytunk arra, hogy együtt legyünk, hogy érezzük egymást, hogy összesimulva élvezzük azt, amit a testünkkel tudunk nyújtani a másiknak, és itt jött képbe a kísérletezés. Egyik terhesség se egyforma, nem ugyan az válik be egyik-másik alatt, de Carlisle már másodjára mutatta meg nekem, hogy megfelelő kommunikációval nem lehetetlen átélni ugyan azt az intimitást.
Ahogy négykézláb térd-tenyér helyzetbe helyezkedtem az ágyon, Carlisle is mögém térdelt, majd ujjait derekam két oldalára simítva állt neki apró csókokat hullajtani gerincem vonalára fel egészen a nyakamig, mire egy halk kuncogás kísérte sóhaj hagyta el ajkaimat.
-Zöld a lámpa?-mosolyogta fülembe megtámaszkodva mellettem, miközben bal kezével lágyan végigsimította oldalamat.
-Nagyon is zöld-mosolyogtam viszont egy apró nyögés kíséretében, ahogy megéreztem férfiasságának feszítését bemenetemnél, mire pár pillanattal később lassan merült el bennem mindkettőnkből egy kissé hangosabb nyögést váltva ki.
-Minden rendben?-hullajtott apó csókot lapockámra nem mozdulva várva válaszomat, mielőtt bármi mást csinálna.-Nem kellemetlen?
-Nem, minden fantasztikus-mosolyogtam egy pillanatra oldalra fordítva arcomat, mire ő lassan kezdett el mozogni bennem, miközben másik kezével is megtámaszkodva mellettem mellkasával hátamhoz simulva összefonta ujjainkat. Lágy ritmusa nyomán ismét melegséghullámok sorozata indult útnak hasamnak mélyéből végig a gerincemen, minden egyes kumulálódó hullámmal fokozva a melegség helyét lassan átvevő jól eső feszítő érzést, amire a szívem és a légzésem is egyre gyorsabb tempóra kapcsolt.
-Ez jó érzés? Nem vagyok túl mélyen?-sóhajtotta két apró nyögés közt fülembe végigsimítva egyik kezét oldalamon, majd vissza egészen a mellkasomig így fogva gyengéden ujjai közé egyik mellemet, ahogy újra és újra elmerült bennem. Ahogy a mellkasa a hátamat érte, szinte éreztem hevesen vágtázó szívét, ahogy egyre gyorsabb és gyorsabb tempóban ver odabent az együttlétünk kiváltotta szimpatikus izgalom hatására.
-Nagyon jó-sóhajtottam két nyögés közt, miközben ő lágy hullámzó mozgása közben hajamat odébb sodorva hullajtott néhány újabb csókot nyakamnak hátuljára. Éreztem, ahogyan az én kezemmel összefont ujjai szorosabbra fonják szorításukat, ahogy egyre jobban közeledik saját beteljesüléséhez, a mélységemben egyre csak gyűlő feszítő érzés fokozódása alapján pedig azt is tudtam, hogy én sem vagyok messze attól, hogy ez a feszülő léggömb, mely az ég felé repített engem, felrobbanjon bennem elárasztva testemet az odafent a magasban gyűjtött csillagporral, miközben visszazuhanok.-Istenem…-nyögtem alkaromra ereszkedve, ahogy kezeim remegni kezdtek a közeledő orgazmusom előhírnökeként.
-Jóságos ég, Es!-sóhajtotta heves légvételei közt Carlisle, miközben egyik kezének ujjait ismét lábaim közé vezetve kezdett újra játékos incselkedésbe az ott lévő vágytól lüktető több ezer érzékeny idegvégződéssel, mire a mellkasomból egy újabb hangosabb nyögés tört fel kis akciója nyomán.-Es, én mindjárt…Látni szeretném az arcodat közben-sóhajtott fel ismét csókokat hullajtva vállamra, miközben lelassítva ritmusát váltott egy visszafogottabb tempóra, hogy tovább húzza a beteljesülésünkig hátralévő időt.-Látni szeretném az arcod, amikor mindketten odaérünk.
-Én is...látni akarlak- nyögtem aprót ismét tenyerelő pozícióba emelkedve, mire ő gyengéden kihúzódva belőlem dőlt hanyatt ágyunkon, én pedig megtámaszkodva térdeimmel két oldalán sietve felé helyezkedtem.
-Annyira szeretlek!-simította végig ujjait oldalamon heves légvételei közt sóhajtva.-Gyönyörű vagy!
