Üdv, mindenkinek!
Meg is jöttem az új résszel. Ez egy "évadzáró" fejezet lesz most. Főszereplőink egy valamivel több, mint 1 éves utazás végére értek. Sok minden történt velük ezalatt az idő alatt, jók és rosszak egyaránt, és hamarosan egy új időszak köszönt be az életükben immár 5 fős családként. Most sem lesz hiány megmosolyogtató és megható pillanatokból, de humoros és kínos momentumok is terítékre kerülnek majd, és persze mivel zárjuk az évadot, ha nem egy kis romantikával.
A fejezet 18+ témákat és jeleneteket tartalmaz.
Remélem mindenkinek tetszik majd! Jó olvasást!
Puszi!
Carly
18+
"CHEEKS PINK IN THE TWINKLIN' LIGHTS"
[december 24.]
-Minden rendben volt, anya, köszönjük!-válaszoltam mosolyogva, ahogy ő és apa is hozzánk lépett egy-egy ölelésre.
-Jól vagy, kislányom?-simította meg a vállaimat apa egy apró puszit adva arcomra.
-Igen, apa-válaszoltam boldogsággal mosolyomban ölelve meg őt is.
-És ez a nagyfiú hogy viselte a repülést?-pillantott anya a Carlisle mellkasán a kenguru babahordozóból nézelődő kisunokájára.-Jól viselkedtél, Willy baba?
-Nagyon ügyes volt-válaszolta szerelmem büszkeséggel a mosolyában, újabb mosolyt csalva ezzel az én arcomra is.-Majdnem az egész utat végig aludta, és még sírás se volt.
-Hát te tényleg nagyon ügyes vagy-simította meg Will kezecskéjét, amire pici fiunk egy meglepett, kissé felháborodott gagyogással válaszolt.-Ó, mi az, csak nem nemtetszett, hogy hozzád érek?
-Na igen, Will nem olyan, mint Lilly volt-kuncogtam kisfiam reakciója láttán.-Nem egy társasági ember.
-Esme-vel bújós, de például velem már nem annyira-folytatta Carlisle kuncogva, miközben gyengéden megsimította szabad kezével kisfiunk buksiját.-Ha pedig valamelyik barátunk kezében van, akkor majdnem garantált a sírás.
-Anyás a kisember, nincs ezzel semmi baj-kuncogta anya tovább szemlélve fiatalabb unokáját.-És te, Lilly, drágám?-pillantott fel az apukája nyakában ücsörgő mosolygó kislányunkra.-Hát te mit csinálsz odafenn?
-Apuval lovacskásat játszunk-válaszolta mosolyogva továbbra is egyik kezével apukája hajába, másikkal homlokánál kapaszkodva, amire mindannyiunk ajkát egy újabb apró nevetés hagyta el.
-Egyelek meg-mosolyogta anya közben egy kisebb együttérző pillantást vetve Carlisle-ra.-Nem jössz le egy kicsit Liza nagyi kedvéért?-pillantott rá ismét egy apró nevetéssel hangjában.-Hadd öleljelek meg, olyan régen láttalak már!
-De!-vágta rá lelkesen, amire szerelmem arcán azonnal egy önkéntelen, pillanatnyi megkönnyebbülés futott át, újabb nevetést váltva ki belőlünk. -Apu, leteszel?
-Azonnal, Liliomszál-mosolyogta, amint nyakában ülő kislányunkért nyúlva sietve lábaira állította őt.
-Gyere, nagylány, hadd adjak egy puszit!-kapta karjaiba anya.-Hány éves is vagy már?
-Már 5 éves vagyok-válaszolta lelkesen Lilly felmutatva 5 darab ujjacskáját.-Képzeld, Liza nagyi, ősszel megyek iskolába!
-Azt a mindenit, hát ez nagyon szuper!-simította meg arcocskáját ámulattal a hangjában.-Igazi nagylány vagy már.
-Henry, Lilian-lépett közben apa szerelmem szüleihez is egy üdvözlésre.-Nagyon örülünk, hogy végre ti is eljöttetek hozzánk! Reméljük, jól érzitek majd itt magatokat nálunk.
-Mi is örülünk, hogy itt lehetünk, Will-mosolyogta Henry is viszonozva apám kéznyújtását.
-Annak pedig különösen örülünk, hogy most te is itt vagy, Jasper, drágám-pillantott anya a másik oldalamon álló Jasperre.-Már elég rég történt az első meghívás, úgyhogy ideje bepótolni az elmaradásunkat, nem igaz?
-De, igaz-válaszolta Jasper is mosolyogva.
-Na, hadd öleljem meg végre én is ezt a kis rókát!-lépett apa az anya karjában mosolygó kislányunkhoz.-Hogy vagy, rókuci?
-Jól, Will papa-válaszolta neki ahogy átvette őt apa anya karjaiból, amire Lilly azonnal lelkesen szorosan magához ölelte őt.
-Közben szerintem induljunk el, mert McCarty-ék is jönnek át hozzánk ma este, és most írt Sarah, hogy akkor hamarosan indulnak-szólalt meg ekkor anya a telefonjára, majd ismét ránk pillantva.-Már alig várják, hogy lássanak téged, Esme-pillantott rám, ahogy bőröndjeinket magunk után húzva mindannyian elindultunk a reptér kijárata felé.-Emlékszel még Sarah-ra és Jimre?
-Hogyne emlékeznék-válaszoltam mosolyogva Emmett szüleinek neve hallatán.-Régen láttam már őket. Utoljára akkor találkoztunk, amikor elköltöztem.
-Azóta is kérdezgetik, hogy vagy-folytatta anya mosolyogva.-És már most mondom, hogy teljesen oda-meg vissza vannak a gyerekeitektől-pillantott újra rám és Carlisle-ra, majd ismét unokáira.-Mutogattam nekik rendszeresen a képeket, amiket küldtetek, és mindig el voltak ájulva, hogy te már ilyen nagylány vagy és gyerekeid vannak-kuncogta.-Nem győztem emlékeztetni őket, hogy hány éves is vagy, de hát…egészen kicsi korod óta ismernek, ilyenkor ez mindig furcsább.
-Ne is mondd!-kuncogtam egy apró sóhajjal hangomban gyerekeimre pillantva.-Olyan gyorsan telik az idő. Lilly még csak nemrég volt kisbaba, és most már 5 éves. Will pedig mintha csak tegnap született volna, de már kis segítséggel ül, és tegnap előtt megette élete első almaszószát is-sóhajtottam meghatottsággal hangomban.-Jasperről nem is beszélve-nevettem fel ismét nevelt fiunkra pillantva.-Alig hiszem el, hogy az az 5 éves kifiú, akinek én megismertem őt, most már egy hatodik osztályos fiatalember.
-Ahogy szülő lesz az ember, minden felgyorsul-simította meg a vállamat rám, majd unokáira pillantva.-Én is így voltam veled. Egyik nap még itt rohangáltál az udvaron, miután kiesett az első tejfogad, másnap pedig már három gyerekes anyuka voltál-mosolyogta egy apró sóhajjal hangjában ismét rám emelve szemeit.-Keserédes dolog ám szülőnek lenni. Ezt az érzést pedig nem lehet megúszni.
-Az idén sikerült időben megrendelnünk a fehér karácsonyt-jegyezte meg Will nevetve, miközben lesöpörte kabátjáról a frissen ráhullott havat, mielőtt azt a fogasra akasztotta volna.
-Nos, kicsit most meg kell variáljuk, hogy ki hol fog aludni, mert a múltkori elrendezésben nem fog működni-vette át a szót Liz, miután ő is felakasztotta kabátját.-A kihúzhatós kanapén kényelmesen maximum 3 felnőtt férne el, Esme régi szobájában pedig egy ágy van, úgyhogy arra gondoltam, hogy…Lilian és Henry-pillantott ekkor szüleimre-, ti itt aludnátok lenn a kihúzhatós kanapén Lilly-vel és Jasperrel. Esme, te pedig Carlisle-lal és a kis Willel a régi szobádban aludnátok-fordult utána hozzánk is.-Szerintem jobb, ha ti a babával kicsit külön vagytok. Csak egy új helyzet ez most Willnek.
-Nagyon köszönjük anya, ez így szuper lesz-pillantott rá szerelmem hálával mosolyában.
-Nektek is jó így, Lilian?-fordult ekkor Liz ismét édesanyámhoz némi aggodalommal hangjában.-Kicsit szűkösen férünk csak el sajnos…
-Teljesen, Liz-mosolyogta nyugtatással a hangjában.-Együtt fogunk aludni, Lilly-pillantott ekkor mellettem álló kislányomra lelkesítéssel a hangjában.-Mit szólsz? Tartunk egy karácsonyi pizsi party-t.
-Pizsi party, pizsi party, pizsi party-állt neki ugrálni fel-alá a szobában Lilly, amire mindannyiunk ajkát egy apró nevetés hagyta el.
-Amit még kitaláltam mára-vette vissza a szót Liz izgatottsággal a hangjában.-Játszhatnánk egy kis társast, amíg ideérnek McCarty-ék, utána megvacsoráznák, ajándékoznánk, aztán pedig kimennénk kicsit lemozogni az ünnepi vacsorát egy kis hógolyózás keretében-folytatta lelkesen, mire láttam, ahogy kislányom szemei egy pillanatra ismét felcsillannak a hógolyózás szó hallatán.-Megtartanánk a visszavágót, ami már 4 éve érik.
-Óóóóó, hó csata, hó csata!-hangzott fel újra Lilly izgatott kis hangja, újabb nevetést váltva ki ezzel mindannyiunkból.
-Bizony, nagylány-simította meg buksiját Will elsétálva mellette.-És ezúttal nem hagyjuk magunkat-pillantott végig családunk nő tagjain, amire Liz nem bírta megállni, hogy megforgassa a szemeit.-Idén mi nyerünk.
-Persze, William, higgy amit akarsz-legyintett komolyság és nevetés egyvelegével hangjában.-Álmodban talán.
-Szerintem ideje lenne picit lefektetni Willt-pillantottam Esme-re a kenguru hordozóban egyre nyűgösebben nyöszörgő kisfiam hangja hallatán.-Kicsit elfáradt.
-Minden elő van készítve-fordult hozzánk ekkor ismét Liz szavaim hallatán.- Felfűtöttük a szobádat 21 fokra, hogy kellemesen meleg legyen odabenn, és Willy ne fázzon-pillantott Esme-re.- A hordozható babaágy ki van nyitva a szobádban. Tápszer van a konyhaszekrényben, pelenka és popsitörlő pedig a szobád melletti fürdőben-sorolta.-Ha bármit nem találtok, szóljatok!
-Nagyon köszönjük, anya!-pillantott édesanyjára hálával mosolyában Es.-Mi akkor gyorsan felmegyünk, lefektetjük Willt, és jövünk utána játszani, jó?
-Jól van, drágáim!-mosolyogta megsimítva szerelmem vállát egy pillanatra rá, majd rám emelve szemeit.-Mi addig előkészülünk…
-Mit játszunk, Liza nagyi?-emelte hatalmas csillogó szemeit Lilly nagymamájára.
-Arra gondoltam, hogy Activity-zhetnénk-mosolygott rá Liz, amint mi kisfiunkkal együtt elindultunk felfele a lépcsőn szerelmem szobája felé.
-Jól van, Will, nincs semmi baj-simítottam meg kisfiam buksiját, ahogy nyűgös nyöszörgése lassan egy apró sírásba ment át.-Mindjárt pihenhetsz.
-Hosszú nap volt ez már neki, és elvárásokon felül viselte-mosolyogta Es, amint szobájába érve óvatosan kihámozta Willt a hordozóból, mire én is nekiálltam lehámozni annak pántjait magamról.-Nincs semmi baj, kisszívem!-simogatta meg hátát nyugtatóan újra és újra, ahogy vállára fektetve őt sétálgatni kezdett a szobában.-Nagyon ügyes nagyfiú voltál ma. Elhiszem, hogy elfáradtál.
-Ne csináljak egy kis tápszert neki?-ajánlottam, amint levéve magamról a kenguru hordozót szerelmem ágyára terítettem azt.
-Lehet, inkább ma beiktatok egy extra szopizást a délutáni tápszer helyett-pillantott rám ismét némi gondolkodást követően.-A szopizás megnyugtatja, és az anyatejet jobban is szereti a tápszernél-folytatta helyet foglalva ágya szélén, majd miután kényelmesen elhelyezkedett, sietve neki is állt szabaddá tenni egyik mellét.-Meg is etetem most, hátha gyorsabban megnyugszik majd, és így könnyebben el is alszik-kapcsolta ki szoptatós melltartójának patentját, majd miután Willt a megfelelő helyzetbe pozícionálta, kisfiunk sírása azonnal csitulni kezdett, ahogy nyöszörgése közben mohón nekiállt szopizni.-Jól van, szívecském! Már is jobb, igaz?
-Én akkor felhozom addig a csomagjainkat, és előveszem belőle Will cuccait-pillantottam rá megindulva az ajtó felé.-Fél perc és itt vagyok-léptem még hozzá egy apró, gyors csókra, majd sietős léptekkel elszáguldottam a földszintre vezető a lépcső irányába.
-Meg-válaszoltam neki mosolyogva.- Szopizott egyet, utána pedig nem kellett sok, hogy beüssön a tejkóma-kuncogtam ezzel anyából is egy apró nevetést váltva ki. -Elvileg már csak reggel és este szopizna, de...tudod, milyen ez…
-Hogyne tudnám, szívem-kuncogott tovább együttérzőn megsimítva alkaromat.-A lényeg, hogy jól érezze magát a kisbabád. Csak ez számít, semmi más. Nem kell véresen komolyan venni.
-Egy szó-szólalt meg Jasper tovább figyelve Carlisle és Lilly játékát.-A szó első fele-folytatta egy helyeslő bólintást követően értelmezve nevelőapja kézjeleit.-Gomba-állt neki találgatni, amire Carlisle és Lilly is határozottan megrázták a fejüket.-Hm…homokóra?
-Ne gondold túl-szólalt meg egy pillanatra Carlisle.
-Apu, ne beszééééélj!-szólt rá ekkor Lilly megrovással pici hangjában, amire mindannyian azonnal felnevettünk.
-Jól mondja a lányod. Nincs beszéd, csak mutogatás-szólt oda anya is, amire Carlisle néma bocsánatkéréssel pillantásában emelte rá tekintetét, mielőtt visszafordult volna Jasperhez, amire nem bírtam megállni, hogy alig hallhatóan újból felnevessek.-És hogy tetszett Willnek az első almaszósz kóstoló?-pillantott rám újra pár másodperc múlva anya.
-Sokáig ízlelgette, mire döntésre jutott-nevettem fel ismét.-De még mindig az anyatejet szereti a legjobban.
-Na, majd megkóstoltatjuk vele a krumplipürét-folytatta anya izgatottsággal mosolyában.-Tudod, én nem tejjel csinálom, úgyhogy nyugodtan eheti.
-Fa!-szólalt meg újra Jasper némi gondolkodást követően, amire Lilly és Carlisle is helyeslő bólogatással válaszolt.-Ez az!-örvendezett, ezzel újabb, apró nevetést váltva ki mindannyiunkból.- Jó, akkor…második fele-pillantott ismét rájuk, amint Carlisle és Lilly ujjukkal egy alakot rajzolva a levegőbe igyekeztek rávezetni őt a teljes megfejtésre.-Ház? Faház! Faház!
-Igeeeeeen!-mosolyogta Lilly lelkesen ugrálva, amire Carlisle és mi is elismerően megtapsoltuk nevelt fiunk helyes megfejtését.
-Ügyes voltál, Jazz!-dicsérte meg őt Carlisle, ahogy Lilly-vel együtt ismét helyet foglaltak mellettünk a kanapén.
Ebben a pillanatban a csengőnk hangja szakította meg a játékunkat, amire anya azonnal felugrott mellőlem.
-Megjöttek McCarty-ék!-sietett az ajtóhoz izgatottan.-Sarah, Jim, Emmett!-üdvözölte őket mosolyogva kinyitva az ajtót, így lépve hozzájuk egy-egy ölelésre.-Sziasztok! Nagyon örülünk, hogy átjöttetek.
-Nagyon köszönjük, hogy meghívtatok!-mosolyogta Sarah viszont.-Esme, kedvesem, hát hadd öleljelek meg téged is!-sietett hozzám is egy ölelésre.-Nagyon régen láttalak már, és ezalatt egy igazi érett nő lettél!-futtatta végig rajtam pillantását ujjait vállamra simítva, ahogy hátrébb húzódott.-Hogy történt ez?
-Nem tudom- nevettem egy újabb mosollyal az arcomon.
-Nézzenek oda, nagyon csinos vagy!-pillantott végig rajtam ismét.-Te pedig bizonyára Esme férje vagy-lépett ekkor mellettem álló szerelmemhez.-Szia! Én Sarah vagyok, Sarah McCarty.
-Dr. Carlisle Cullen-mutatkozott be Carlisle is, kissé meglepett sutasággal viszonozva Sarah ölelését. Na igen, Sarah mindig is nagyon közvetlen volt. Nála az ölelés egyet jelentett a kézfogással.-Örülök, hogy megismerhetem, Mrs. McCarty!
-Csak Sarah, kedvesem!-legyintett mosolyogva, amire Carlisle és én is alig hallhatóan felnevettünk.-És te vagy Lilly-hajolt le kislányunkhoz, aki válaszul erre széles mosollyal az arcán kezdett helyeslő bólogatásba.
-Csókolom!-köszönt neki integetve, ezzel újabb mosolyt csalva arcunkra.-A nevem Lilly Grace Cullen, és 5 éves vagyok-állt neki bemutatkozni.-Szeretem a cicákat, a lovakat, a dínókat, a rókákat, a lamantinokat és a kutyákat-folytatta lelkesen.-Van is otthon egy kutyusom. Gingernek hívják, és Liza nagyitól és William papától kaptam.
-Ó, hát én ismerem Gingerkét, tudtad?-mosolygot ismét kislányunkra Sarah, amire Lilly szemei azonnal felcsillantak.-Majdnem őt vittük el, képzeld. De nem szerettünk volna két lány kiskutyát, így végül nem ő jött velünk haza.
-Ginger nagyon jó kutya-folytatta lelkesen Lilly.-Nagyon okos, csomó trükköt tud-állt neki mesélni.-Mindig visszahozza a labdát is és ő, anyu, apu, Jasper, Will és én sokat járunk sétálni az erdőbe együtt, és azt is nagyon szereti.
-Hát megzabállak téged, kiscsillag-simította meg vállacskáit egy puszit nyomva buksijára, ezzel egy újabb mosolyt csalva Lilly arcára.-Ez a gyerek, egy az egyben olyan, mint Esme, ugye?-pillantott anyára, majd ismét rám, mire nem bírtam megállni, hogy ismét felnevessek.-Külsőre, belsőre…mindenhogy.
-Mondtam én, anya, hogy olyan, mintha klónozták volna Essie-t-szólalt meg ekkor Emmett is, amire mindannyian újabb nevetésben törtünk ki.
-Ez a fiatalember pedig biztosan Jasper-lépett ekkor hozzá is Sarah.
-Üdv, Jasper Cullen vagyok-nyújtotta oda neki udvariasan kezét egy apró mosollyal az arcán.
-Örülök, hogy megismerhetlek!-viszonozta kézfogását.-Liz és Will sokat meséltek már rólad. Nagyon bátor fiú vagy, úgy hallottam.
-Köszönöm!-sütötte le egy pillanatra szemeit Jasper a dicséret hallatán.
-És hát…ha jól hallottam, azóta még tovább bővült a család-emelte rám majd Carlisle-ra ismét szemeit, amire mi szerelmemmel egy büszke mosollyal arcunkon összenéztünk.
-Igen, lassan már 4 hónapja, hogy született egy kisfiunk-mosolyogtam boldogságtól csillogó hangon.-William Henry Cullennek hívják, és egy hét múlva lesz 4 hónapos. Most épp odafenn alszik-folytattam egy pillanatra a lépcső irányába emelve tekintetemet.-Nagyon vártuk már őt és…nagyon örülünk, hogy végre itt van.
-Istenem, olyan furcsa, hogy már három gyerekes anyuka vagy, drágám-ölelt magához újra meghatottsággal szemeiben.-Amikor elmentél, még fiúd se volt, most pedig itt vagy a férjeddel és a három gyerekeddel…
-Ne is mondd, Sarah-sóhajtott fel apa egy büszke mosoly és hitetlenkedés kettősével arcán.-Nem tudom, mikor nőtt fel ennyire…és hogy én mikor öregedtem meg ennyire-tette hozzá nevetve, szavai pedig mindannyiunkból újabb nevetést váltott ki.
-Szerintem…üljünk le most már az asztalhoz-szólalt meg anya pár pillanat múlva a konyha irányába pillantva.-Narancsos kacsát készítettem krumplipürével és párolt zöldbabbal.
-A mi kacsánk?-fordult hozzá Jim egy sokat sejtő mosollyal az arcán.
-Persze, hogy a ti kacsátok, ki másé lenne-válaszolta anya nevetéssel mosolyában.
-Nyugodj békében, Daisy!-szólalt meg ekkor Emmett tettetett komolysággal az arcán, ám nem tudta elrejteni a hangjában megbúvó nevetést, amire nem bírtam megállni, hogy egy apró, elfojtott nevetés bukjon ki belőlem kissé morbid vicce hallatán.-Bár nem vagy már itt, de bennünk élsz majd tovább.
-Ez jó volt-jegyezte meg Jasper még mindig halkan nevetve, amire Emmett felé nyújtva öklét invitálta őt egy ökölpacsira, amit Jasper újabb nevetéssel hangjában viszonzott is.-Várj, nekem is van egy viccem-emelte rá ekkor újra szemeit.-Miért nem lehet megfejni az egeret?
-Nem tudom…Miért?-nézett rá újra Emmett némi gondolkodást követően, miután mind helyet foglaltunk az asztalnál.
-Mert nem tudják alárakni a vödröt-válaszolta nevetve, amire Emmett és mi is fejünket csóválva sóhajtottunk fel egy apró nevetés kíséretében.-Tudom, nagyon rossz-kuncogott tovább.
-Ez az-pillantott rá egyetértéssel hangjában Emmett.-Hé, azt ismered, hogy „Miért nem fürdik a malac?”
-Nem. Miért nem fürdik?-nézett rá újra kíváncsian, amire Emmett azonnal nevetésben tört ki, még mielőtt elmondta volna a vicc végét.
-Mert fél hogy kimegy a dauer a farkából!-nevetett tovább, amire egyikünk sem bírta megállni, hogy újabb nevetésben törjünk ki. Ahogy körbepillantottam boldogan nevető családtagjaimon, tudtam…végre sikerült. Végre minden a helyére került. Teljes volt a család.
-Köszönöm, Carlisle, drágám!-mosolygott rám hálával pillantásában Liz.
-Na, milyen a krumplipüré, Willy?-pillantott kíváncsian ölében ücsörgő kisfiunkra Es, miközben Will tovább ízlelgette a kis kanál krumplipürét, amint anyukája adott neki.-Ízlik?
-Hogyne ízlene Liza nagyi házi krumplipüréje-mosolyogta pici fiunk elégedetten csillogó kis arca láttán.
-És hogy érzed magad Seattle-ben, kedvesem?-pillantott Sarah érdeklődéssel mosolyában Esme-re.-Nem hiányzik a farm?
-De, néha igen-mosolyogta egy apró sóhajjal hangjában.-De van egy csodás családom-pillantott gyerekeinkre, majd egy pillanatra rám.-Vannak nagyszerű barátaim…Ha nem mentem volna Seattle-ben ők sem lennének.
-És milyen a munka?-pillantott rá Jim is kíváncsian.
-Nagyon szeretem csinálni-mosolyogta őszinte elégedettséggel hangjában.-Fantasztikus mentoraim van, rengeteget tanítanak. Nemrég megvolt az első szóló műtétem, és azóta egyre több műtétet csinálok már minimális felügyelettel, hamarosan pedig szakvizsgázom gyereksebészetből-folytatta lelkesen.-Ha minden jól megy, rá egy évre pedig meglesz az idegsebészet szakvizsgám is.
-Azt a mindenit-pillantott rá ámulattal hangjában Sarah.-Mindig is tudtam én, hogy jó esze van ennek a lánynak, Liz-fordult egy pillanatra hozzá, majd vissza Esme-hez.-Gratulálok, kedvesem! Fantasztikusan ügyes vagy.
-Valódi őstehetség-jegyeztem meg egy büszkeség és komolyság kettősével arcomon szerelmemre pillantva.-Olyan finom keze van…Amikor először operáltunk együtt, átadtam neki a bőrzárást-álltam neki mesélni.-Olyan gyönyörű intracutan tovafutó varratot kezdőtől nem sokat láttam előtte. Csak ámultam.
-Finom keze van, mi, Doki?-jegyezte meg célozgatással pillantásában Emmett, ám mielőtt reagálhattunk volna, Emmett édesanyja olyan reflexes hirtelenséggel legyintette tarkón a fiát, amire mindannyian alig hallhatóan felnevettünk pillanatnyi meglepettségünk után.-Áu, hé!
-És milyen az élet újra egy babával?-pillantott ránk majd az Esme ölében ücsörgő kisfiunkra újabb kíváncsisággal mosolyában Sarah.-Milyen baba a kis Will?
-Will nagyon jó baba-mosolyogta Es megsimítva pici fiunk buksiját.-Most már átalussza az éjszakák nagy részét. Nem sírós-folytatta.-Viszont ami az evést illeti, elég válogatós-jegyezte meg egy apró nevetéssel hangjában.-Az anyatej még mindig az egyértelmű kedvenc.
-Lilly-nél ilyen problémánk nem volt-vettem át a szót egy apró sóhajjal hangomban jóízűen falatozó kislányomra pillantva.-Ő már akkor is mindig mindent gond nélkül megevett. Igazából csak egy dolog van, amit nem hajlandó megenni, és az a majonéz.
-Ugh, majonéz-szólalt meg ekkor kisebb undorral hangjában Lilly, reakciója láttán pedig mindannyian önkéntelenül felnevettünk.
-De úgy tűnik, a krumplipüré ízlik neki-mosolyogta szerelmem, amint egy újabb kiskanál pürét emelve Will ajkaihoz kisfiunk jóízűen jóízűen ízlelgetni kezdte azt.-Ugye, milyen finom, Willy?-pillantott le rá Es újból megsimítva buksiját, amire Will egy apró gagyogással reagált.
-Olyan édes, egyem meg-mosolyodott el Sarah is kifiunkra pillantva.
-Hogy vannak a kutyák, Jim?-pillantott apa kíváncsian Emmett édesapjára.-Jól dolgoznak?
-Nagyszerűen-válaszolta.-Dropplet ösztönös őstehetség, Elder valamivel több munkát igényel, de ő is kiválóan dolgozik-folytatta.-Jó terelőkutyák, akár az apjuk és az anyjuk. Kár, hogy nem lesz több almotok, jó pénzt csinálhattál volna ilyen jó munkavonalú terelőkutyák tenyésztéséből.
-Gingerre most Mark bácsi és Callie néni vigyáz otthon-szólalt meg mellettünk Lilly csillogó kis szemeit nagypapájára és annak barátjára emelve.-Adnak neki enni meg elviszik sétálni. És képzeld, Will papa-pillantott rá újra-, tavasztól nem lehet már kiskutyája Gingernek.
-Tavasszal tervezzük ivartalaníttatani Gingert-magyarázta Es.-Nem lenne jó, ha valami kóborkutya beszabadulna az udvarra, amikor Ginger tüzel, és…jönnének a meglepetés kiskutyák.
-Ezt pont te mondod, Essie?-szegezte neki a kérdést Emmett célozgatással hangjában, ám mielőtt reagálhattam volna erre a szemtelen megjegyzésre, Esme lába előre lendült az asztal alatt, mire Emmett azonnal feljajdult, ahogy lábszáron találta őt, amire egy alig hallható, néma nevetés hagyta el ajkaimat.-Áu, hogy az a…
-Ne merészelj káromkodni a gyerekeim előtt, Emmett McCarty!-pillantott rá egy komolyabb, szúrós pillantást vetve irányába, ám a szája sarkában bujkáló mosoly hamar elárulta őt.
-Nos, remélem még maradt hely a gyomrotokban, mert mindjárt hozom a desszertet-állt fel ekkor az asztaltól Liz.-Csináltam egy kis almás-fahéjas kuglófot karamell öntettel...
-Úúúú, karamell!-csillantak fel Jasper szemei izgatottan.
-És persze egy kis mogyoróvajas-banános sütit-tette még hozzá Liz, amire Lilly és Esme pillantása szintén felcsillant.
-Mogyoróvajas-banános süti! Mogyoróvajas-banános süti! Mogyoróvajas-banános süti!-ismételgette lelkesen Lilly kedvenc süteményének említése hallatán, mire mindannyian ismét elmosolyodtunk pici izgatottsága láttán.
-Segítsek, Liz?-pillantottam utána, és már álltam volna föl, amikor ő megrázva fejt jelezte számomra nemleges válaszát.
-Köszönöm, Carlisle, drágám, de nem szükséges-legyintett mosolyogva, ahogy a hűtőhöz lépett, majd miután visszatért hozzánk a két jól megrakott tálcával, óvatosan az asztalra helyezte azokat.-A desszert után pedig jönnek az ajándékok…
-Úúúú, mi ez?-csillantak fel szemei, ahogy ismét nagymamájára emelte pillantását, mielőtt nekiállt volna sietősen kihámozni ajándékát a fenyőmintás csomagolópapírból. Pici arca azonnal elámult, amint meglátta, mit is rejt a csomagolás.-Óóóóó, de jóóó!-mosolyogta boldogsággal hangjában, ahogy ujjacskái közé vette a róka mintás iskolatáskát.
-Hamarosan iskolás leszel, és egy ilyen okos, iskolás nagylánynak szüksége van egy megfelelő táskára-folytatta Lilian.
-Imádom! Imádom! Imádom!-állt neki izgatottan fel-le ugrálni egy pillanatra sem véve le pillantását ajándékáról.-Köszönöm!
-Használd egészséggel, Liliomszál-mosolygott rá Carlisle is büszkeséggel hangjában, amint tovább sétálgatott kisfiunkkal fel-alá a szobában.
-Hé, Essie!-lépett ekkor hozzám Emmett egy kisebb ajándéktasakkal kezében.- Én is tartozom még egy ajándékkal…neked-állt meg előttem egy gödröcskék keretezte huncut mosollyal az arcán.
-Akarom én tudni, mi ez?-pillantottam gyanakvóan az ártatlannak tűnő, rénszarvasos ajándéktasakra.
-Ajándékot nem illik visszautasítani-válaszolta titokzatosság és huncutság kettősével mosolyában, mire én átvéve azt tőle kicsit félve belepillantottam a tasakba. Éreztem, ahogy a vér az arcomba áramlik, ahogy megláttam egy doboz óvszert a zacskó mélyén.-Hogy a Dokit idézzem-pillantott Carlisle irányába-, használjátok egészséggel. Szükségetek lesz rá, mert egy év alatt 2 gyerek…Nem hallgattál rám tavaly, ugye?
-Szemtelen vagy, remélem tudod!-pillantottam rá tettetett megrovással a hangomban, miközben Carlisle mellém sétálva kíváncsian a zacskóba pillantott, az arcára pedig egy enyémhez hasonló meglepettség ült ki, ahogy ő is szembesült annak tartalmával.-Ezt még visszakapod…
-Állok elébe. Engem nehéz zavarba hozni-jegyezte meg egy féloldalas mosollyal az arcán, mielőtt visszaindult volna a kanapé irányába.-Mondjuk nem tudom, mennyi időtök van erre egy 4 hónapos gyerek mellett-fordult még vissza nevetve egy pillanatra-, de biztos ami biztos…
-Ó, hidd el, csinálják!-szólalt meg ekkor mellette Jasper, ahogy elcsípte a beszélgetés egy részletét.-Tegnap előtt este is fejhallgatóval a fejemen kellett aludjak miattuk…
-Jasper-pillantottam rá egy kisebb figyelmeztető megrovással a hangomban.-Ne…
-A fura hangok miatt apu és anyu szobájából?-emelte rá ártatlan kis szemeit kérdőn Lilly, mire a szívem egy ütemet kihagyott szavai hallatán.-De csak ugrálnak az ágyon, jól érzik magukat…
-Édes Istenem-csúszott ki a számon, ahogy lesütöttem a pillantásomat. Úgy éreztem, minden csepp vér az arcomba tódul.
-Hát jól érzik magukat, ebben maximálisan igazad van-jegyezte meg Emmett nevetve.
-Ilyenkor szexelnek, Lilly-világosította fel őt Jasper, mire én arcomat ujjaim mögé temetve próbáltam meg elrejtőzni a világ elől. Édes jó Istenem! Ugye ez csak egy rémálom?
-Ti ilyenkor szexeltek?!-szegezte hozzánk döbbenettel hangocskájában kislányunk a kérdést, én pedig úgy éreztem, menten elájulok. Ez nem történhet meg. Ez most nem történik meg. Szívem szerint kimentem volna a hátsó kertbe és a puszta kezemmel ástam volna gödröt a fagyott, havas talajba, hogy eláshassam magam és soha többé ne kelljen se a gyerekeim, se a szüleim, se szerelmem szüleinek szemébe nézzek.
Nyugalom, Esme! Szedd össze magad! Mély levegő! Egy mély levegő, és nézz a lányodra! Megígértük neki, hogy bármit kérdezhet, hogy nincs olyan, amit nem kérdezhet meg. Mondanod kell neki valamit. Gyerünk!
-Igen-válaszoltam neki őszintén egy nagyobb sóhaj után, mielőtt nagy nehezen rá emeltem volna pillantásomat.-Beszéltünk már veled arról, hogy anyu és apu nagyon szeretik egymást, ezt pedig szeretjük is kimutatni egymásnak. És hogy ennek az egyik formája a szex-folytattam.-Szeretnél kérdezni erről tőlem és aputól? Beszélgessünk kicsit erről?-pillantottam rá komolyan, amire ő hasonló komolysággal pici arcán kezdett igenlő bólogatásba.-Gyere, menjünk fel akkor anyu szobájába, jó? Indulj el felfele, és megyünk mindjárt mi is utánad!
-Oké-biccentett egy apró mosollyal az arcán, mielőtt sietős léptekkel megindult volna az emelet irányába. Megkönnyebbült a lelkem, hogyha csak pár pillanatra is, de végre fellélegezhettem.
-Picit tudnál vigyázni Willre, anya?-lépett szerelmem édesanyjához pillantását továbbra sem emelve el a padlóról.
-Hogyne, drágám!-vette át tőle készségesen kisfiunkat.
-Jasper, gyere egy kicsit…-hívtam őt picit félre egy pillanatra rá emelve szemeimet, mielőtt ismét a padlóra szegeztem volna a pillantásomat, így kerülve saját szüleim tekintetét. Nem bírtam a hallottak után a szemükbe nézni. Pláne apáméba nem.-Lilly felvilágosítása a mi feladatunk-álltam neki komolyabb pillantást vetve rá némi megrovással hangomban.-Tudom, hogy te tudod, mi történik köztünk a hálószobában Carlisle-lal, tudom, hogy te már nagyfiú vagy, és tudod, mi az a szex-folytattam-, de Lilly csak 5 éves. A mi dolgunk lett volna beszélni vele erről akkor, amikor eljön az ideje.
-Sajnálom, hülye voltam, nem gondoltam át-hadarta karba tett kézzel lesütve szemeit.-Tényleg…
-Mind teszünk néha meggondolatlan dolgokat-vettem vissza a szót kisebb nyugtatással hangomban.-Egyezzünk meg abban, hogy vigyázol arra, mit mondasz Lilly előtt, jó?-folytattam.-Ő még kicsi.
-Oké-biccentett végre rám emelve szemeit.
-Jól van-simítottam meg gyengéden vállát, mielőtt pillantásomat az idő közben mellettem megálló szerelmemre emeltem. A szemeiben láttam, hogy minden bizonnyal hasonló gondolatok kavarognak benne is mint bennem. Ideje felmennünk, és beszélnünk Lilly-vel.
-Basszus, Essie, én nem gondoltam volna, hogy ez idáig spirálozik majd-lépett hozzánk Emmett őszinte megbánással és némi félelemmel hangjában. Láttam rajta, hogy retteg a reakciónktól.-Eskü, nem ez volt a szándék. Baromira sajnálom!
-Sajnálhatod is-válaszoltam szúrós pillantást vetve irányába.-Addig semmi bajom a poénjaiddal, amíg nincs hatással a gyerekeimre. De most mehetek beszélgetni az 5 éves lányommal a szexről szenteste-folytattam.-Szerintem érted, mi a baj ezzel…
[…]
-Még finoman fogalmaztál-jegyeztem meg kuncogva, amint elővettem egy D-vitamin kapszulát.-Sosem hittem volna, hogy szenteste kell beszélgessünk az 5 éves lányunkkal arról, milyen hangokat hall éjszaka a hálószobákból.
-Mentségünkre szóljon, hogy mi tényleg próbálunk halkak lenni, ha a gyerekek a házban vannak-vette vissza a szót egy apró nevetéssel mosolyában lépve mögém, így karolva át hátulról derekamat.-Más kérdés, hogy időnként ha akaratlanul is, de…hangosabbá válunk a kelleténél-nevetett tovább egy apró csókot hullajtva nyakamnak ívébe, amire nem bírtam megállni, hogy én is halkan kuncogni kezdjek.
-Több komolyságot, Dr. Cullen-pillantottam rá kibújva öleléséből, hogy kezembe véve az éjjeliszekrényemen lévő poharat egy kis vizet töltsek abba a kapszula bevételéhez.-Mostantól tényleg jobban oda kell figyeljünk. Különösen neked. Nem kéne ennél is jobban traumatizálni a gyerekeinket.
-Különösen nekem?-vonta fel szemöldökeit meglepettség és nevetés kettősével hangjában kérve ki magának szavaimat.
-Nem tudom, kire kellett rászólni legutóbb, hogy halkabban, mert meghallják a gyerekek-válaszoltam célozgatással a hangomban pillantva rá, mielőtt számba véve a D-vitamin kapszulát egy nagyobb korty vízzel lenyeltem azt.
-Mondod ezt úgy, hogy mindig a nevemtől zeng a hálószoba, amikor orgazmusod van-tette hozzá hasonló célozgatással mosolyában, amint elsétálva mellettem újabb csókot hullajtott nyakamra, ezzel ismét egy apró nevetést váltva ki belőlem.-Amit nem mellesleg egyáltalán nem bánok-pillantott rám vissza játékossággal pillantásában, miközben a villanykapcsolóhoz lépve lekapcsolta a mennyezeti lámpát.-Még mindig imádom hallani a hangodat szex közben…
-Ezt én is elmondhatnám, Dr. Cullen!-pillantottam rá ismét egy hasonló játékossággal mosolyomban, ahogy mindketten az ágyhoz léptünk a félhomályban.-De muszáj lesz visszavennünk, ha a gyerekek a közelben vannak-folytattam, amint felhajtva a vadvirág mintás takarómat bebújtam az ágyba.-Felelősségteljes szülők vagyunk.
-Felelősségteljes szülők vagyunk-ismételte utánam, miközben gyengéden hátulról átkarolva derekamat mellém bújt az ágyban.-Hm…
-Mi az?-pillantottam hátam mögé vállam fölött kuncogva, ahogy megéreztem magam mögött fészkelődését.
-Ez a felállás az ügyeleti szobás éjszakáinkra emlékeztet-válaszolta megpihentetve állát vállamon.-Csak a te ágyad jóval kényelmesebb.
-Azoknál a vaságyaknál minden kényelmesebb-nevettem én is suttogva, nehogy nevetésemmel felébresszem a nem messze tőlünk a kiságyban alvó kisfiunkat.-Bár valóban kicsit szűkösen vagyunk. Nem két emberre lett ez tervezve-ismertem el még mindig halkan kuncogva, ahogy felmértem, milyen közel is van a matrac széle, amire az ő ajkait is egy alig hallható nevetés hagyta el.-Tudod…te vagy az első férfi, aki ebben az ágyban alszik.
-Szűz voltál, amikor megismertelek. Valahogy nem lep meg-kuncogta huncutsággal hangjában, amire nem bírtam megállni, hogy játékosan meglegyintsem engem ölelő alkarját, újabb halk nevetést váltva ki ezzel belőle is.
-Honnan tudod, hogy tiniként nem csempésztem be fiúkat az ablakomon át?-vontam fel szemöldökömet tovább kuncogva.
-Így volt?-kérdezett vissza incselkedő mosolygással hangjában, amint ismét megpihentette állát vállamnak ívében.
-Nem-válaszoltam.-Az én életemből kimaradt ez a…tini románc dolog. Nem mondom, hogy nem vágytam rá, de…közben meg mégsem vágytam rá-folytattam.-A szerelem gondolatába voltam szerelmes, de nem éreztem magamat késznek rá még akkor-magyaráztam.-Nem mintha olyan sok udvarlóm lett volna…
-Megtiszteltetés, hogy én lehettem az elsőd-hullajtott mosolyogva apró csókot nyakamra, amire azonnal egy jóleső melegséget hozó feszítés áramlott szét alhasamból, egy alig hallható nyögést váltva ki belőlem, amint az érzés hatására még jobban ölelésébe fészkeltem magam.
-Tudod…támadt egy őrült ötletem-sóhajtottam aprót mosolyogva, ahogy aprót mozdítva csípőmön ágyékához simultam, mire az ő ajkait is egy apró nevetéssel kísért halk nyögés hagyta el.-Zöld a lámpa, Dr. Cullen…
-Hm, ez nem valami…felelősségteljes magatartás, doktornő-suttogta játékossággal mosolyában hullajtva újabb csókot nyakamra, miközben ujjait gyengéden végig simította combomnak belső oldalán. Ajkaimba harapva igyekeztem visszafojtani egy mellkasomból feltörni vágyó nyögést, amint ujjait combomról alsóneműm alá simítva végig futtatta azokat szeméremtájamon.-A szüleid itt alszanak a szomszéd szobában, a kisfiunk pedig pár méterre tőlünk. Nem beszélve az alattunk a földszinten alvó másik két gyerekünkről és az én szüleimről.
-Fiatalság bolondság, doktor Úr!-kuncogtam huncutsággal kevert vággyal mosolyomban, majd öleléséből kibújva vetettem át egyik lábamat dereka felett, így helyezkedve ülő helyzetbe ágyékán. Nem bírtam megállni, hogy finoman alsó ajkamba harapjak, ahogy megéreztem nadrágján át is növekvő erekcióját.
-Imádom, amikor ilyen határozott vagy-simította ujjait csípőmre gyengéd erélyességgel markolva meg azt.-Teljesen felizgat…
-Veszem észre-kuncogtam tovább fészkelődve ágyékán, mire az ő ajkait egy apró nyögés hagyta el, ahogy erekciója újra és újra nőiességemnek nyomódott.-Nos, Dr. Cullen?-pillantottam rá pár pillanat múlva vággyal fűszerezett játékossággal mosolyomban, amint elemelkedve öléről álltam neki megszabadulni pizsamanadrágomtól és alsóneműmtől.
-Édes Istenem-pillantott végig rajtam ámultan, miután az ágy mellett állva nadrágom és alsóneműm után pizsamafelsőmtől is megszabadultam.-Gyönyörű vagy, egy valódi műalkotás…
-Zavarba hoz, doktor Úr!-kuncogtam, miközben térdeimen megtámaszkodva két oldalán ismét felé helyezkedtem, mire ő továbbra is ámulattal pillantásában futtatva végig rajtam tekintetét simította ujjait oldalát keretező combjaimra, mielőtt kezei újból megállapodtak volna csípőm két oldalán.-Mi jár a fejedben?-pillantottam rá kíváncsian ámulva merengő tekintete láttán.
-Azt inkább…nem mondanám ki a szüleid házában-sóhajtotta egy huncut féloldalas mosollyal az arcán, mire nem bírtam megállni, hogy ismét alig hallhatóan felnevessek szavai hallatán.
-Akkor mutasd meg-suttogtam fülébe, mielőtt hozzá hajolva összeforrasztottam ajkainkat egy szenvedélyes csókban. Egy apró nyögés hagyta el mellkasát, ahogy finom határozottsággal nyelvemmel ajkai közé nyomultam, ujjait pedig ekkor oldalamról sietve nadrágja szélére simultak, hogy letolva azt combjáig szabaddá tegye feszülő erekcióját.-Mit szólnál, ha kipróbálnánk Emmett ajándékát-pillantottam rá ismét megszakítva egy pillanatra csókunkat.-Kevésbé lennénk…rumlisak-kuncogtam játékosan újabb csókra hajolva hozzá, mire ő egy halk nevetés kíséretében belemosolyodott csókunkba.
-Igaza van, doktornő-mosolyogta kezeit arcomra simítva, így vonva magához egy újabb apró csókra.-Nem lenne tanácsos bűnjeleket hagyjunk magunk után…
-Na nézzük akkor, mit is kaptunk pontosan-hajoltam át ekkor feje fölött az éjjeliszekrényemen lévő ajándékzacskóért nyúlva, majd kivéve belőle a doboz óvszert visszaereszkedtem combjaira, hogy kinyissam azt.-Megbízható márka. Ezt használtuk mi is a babaprojekt előtt-vettem jobban szemügyre, mielőtt nekiálltam volna kibontani az arany dobozon lévő átlátszó csomagolást.-Legalább odafigyelt felvilágosító órán…
-Még mindig haragszol rá, ahogy látom-jegyezte meg ujjait combomra simítva, amint én kivéve egy kis szeparált zacskót a dobozból nekiálltam kinyitni azt.
-Valóban-válaszoltam, miután kivettem a feltekert óvszert a csomagolásából.-De olyan, mintha az öcsém lenne. Nem hinném, hogy sokáig tudnék rá haragudni. És tudom, hogy nem rossz szándék vezérelte, csak kicsit…éretlen. Mint egy fiatal Mark Sloan-nevettem el magamat a végén, amire Carlisle sem bírta megállni, hogy nevetni kezdjen szavaim hallatán.
-Tényleg olyan-nevetett tovább halkan egyetértéssel szavaiban.-Mindkettőnknek van egy saját Markja.
-Meg vagyunk velük áldva-kuncogtam egy mosoly kísérte sóhajjal hangomban, miközben összecsípve az óvszer tetejét álltam neki legörgetni azt férfiasságán, amire szerelmem ajkait egy apró nyögés hagyta el, ahogy eközben ujjaim végig simították erekcióját.-Nos?-pillantottam le rá pár pillanat múlva, ahogy ismét felé helyezkedtem.- Készen áll, Dr. Cullen?
-Nagyon is-futtatta rajtam végig ismét pillantását, miközben ujjait végig simítva combjaimon gyengéden megmarkolta csípőmet.
-De nagyon halkaknak kell lennünk-emeltem szemeimet egy pillanatra a tőlünk pár méterre alvó kisfiunkra, majd újból rá.-Menni fog, doktor Úr?
-Megteszek mindent, ami tőlem telik-mosolyogta válaszul, mire én gyengéd határozottsággal erekciója köré fonva ujjaimat kormányoztam őt bemenetemhez, így vezetve őt magamba, mire mindketten halkan felnyögtünk, ahogy rá ereszkedve ő teljesen elmerült bennem. A légzésem egy pillanatra elakadt, ahogy ez a jóleső melegséget hozó feszítés, mely ezt az édes behatolást kísérte, impulzushullámok áradatával árasztotta el a testemet. Jól ismertem már ezt az érzést, mégis minden egyes alkalommal lenyűgözött.
-Istenem, Es!-sóhajtotta szinte suttogva egy pillanatra lehunyva szemeit, mielőtt vágytól csillogó pillantását ismét rám emelve simította végig ujjait oldalamon, egy pillanatra tenyerébe fogva melleimet, mielőtt elindulva lefele ismét megpihentette volna azokat csípőm két oldalán.
Lassan kezdtem csípőmmel gyengéd hullámzásba, egy pillanatra sem eresztve pillantását, ahogy pedig ennek hatására férfiassága cirógatni kezdte mélységemben azt a bizonyos szenzitív pontot, alig bírtam visszafogni egy belőlem feltörni vágyó hangosabb nyögést.
-Jóságos ég, Carlisle!-suttogtam egy pillanatra hátra vetve fejemet, miközben kezeimmel megtámaszkodva alhasán egy hevesebb amplitúdójú ringásba kezdtem az érzésre, mindkettőnkből egy összeszorított ajkaink által elfojtott nagyobbacska nyögést váltva ki ezzel.
-Istenem, de fantasztikus vagy-futtatta végig rajtam újból pillantását pár pillanatig megbabonázva figyelve csípőm hullámzását.-Édes Istenem! Istenem, Es!
-Sssshhh-pillantottam le rá ekkor egyre hangosabb nyögései hallatán, miközben lelassítva mozdulataimat váltottam vissza ismét egy gyengédebb ritmusra.-Halkabban, Dr. Cullen!-mosolyogtam le rá apró csókokat hullajtva mellkasára, egy pillanatra leállítva hullámzásomat.-Nem kéne lebukjunk…
-Hmhmmm-hümmögte hevesebb légvételei közt, amint pár pillanatra ismét lehunyva szemeit igyekezett újra visszavenni uralmát a teste felett. Sikerrel.
-Jó fiú-kuncogtam előre hajolva hullajtva csókot ajkaira, mire belemosolyodva csókunkba kezdte el viszonozni azt. Ez az elemi nyers sebezhetőség, ami ilyenkor ebből az amúgy határozott és összeszedett férfiból áradt, az, ahogy mert előttem ennyire kiszolgáltatottnak mutatkozni…olyan nagyon vonzó volt. Imádtam ilyennek látni őt.
-Mo…mozoghatok?-szakította meg pár pillanat múlva csókjainkat egy apró vágytól remegő kérleléssel hangjában, én pedig ennek hallatán nem bírtam megállni, hogy egy alig hallható játékos nevetés hagyja el erre ajkaimat.
-Mozoghatsz-suttogtam válaszul halk kuncogással a hangomban, mire ő ujjait arcomra simítva vont ismét magához, így forrasztva össze ajkainkat egy újabb szenvedélyes csókba.
Gyengéden nyomult nyelvével ajkaim közé, miközben ujjait oldalamra simítva futtatta végig ujjbegyeit annak bőrén, mielőtt ismét csípőmhöz érve gyengéden megmarkolta azt, majd csípőjét felfelé billentve merült mélyebbre bennem egy gyengéd lökéssel, aztán még eggyel…és még eggyel.
-Istenem, Carlisle!-sóhajtottam fel ütemes mozgására.-Ez fantasztikus, ne hagyd abba…
Nem bírtam megállni, hogy újabb és újabb csókjaink által elfojtott nyögés hagyja el ajkaimat, ahogy felfelé irányzott lökéseinek egyre hevesebb ritmusa villámcsapásszerű impulzusok áradatát indította útnak a testemben, amelyek végig futva a gerincemen borzongásban csúcsosodtak ki minden egyes elmerülése nyomán. A kumulálódó hullámok hatására rövid időn belül már egész testemben remegtem.-Jóságos ég, én mindjárt elmegyek-sóhajtottam suttogva arcomat mellkasába temetve, mire ő karjait körém fonva ölelt így magához, egy pillanatra sem lassítva lökéseinek tökéletes ritmusán.-Carlisle…
-Es! Istenem, Es!-mormolta aprót nyögve súrolva ajkaival vállamat. Ahogy a mellkasából kiáramló forró levegő a bőrömet érte, úgy éreztem menten megsemmisülök.-El fogok menni, mindjárt el fogok menni-suttogta hadarva, amire válaszul ajkaimat egy újabb, összeszorított ajkaim által elfojtott, apró nyögés hagyta el orgazmusom küszöbén.-Esme…
-Carlisle!-nyögtem mellkasába, ahogy pár pillanattal később minden kis izomsejt összerándult a testemben a orgazmusommal, újból hullámzásba kezdve csípőmmel, ahogy a gyönyörhullámok a testem minden négyzetmilliméterét elárasztották.
-Édes Istenem, Esme!-nyögte vállamnak szorosabbra fonva ölelését, amint néhány lökéssel később ő is elérte saját orgazmusát. Még így óvszerrel együtt is éreztem magamban a pulzálást, ami ejakulációját kísérte, mire ajkaimat egy újabb apró nyögés hagyta el erre a mámorító, ismerős szenzációra.
-Ez…fantasztikus volt-mosolyogtam suttogva megpihentetve arcomat mellkasán.
-Fantasztikus volt-hullajtott apró csókot vállamra, miközben gyengéden simogatni kezdte hátamat.-Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek!-mosolyogtam, amint megtámaszkodva mellkasán alkarommal ismét rá emeltem pillantásomat, mire ő ujjait arcomra simítva vont magához újabb csókra.-Hm, hát…-álltam neki pár pillanat múlva egy alig hallható nevetéssel hangomban-úgy hiszem, most már az ágyam sem szűz…
[…]
-Esme, drágám, jó reggelt!-pillantott rám mosolyogva, miközben elővett egy serpenyőt a konyhaszekrényből.-Hogyhogy ilyen korán keltél?
-Ilyenkor szoptatom Willt-válaszoltam a fél igazságot, amint feltünésmentesen a konyhapult melletti kukába ejtettem a kezemben szorongatott óvszert, mikor egy pillanatra elvette rólam tekintetét.-Már nem tudtam visszafeküdni, úgyhogy…csinálok egy kis kávét, amíg Carlisle tisztába teszi Willt.
-És…hogy aludtatok?-pillantott utánam, ahogy elsétáltam mögötte.-Elég sokáig ébren voltatok, ahogy hallottam…
-Ömm…-álltam neki kissé feszengve szavai hallatán. Ahogy hallotta?! Hallotta? Nyugalom, Esme, egyáltalán nem biztos, hogy bármi olyat hallott. Viselkedj természetesen!-Jól. Kicsit szűkös volt az ágy két felnőttnek, de…megoldottuk.
-Hát…az „Édes Istenem! Istenem, Es!” alapján, amit hallottam a mosdóba menet, több mint jól megoldottátok-jegyezte meg célozgatással a mosolyában, mire egy pillanat alatt lefagytam, ahogy meghallottam a szerelmem által az éjszaka többször is ismételt mondatot visszahallani a szájából. Ó, te jó ég…Jóságos ég! Jóságos ég!
-Anya, mi…mi nem…
-Talán ha belenéznék a kukába, nem találnék ott egy használt óvszert, amit épp most dobtál ki?-vette vissza a szót ekkor egy sokat mondó mosollyal arcán felvonva szemöldökeit, mire az én ajkaimat egy apró, fájdalmas nyögés hagyta el kínomban, így rejtve ujjaim mögé arcomat. Nem bírtam rá nézni.
-Azt hiszem ez…nem fest túl jó képet rólunk a tegnapi után-sóhajtottam fel végül pillantásomat továbbra is a padlóra szegezve.
-Ugyan, szívem-simította meg vállamat kuncogva.-Szexeltél a férjeddel. Nincs ebben semmi szégyellni való-folytatta nyugtatással a hangjában, amire én arcomat ismét tenyereimbe temettem.
-Mondd, hogy apa nem hallotta, amit te-szólaltam meg ismét némi aggodalom és kétségbeesés egyvelegével hangomban, mire anya ajkait egy alig hallható, apró nevetés hagyta el szavaim hallatán.
-Apád úgy aludt az éjjel, mint a bunda-válaszolta tovább kuncogva.-Azt se hallotta meg, hogy én kimentem a mosdóba.
-Hál’ Istennek!-sóhajtottam kissé megkönnyebbülve felpillantva a plafonra. Az apám nem hallotta, ahogy szexelek. Ez is valami.
-Csinálok egy kis gofrit reggelire-pillantott rám ismét nekiállva elővenni az ahhoz szükséges hozzávalókat.-Meg egy kis tükörtojást, ha valaki inkább sósat enne. Szeretik a gyerekek a gofrit?
-Igen-válaszoltam még mindig szemlesütve továbbra is némi feszültséggel a hangomban.
-Figyelj, drágám, ami megtörtént, megtörtént-fordult hozzám újra nevetés és nyugtatás kettősével hangjában.-Hidd el, nekem sem szerepelt a bakancslistámon, hogy halljam a lányomat szenteste szexelni, de…Semmi más nem számít nekem, csak az hogy boldog legyél-folytatta őszinte boldogsággal mosolyában.-És te boldog vagy. Nagyon boldog.
-Igen, az vagyok-emeltem rá végre pillantásomat egy egyetértő apró, mégis mérhetetlen örömmel teli mosollyal arcomon.-Tudod én…én sosem hittem volna, hogy itt leszek majd-álltam neki ismét, a hangom pedig egy pillanatra elcsuklott, ahogy a meghatottság érzése elárasztotta a testemet.-Álmodoztam családról és karrierről, de…amíg a karrierben láttam az utamat, addig a családhoz vezető út olyan homályos volt-folytattam elmerengve.-Nem voltam az a lány, aki érdekelte volna a fiúkat. És nem voltam az a lány, akit érdekeltek volna a fiúk-nevettem, amire anya szintén halkan nevetni kezdett egy helyeslő bólogatás kíséretében.-Az őszinte, zsigeri szerelem gondolatába viszont nagyon szerelmes voltam-sóhajtottam.- És akkor elmentem Seattle-be, és… jött Carlisle, akitől ezt a zsigeri, mélyről jövő szerelmet megkaptam, aztán jött nagyon gyorsan Lilly, és utána Jasper és Will is, és…Most pedig 6 évvel később itt állok-csuklott el a hangom ismét.-Van egy fantasztikus férjem, és 3 hasonlóan fantasztikus gyerekem. Hamarosan szakvizsgázom. Álmodni sem mertem volna erről.
-Nagyon megérdemled ezt a sok jót, drágám!- lépett hozzám ekkor egy ölelésre, mire az én ajkaimat egy alig hallható, meghatott nevetés hagyta el.-És nagyon büszke vagyok rád!-emelte rám utána újra szemeit.-Nem azért, mert unokákat szültél nekünk, és nem is a karriered miatt…hanem pusztán azért, aki vagy-mosolyogta gyengéden megsimogatva vállamat, egy újabb mosolyt csalva ezzel arcomra.-Sok mindenen mentetek keresztül ezalatt a 6 év alatt, de te mégis ugyan az a napsugár lány maradtál, aki mindig is voltál. Maradj mindig ilyen…