-Én is nagyon szeretlek!-mosolyogtam zihálva, amire pár pillanattal később ismét összeolvasztottam testünket, amire mindkettőnk mellkasából egy sóhajjal kísért apró nyögés szakadt fel. Lassan kezdtem újra lágy ritmusos mozgásba, mire éreztem, hogy Carlisle izmai egy pillanatra megfeszülnek alattam, és az én izmaim is hasonlóan reagáltak, ahogy hullámzó csípőmozgásom nyomán férfiassága ismét cirógatni kezdte testemnek azt a bizonyos pontját, ahol ez eredendő feszülés mindinkább összpontosult. -Carlisle…-sóhajtottam nevét egy pillanatra hátravetve fejemet, mielőtt erőt véve magamon ismét rá emeltem volna pillantásomat elmerülve a szimpatikus izgalom miatt most sötétebbnek tűnő kék szemeiben. A tekintete egyszerűen fogva tartott, miközben egyre gyorsabb tempóra váltottam, nem tudva nem csodálni közben a arcának újra és újra finoman eltorzuló apró vonásait, ahogy mozdulataim nyomán rajta is átszáguldottak azok az engem is elárasztó villámcsapás szerű impulzusok.
-Istenem, Es!-sóhajtotta egy nagyobb nyögés kíséretében, amire pár pillanattal később az izmai összerándultak, miközben orgazmusának beteljesülésével egy pulzáló melegség töltött el engem, néhány másodperccel később pedig én is követtem őt, ahogy az én testemben lévő minden egyes apró kis izomsejt is összerándult, amint ez a mélységemben eddig gyűlő feszítő érzés a másodperc töredék része alatt felszabadulva elárasztotta a testemet.
-Jóságos ég, Carlisle!-nyögtem, ahogy orgazmusom szökőárként végigvágtázott testemen, mire ő ülő helyzetbe húzódzkodva forrasztotta össze ajkainkat, így lovagolva meg együtt a testünket kölcsönösen elárasztó gyönyörhullámot.
-Ez...valami fantasztikus volt-mosolyogta kissé ziláltan homlokát enyémhez érintve mielőtt ismét egy apró csókot hullajtott volna az átéltek nyomán még mindig finoman remegő, mosolyra álló ajkaimra.-Fantasztikus voltál.
-Én sem panaszkodhatok-kuncogtam én is csókra hajolva hozzá.-Csodás voltál és annyira figyelmes...-mosolyogtam a szerelmünk beteljesülése nyomán szintén remegő karjaimmal átkarolva nyakát, miközben ő még mindig lábaimmal dereka körül lágyan végigsimította combomat -Köszönöm ezt a csodás évfordulót!
-Inkább én köszönöm neked!-pillantott rám ismét egy újabb lágyan elnyújtott csókot hullajtva ajkaimra.-Minden rendben?-simította egyik kezének ujjait arcomra tovább fürkészve azt.- Nem fájt semmi?
-Szerintem életében nem esett várandós nőnek olyan jól szex, mint nekem veled-hullajtottam halkan nevetve újabb csókot ajkára, mire az ő arcára is egy apró mosoly húzódott.-Nekem van a legjobb férjem az egész világon.
-Elég jó érzés ezt hallani-mosolyogta fülem mögé hajtva egy kósza hajtincset, miközben másik kezét újra és újra gyengéden végigfuttatta gerincem vonalán.-És most hova tovább, Doktornő?-emelte rám szemeit kíváncsian ismét egy játékos csillogással hangjában-Mit szeretnél még csinálni?
-Nos, Dr. Cullen-álltam neki egy hasonló huncutsággal mosolyomban-, ha az emlékeim nem csalnak, te bevállaltál egy ágyneműcserét-nevettem fel mondatom végén, mire ő szintén nevetve csóválta meg fejét szavaim hallatán.-Csak viccelek-folytattam még mindig mosolyogva.-Visszamehetnénk fürdeni. Ma jó sok testmozgást végeztünk, és...az izmoknak jót tesz a meleg víz-forrasztottam össze ismét ajkainkat egy gyengéd csókba.-Utána pedig kiülhetnénk egyet teázni a hátsó verandára. Szép lezárása lenne a napnak egy kis csillagnézés…
-Tetszik az ötlet-simította ujjait ismét arcomra újabb csókot hullajtva ajkaimra.-Utána pedig tényleg ágyneműt cserélek-nevette.-Nem aludhatunk vizes ágyban.
-Majd segítek, ne aggódj!-kuncogtam fel ismét.-Ketten csináltuk ezt a rumlit, ketten is tesszük rendbe…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése