Üdv, mindenkinek!
Meg is hoztam az új fejezetet. Ebben a részben számtalan érzelem kavarog majd egyszerre, nem lesz hiány feszültségből és aggodalomból, de kulcs szerepet kap majd a vágy is, ami magával hoz megannyi intenzív szenzációt.
A rész 18+ jeleneteket tartalmaz.
Remélem mindenkinek tetszik majd! Jó olvasást! Egy hét múlva hozom az újabb fejezetet.
Puszi!
Carly
18+
"YOU BETTER LOCK YOUR DOOR,
AND LOOK AT ME A LITTLE MORE"
[szeptember 27.]
-Jó reggelt!-válaszoltam egy apró, kényszerített mosollyal arcomon rá pillantva, ám szemeimet gyorsan vissza is irányítottam a Lilly-nek készülő mogyoróvajas-banános szendvicsre, néhány pillanatra rövidítve a szemkontaktust.-Csak…nem tudtam aludni-folytattam, miközben tovább folytattam kislányom reggelijének elkészítését.
-Az utóbbi pár napban utánam feküdtél és előttem keltél-lépett mögém így karolva át derekamat, majd állát gyengéden megpihentette bal vállamon, mielőtt egy apró puszit hullajtott volna oldalról arcomra.-Valami baj van?
-Nincs semmi, tényleg-bizonygattam ismét mosolyt erőltetve arcomra, amint ismét rá emeltem egy pillanatra tekintetemet, mikor ő elengedve derekamat mellém lépett a konyhapulthoz.-Ne aggódj…
-Ha mégis bármi baj lenne, itt vagyok, tudod-hullajtott egy gyengéd, nyugtató csókot halántékomra, amire a fejemben kavargó megannyi összekuszálódott gondolat ellenére is elmosolyodtam.
Ahogy hozzám ért, ahogy rám nézett…ilyenkor még nagyobb butaságnak tűnt ez a bennem megfogant kis képzet, amely már napok óta kínoz. Amikor pár napja megláttam beszélgetni ezzel a Violet nevű lánnyal…annak ellenére kételkedni kezdtem magunkban, vagy…talán inkább magamban, hogy ő láthatóan semmi okot nem adott erre. Ez a lány sokkal fiatalabb nálam, teli van élettel, és szép. Önmagában ez semmit nem jelentett volna, de ahogy Carlisle-ra nézett, és azok az óvatlannak tűnő érintések…sosem hittem volna, hogy ennyire zavarni fog majd egy férjem mellett álló nőnek a jelenléte. Annak ellenére összeszorult a szívem, hogy Carlisle semmilyen formában nem viszonozta ezt a közeledést. Ez a mellkasomat markoló felháborodott szomorúság azonban olyan gondolatokat ültetett el a fejemben, amiktől nem tudtam szabadulni.
Vajon elég jó vagyok-e? A megannyi kusza képzet közül ez volt talán, ami a leghangosabban harsogott mind közül. Én már közel sem vagyok 23 éves, a két szülés pedig olyan nyomokat hagyott a testemen, amiket konvencionálisan a társadalmi normák nem tartanak szépnek. És tudtam…tudtam, hogy Carlisle miként viszonyul a testemhez, tudtam, mert számtalanszor elmondta már, hogy ezek a változások őt egyáltalán nem érdeklik, hiszen arra emlékeztetik, hogy megajándékoztam őt a gyerekeinkkel. De most ha belenéztem a tükörbe, úgy éreztem magam, mint az első szülésem után. A pár napja még semmiségnek tűnő néhány plusz kiló, most 10-nek tűnt, az akkor még halványnak látszó striák, most mintha virítottak volna a bőrömön, és akárhogy küzdöttem ezellen, nem tudtam megszabadulni ettől az egyik pillanatról a másikra bennem megváltozott testképtől. Ismét ugyanaz az önbizalomhiányos maximalista újdonsült anyuka voltam, mint közel 5 éve, amin nem segített a mellé társként szegődő bűntudat érzése.
Tudtam, hogy Carlisle sosem csalna meg. Annyiszor bizonyította már, és bizonyítja napról napra, mennyire nagyon szeret. És már a feltételezés is, hogy kételkedtem benne csupán egyetlen pillanatra is, rettenetes bűntudatot keltett bennem. Alig tudtam a szemébe nézni emiatt.
-Lilly?-pillantott rám ismét kíváncsian, amint a hűtőhöz lépve kivett onnan egy natúr joghurtot.-Levitte Gingert?
-Igen-válaszoltam.-Jasper az emeleten zuhanyozik, Will pedig már szopizott, és most picit szundizik, mielőtt megfürdetem.
-Készítek neked is reggelit-lépett mellém ismét kezében néhány hozzávalóval és két tányérral a granolás tálhoz.-Ha jól látom, még nem reggeliztél…
-Köszönöm!-emeltem rá szemeimet hálásan.-Kicsit…szét vagyok csúszva ma, el is felejtettem, hogy még nem ettem.
-Biztos, hogy jól vagy?-simította ujjait vállamra aggodalommal a hangjában.
-Jól vagyok-emeltem rá szemeimet tovább győzködve őt. Nem akartam rázúdítani ezt a rengeteg képtelenséget, ami a fejemben kavargott. Csak el akartam felejteni ezt a tömérdek butaságot, és mindössze remélni mertem, hogy pár nap múlva ez valóban így is lesz.-Biztos tudat alatt kicsit izgulok a mai postpartum kontroll miatt, azért van ez-folytattam, igyekezve kifogást találni szétszórtságomra.-Jól érzem magam, de sosem tudhatja az ember teljes bizonyossággal.
-Minden rendben lesz-hullajtott újabb puszit arcomra.-Biztos, hogy nem szeretnéd, hogy veled menjek?
-Nem kell, megleszek-mosolyogtam felé fordulva nyugtatással a hangomban, mielőtt Lilly elkészült reggelijét ráhelyeztem volna kislányom kedvenc kis rókás tányérjára.-Viszont ha te megcsinálod a mi reggelinket, én gyorsan lezuhanyozom addig-folytattam megindulva a szobánk irányába.-Nemsokára itt lesz anyukád, hogy vigyázzon a gyerekekre.
-Menj csak, szívem!-pillantott még utánam mosolyogva, mielőtt egy apró viszont mosoly követően én elsiettem volna fürdőszobánk irányába. A gondolataim pedig követtek.
-Megküzdöttünk ezzel az emberrel-tettem hozzá tovább pötyögve ennek a politraumatizált betegnek a műtéti leírását.-Mi megtettük, amit meg tudtunk érte, a többi már csak rajta és az intenzíves teamen múlik.
-Nem lesz sétagalopp, az biztos-folytatta, miközben ő is nekiállt gépelni.-Esme hogy van?-pillantott rám ekkor kíváncsian.-Addison mondta, hogy jön ma hozzá kontollra.
-Nem igazán tudom-vallottam be még mindig kissé összezavarodva az elmúlt napok történéseitől.-Azt mondja jól van, hogy nincs baj, de…úgy érzem, valami nincs rendben-sóhajtottam aggodalommal hangomban.-Később fekszik és korában kel, mint én. Látom rajta, hogy nem alszik jól. És kevesebbet is mosolyog. Aggódom érte.
-Nem nyűgösebb mostanában a baba?-kérdezte némi gondolkodást követően.
-Nem-válaszoltam ismét felsóhajtva.-Az egy, ami változott múlt héthez képest, hogy már nem pumpál lefekvés előtt. De azt mondja, nem fáj semmije-folytattam még mindig értetlenkedve.-Nem tudom mit tehetnék. Nem mondja el, mi a baj…
-Lehet most jön ki rajta a fáradtság-találgatott tovább.-Ne felejtsd el, hogy még csak 4 hete, hogy szült egy gyereket. Ez kiveszi az emberből az energiát. Csoda, hogy eddig annyira energikus volt.
-Igazad van, csak… szeretném megkönnyíteni neki-sóhajtottam ismét.-Azt szeretném, hogy jól legyen.
-Figyelj, ha nagy baj lenne, azt biztos nem hallgatná el-vette át a szót nyugtatással hangjában.-Lehet kéne neki egy gyerekmentes este-vetette fel némi gondolkodást követően.-Lassan egy hónapja otthon van, egész nap a gyerekekkel foglalkozik, és akármennyire is szereti őket, de ez hosszútávon azért kimerítő-folytatta.-Vidd el valahova, mozduljatok ki!
-Erre én is gondoltam már-pillantottam rá ötletelő lelkesedéssel hangomban.-Elviszem ma vacsorázni a kedvenc éttermünkbe-mosolyogtam.-Ha végeztem ezzel, felhívom anyát, hogy tudna-e még pár órát ma vigyázni a gyerekekre, utána pedig éttermet, hogy legyen foglalásunk.
- Rátok fér már-veregette meg a vállamat.-Na fejezzük be akkor ezt gyorsan!-fordult ismét monitorjához.-Van még mára műtéted?
-Még kettő-válaszoltam, amint én is ismét nekiálltam gépelni.-Utána pedig folytatom a cikkemet. Hamarosan publikáljuk.
-Ez fantasztikus, haver, gratulálok!-fordult hozzám elismeréssel hangjában.-Régóta dolgozol rajta. Mi van még hátra?
-A nagyja már megvan-folytattam.-Maga a tartalom készen van már, és most fogom átfutni, hogy ne legyen benne helyesírási hiba, meg összeválogatom a képanyagot a témához, amiket az elmúlt években gyűjtöttünk a saját eseteink során. Ezek a mai tervek. Ha minden jól megy, a jövőhéten már el tudjuk küldeni a kéziratot a főszerkesztőnek.
-Drukkolok-pillantott rám lelkesítően.-Az első saját cikked, jól emlékszem?
-Igen-bólintottam.-Társszerző már voltam 5 alkalommal, de hogy én legyek a főszerző, olyan még nem volt.
-Akkor pedig még inkább-tette hozzá, mielőtt mindketten visszamerültünk volna a közös esetünk műtéti leírásába.
-Nincs-válaszoltam egy apró mosollyal az arcomon.-Illetve hát…néha picit feszülnek a melleim, de kifejezett fájdalom az nincsen.
-Azért vetnék rájuk egy pillantást, ha megengeded-pillantott rám ismét, amint egy kesztyűért lépett az egyik szekrényhez.
-Hogyne, persze-válaszoltam, miközben sietősen nekiálltam kigombolni a felsőmet és a melltartómat.
-Lilly-nél nem szoptattál, úgyhogy elmondom, mit fogok most megnézni-lépett ismét hozzám.-Először ellenőrzöm, hogy ránézésre milyen állapotban vannak a melleid-állt neki.-Megnézem, nem pirosak-e, van-e látható duzzanat, illetve, hogy milyen a mellbimbóid állása, van-e rajtuk repedés. Utána óvatosan áttapintom őket, és figyelem, nincs-e bennük rendellenes csomó vagy duzzanat. Te közben mondod majd, ha bármikor kellemetlen, amit csinálok, mert az is tünet.
-Rendben-biccentettem, mire Addison neki is állt megvizsgálni melleim állapotát.
-Szépek a melleid-állapította meg nyugtatással a hangjában.-Nincsenek nagyon megduzzadva, nem pirosak. Az emlőbimbóid is szépen kiemelkednek a bimbóudvarból, ez fontos a baba megfelelő táplálása miatt is. Nincsenek berepedezve sem.
-Használok rájuk lanolinos krémet, hogy ne repedjenek be-jegyeztem meg.
-És nagyon jól teszed-mosolygott rám bíztatóan, miközben ujjai finoman bal mellemre helyezve nekiállt áttapogatni azt.-Milyen gyakran szoptatsz?
-Még 3 óránként-válaszoltam.
-Nem érzek abnormális csomókat a melledben, nem meleg, nincs gyulladásban-állapította meg.-Kicsit feszes.
-Ha otthon lennék, most következne a déli etetés-folytattam.-Érzem is, hogy picit feszülnek.
-Sejtettem, emiatt is kérdeztem-mosolyogta, miközben lassan áttért a másik mellemre is.-Fáj-e bármi, amit csinálok?
-Csak ez a kis feszülés van, semmi más-válaszoltam ismét.
-Szerencsére ez az oldal is rendben van-nyugtázta rám emelve pillantását.-Nyugodtan visszaveheted a melltartódat és a felsődet, utána pedig, ha felkészültél, mehetsz is a paraván mögé-folytatta, miután felállva a székről a nem messze lévő kukához lépett, majd beleejtette abba a vizsgálathoz használt kesztyűket.- Egy gyors vetkőzés deréktól lefelé, és elvégzem a bimanuális és a hüvelyi ultrahangos vizsgálatot. Megnézzük, hogy halad a gyógyulási folyamat.
-Reméljük jól-sóhajtottam aprót, miközben a melltartóm után sietősen nekiálltam összegombolni a felsőmet is.-A csudába!-csúszott ki a számon, amint a legfelső gombomhoz érve észrevettem, hogy teljesen félregomboltam a blúzom gombjait.-Bocsánat, csak…kicsit fáradt vagyok.
-Észrevettem, hogy karikásabbak a szemeid-nézett rám ismét némi aggodalommal a hangjában.-Csak nem a kis Will keményített be, és vette át a nővére régi jó szokását?
-Nem, Will továbbra is nagyon jól alszik-húzódott arcomra egy apró mosoly.-Csak én nem aludtam túl jól az elmúlt pár napban…
-Valami baj van?-pillantott rám ismét az előbbinél komolyabb aggódással szavaiban.
-Nem is tudom-válaszoltam megrázva a fejemet.-Tudod, van az a Violet nevű rezdiens lány, aki…
-Aki dugná Carlisle-t. Hogy ne tudnám-vágta rá.-Mit csinált a kis fruska, hogy nem tudsz aludni?
-Igazából…nem is tudom pontosan-álltam neki magyarázni kissé nehézkesen.-Semmi kirívó nem történt, amire azt mondhatnám, hogy...indokolt lenne, amit érzek-sóhajtottam.- Én hétfőn bejöttem ebédelni a gyerekekkel Carlisle-hoz meg hozzátok, és írta Carlisle, hogy a szobája előtt találkozzunk-folytattam, miközben újra nekiláttam a felsőm összegombolásának, reményeim szerint ezúttal helyesen.-Mikor odaértem Lilly-vel és Willel, épp ezzel a lánnyal beszélgetett, és ez a Violet…általában nem zavar, hogyha más nők flörtölnek a férjemmel, mert bízom Carlisle-ban, de ez most valahogy…teljesen kiborít-sóhajtottam fel ismét.-Ahogy ránéz és hozzáér ez a lány…
-Azért borít ki téged, mert ez a kiscsaj tudja, hogy Carlisle házas, és nem csak, hogy házas, de gyerekei vannak, és mégis tovább nyomul rá-vette át a szót Addison.- Milyen nő az, aki tudatosan nyomul egy házas, három gyerekes férfira anélkül, hogy egy szemernyi lelkiismeretfurdalása lenne?
-De a legrosszabb nem is ez-vettem vissza a szót frusztráltsággal a hangomban, miközben kissé idegesen kezdtem el piszkálni a körömágyam melletti kissé keményebb bőrt.-Én egy pillanatra…egy pillanatra meginogtam magunkban-sóhajtottam, ahogy kimondtam azt, ami az elmúlt napokban ébren tartott.-Csak egy pillanatra, de megfordult a fejemben, hogy…ez a lány szép, fiatal, és valószínűleg okos, ha idáig eljutott, és…jelenleg én egyiknek sem érzem magam, és mi van, ha Carlisle sem lát most annak engem, és ezért…megcsal-csuklott el a hangom, ahogy könnyeimmel küzdöttem.-De ez a gondolat csak pár másodpercig tartott-folytattam szinte pánikszerű gyorsasággal-,és azonnal realizáltam, hogy mekkora butaság is ez, hiszen ez az ember szeret, soha jobb férjet nem találhattam volna, és ő a legcsodásabb apa, és sose tenne ki engem vagy a gyerekeinket ilyesminek. Aki úgy néz rám, és úgy ér hozzám, mint ő, nem tenne ilyet.
-Igazad van-pillantott rám komolysággal szemeiben-, ez tényleg hatalmas butaság-nevette el magát a mondata végén, amire az én ajkaimat is elhagyta egy apró, pillanatnyi nevetés.-Carlisle soha nem csalna meg téged. Soha, soha, soha-folytatta teljes meggyőződéssel a hangjában.-Ha tudnád, hogyan beszél rólad akkor is, amikor nem vagy itt…olyan szerelmes beléd még ennyi év után is, hogy azt elmondani sem lehet. Derek és Mark mindig azon viccelődnek, hogy Carlisle-nak Esme radar van a farkában, mert észre sem veszi, ha más nő flörtöl vele-nevetett fel ismét, amire nem bírtam megállni, hogy én is újból felkuncogjak.-Csak rád néz úgy.
-Tudom, és azt is tudom, hogy butaság volt maga a gondolat is-vettem vissza a szót tovább piszkálva az ujjaimon lévő bőrt.-Csak elbizonytalanodtam…főleg magamban-sóhajtottam.-Én már nem vagyok 23 éves. Szültem két gyereket, ami tagadhatatlanul megváltoztatta a testemet, és…
-Na, ide figyelj!-lépett hozzám egy komolyabb arckifejezés kíséretében kezeit vállaimra helyezve.- Csak 4 hete, hogy szültél egy csodaszép kisfiút…és mégis kibaszott fantasztikusan nézel ki-pillantott rám nevetés és komolyság kettős egyvelegével hangjában.-Komolyan, vannak emberek, akik nem néznek ki úgy, mint te, pedig nem szülés után 1 hónappal vannak. De, ha nekem nem hiszel, mindjárt idehívom Callie-t-folytatta ismét felnevetve.-Neki volt dolga lányokkal is, hátha neki elhiszed.
-Nem kell, megértettem, hogy butaság volt-nevettem újra én is.-De elhiheted, hogy nem…szándékosan szabotálom saját magamat-folytattam.-Csak kicsit hajlamos vagyok túlgondolni dolgokat-sóhajtottam finoman megdörzsölve orrnyergemet.-Carlisle egy valódi szent, hogy elviseli az ilyen lefelé tartó spiráljaimat.
-Nem hinném, hogy csak elvisel téged-jegyezte meg kuncogva.
-Jaj, már megint kezdem-temettem arcomat ujjaim mögé egy apró sóhaj kíséretében.-Na, jó, összeszedem magam, és túllendülök ezen-határoztam el magam.-Egy megcsaláshoz két ember kell. Carlisle pedig sosem csalna meg, úgyhogy…nincs is miről beszélni.
-Ez a beszéd-simította meg vállaimat biztatóan.-Hamarosan már csak mosolyogsz majd ezen, hogy milyen kis semmiség volt-pillantott rám nyugtatással mosolyában.-És szerintem beszélj Carlisle-lal erről az egészről, amit érzel-folytatta.-Ha jól sejtem, még nem hoztad szóba előtte a dolgot...
-Még nem-vallottam be egy pillanatra lesütve szemeimet.-Furcsának érzem olyasmiről beszélni vele, amit el sem követett. Semmi okot nem adott rá, hogy így érezzek.
-Nem megvádolod, hogy megcsalt téged, csak beszélsz vele arról, hogy mit érzel-magyarázta.-Meglátod, egyből jobban alszol majd.
[…]
-Most komolyan, Violet, miért nem engeded el a dolgot?-hallottam meg egy női hangot, mire a név hallatán azonnal annak irányába kaptam a tekintetemet.-Dr. Cullen nem akar tőled semmit.
-Csak idő kérdése, Clara-mosolyogta Violet elszántsággal a mosolyában.
-Még mindig házas, és még mindig gyerekei vannak-vette vissza a szót a Clara nevű lány.-Ez nem helyes dolog, még mindig nagyon nem…
-És még mindig csak az foglalt, akin éppen fekszenek-folytatta önelégült magabiztossággal hangjában Violet.-A kölyköknek meg ott az anyjuk, mit érdekel engem, mi van velük…
-Talán, mert le akarsz feküdni az apjukkal-vágott közbe a másik lány.
-Ó, de még mennyire-nevette.-Ez az pasi bármit megtehetne velem. Bármit-folytatta.-Bárhová berakhatná nekem a farkát, olyan helyekre is, ahová a felesége sose engedné. Mert hát…az a kis szűz kurva biztos, hogy nem ad meg mindent neki, amire vágyhat.
-Miért lenne már szűz kurva a felesége?-nézett rá újra Clara kisebb felháborodottsággal a hangjában.
-Ugyan, hiszen látszik rajta-válaszolta.-Kis kedvesnek, meg ártatlannak tűnik a két kis poronttyal a karján, de csak azért vette el a pasas, mert terhes lett. Nem akarta, hogy a kis sárgarépa zabigyerek legyen, és ezért elvetette magát.
-Jézusom, te aztán tényleg…Hogy lehetsz ilyen gonosz, Violet?-folytatta elképedéssel a hangjában.-Te gúnyolódsz egy ártatlan gyereken, ezt felfogod?
-Na, és? Úgy se hallja a kis gyökér zöldség…De ha hallja, se érdekel-folytatta.-Az élet kemény, szokjon hozzá.
Ezen a ponton már nem bírtam tovább hallgatni ezt az egészet. Éreztem, amint a pulzusom felgyorsul, az eddigi frusztrált bizonytalanságom pedig egy pillanat alatt dühbe fordul, ahogy a kislányomról beszélt ez a kis fruska. Hívhatott engem akárminek, nyomulhatott akármennyire a férjemre, de azt, hogy így beszéljen Lilly-ről egy másodpercig nem tudtam tovább elviselni. Nem beszélhet róla így. Nem beszélhet így a gyerekemről…Itt az ideje helyre tenni ezt a leányzót.
-Szép napot lányok-léptem melléjük a hátuk mögül, amire a Clara nevű lány egy pillanatra összerezzent.-Violet, igaz?-pillantottam rá egy magabiztos mosollyal az arcomon.-Látásból már ismerős lehetek a számodra, de még nem volt alkalmam bemutatkozni. Dr. Esme Anne Cullen vagyok, szakorvosjelölt, avagy…a „szűz kurva”, ahogy te ismersz-nevettem némi szarkasztikus éllel hangomban. Láttam a szemeiben, hogy egy pillanatra nem tudta, miként reagáljon a jelenlétemre.-Ha már ennyire belemásztunk a bugyimba-álltam neki ismét-, az hogy a férjem hova és mikor dugja a péniszét, az csak rá és rám tartozik. De mivel ennyire kíváncsi vagy, elárulom neked, hogy valóban fantasztikus a szex vele-mosolyogtam magabiztossággal hangomban.-Istenem, azok az orgazmusok…-sóhajtottam tovább mosolyogva szemeimet egy pillanatra a plafonra, majd vissza rá emelve.-Ami pedig a „kölyköket” illeti-folytattam egy komolyabb hangsúlyra váltva.-Ha még egyszer meghallom, hogy bármelyik gyerekemről így beszélsz…pokollá teszem az életedet-pillantottam rá kisebb fenyegetéssel hangomban.-Szakorvosjelöltként a főnököd vagyok. Nem lesz nehéz dolgom-tettem hozzá egy figyelmeztető pillantás kíséretében, mielőtt hátat fordítva neki folytattam volna az utamat szerelmem pár méterre lévő szobája felé.
-Épp a cikkemen dolgozom-válaszoltam ismét rá emelve szemeimet, miközben ujjaimat lágyan hátának ívébe simítottam, ahogy megállt mellettem.-Mit mondott Addison?
-Azt mondta, minden rendben. Szépen gyógyulok-mosolyogta.-Két hét múlva lesz még egy kontroll, és ha ott is minden rendben lesz, hivatalosan is felépültem.
-Ez csodás-mosolyogtam megkönnyebbültséggel a hangomban.-Örülök, hogy jól vagy-simogattam meg gyengéden hátát.
-Figyelj csak…-pillantott rám pár pillanat múlva összevonva a szemöldökeit, miközben kibújva karom öleléséből felém fordult.-Te tudtad, hogy fiatal rezidens lányok epekednek utánad?
-Micsoda?-néztem rá kissé értetlenkedve.
-Konkrétan egy lányról van szó-folytatta.-Dr. Violet Reed.
-Dr. Reed nem akar tőlem semmit-válaszoltam még mindig kissé összezavarodva.-Azt is tudja, hogy házas vagyok és gyerekeim vannak. Miért akarna tőlem bármit?
-Nos, annyira nem akar semmit, hogy épp az előbb ecsetelte a folyosón, hogy melyik testnyílásába rakhatnád be a farkadat-vette vissza a szót, mire a szívem egy ütemet kihagyott döbbenetemben. Hogy micsoda?-Nem semmi a kiscsaj, az biztos.
-Es, én…fogalmam sem volt erről-pillantottam rá bocsánatkéréssel hangomban.-Én nem vettem észre…Én sosem csalnálak meg-folytattam.-Tudnod kell, hogy soha nem csalnálak meg, én…
-Tudom-mosolyogta közém és az íróasztal közé sétálva, majd nekidőlve annak szélének ismét rám emelte szemeit.-Rád nem is haragudtam. De úgy éreztem, helyre kell tennem ezt a kislányt-folytatta tovább mosolyogva.-Tudja csak, hol a helye, nem igaz?-kuncogta hozzám hajolva, majd összeforrasztva ajkainkat kezdett el lágyan csókolni, így rántva magával engem is. Ahogy csókjai egyre szenvedélyesebbé váltak, kezeim ösztönösen fonódtak derekára, miközben ő lábaim közé lépve húzódott közelebb hozzám, így kérve nyelvével bebocsájtást ajkaim közé, én pedig engedve ennek az érintései hatására bennem egyre gyűlő elemi késztetésnek, utat engedtem neki. Minden egyes csókkal éreztem, ahogy ez az alhasamban gyűlő kisugárzó feszítő melegség egyre inkább ágyékom köré koncentrálódik, az alsónadrágom pedig igencsak kezdett kényelmetlenné válni, ahogy ajkaink játékának hatására merevedésem egyre inkább nekifeszült annak anyagának. Istenem, de kívánom őt!-Te nagyon jó férj vagy, remélem, tudod-szakította meg csókunkat egy újabb mosollyal az arcán, mielőtt lábaim közé guggolva ujjait nadrágom cipzárjára helyezte volna, mire azonnal rájöttem, mire is készül.-Emlékszel, mit csináltál velem kicsit több, mint egy éve ezen az asztalon?
-Es, ezt…nem kell ezt tenned-állítottam le egy pillanatra ujjaimat finoman vállára helyezve pillantva le rá.-Szeretlek! Nem foglak megcsalni, akármeddig is kell várjak arra, hogy ismét együtt lehessünk-folytattam komolysággal a hangomban.-Nem csallak meg, pláne nem a szex miatt.
-Tudom-válaszolta rám emelve pillantását.-De én akarom ez-folytatta.-Ez nekem nem kötelesség, vagy kényszer…nekem ezt nem kell megtennem, hanem szeretném. Szeretnélek kényeztetni, és szeretném hallani, hogy közben jól érzed magad-emelkedett ismét magasságomba egy apró csókot hullajtva ajkaimra, mielőtt ismét elém térdelt volna.-Megengeded, hogy szeresselek?
-Igen-vágtam rá továbbra sem eresztve az enyémet fogva tartó pillantását, mire ő ujjait ismét sliccemre helyezve állt neki lehúzni nadrágom cipzárját. Nagyot nyeltem, ahogy övem kioldása után kezeivel elkezdte lejjebb csúsztatni szövetnadrágomat, én pedig erre automatikusan megemeltem csípőmet, hogy segítsem őt tervének megvalósításában, amire az ő arcára egy apró, játékos mosoly húzódott.
-Köszönöm, Dr. Cullen!-pillantott rám egy hasonlóan játékos csillogással szemeiben, amire a szívem egy ütemet kihagyott, mielőtt pár pillanattal később egy újabb pauzát okozott volna az eddigre már igen heves szívműködésemben, ahogy ujjait alsónadrágom peremére simítva azt is lejjebb húzta volna, így téve szabaddá erekciómat.
A légvételeim egyre gyorsabbak és rövidebbek lettek, ahogy ujjait gyengéden merevedésem köré fonta, ajkaimat pedig egy apró, jóleső nyögés hagyta el, ahogy gyengéd szorítását picit szorosabbra fonva, fel-le kezdett simítani ujjaival.
-Édes Istenem, Es!-sóhajtottam hátra vetve fejemet, ahogy ajkai is finoman glansomra simultak, ezzel egy villámlásszerű elektromos impulzust indítva el a szeméremcsontomtól végig a gerincemen át.-Istenem, Es! Édes Istenem-suttogtam heves légvételeim közt lehunyva szemeimet, ahogy ujjainak és ajkainak játéka újabb és újabb impulzusokkal árasztotta el az idegrendszeremet.
Fogaimat összeszorítva igyekeztem visszafojtani a belőlem feltörni vágyó hangosabb nyögéseket, ujjaimat pedig szorosabbra fontam a székem karfája körül, ahogy a csípőm akaratlanul is egy-egy reflexes rángással válaszolt fantasztikus feleségem kényeztető érintéseire.
-Engedd ki a hangodat!-emelte rám játékos pillantását egy pillanatra közelebb húzódva hozzám, mielőtt egy apró csókot hullajtott volna ajkaimra.-Szeretem hallani, ahogy a nevemet mondogatod szex közben…
-Annyira szeretlek, Es!-nyögtem hangosabban ismét lehunyva szemeimet, ahogy ajkai visszataláltak férfiasságomra.-Annyira nagyon szeretlek, Esme!
-Jó fiú-mosolyogta egy pillanatra ismét eleresztve engem, mielőtt ajkait újra glansomra simította volna.
Oh…
Oh!
Sosem hívott még így, de ahogy ez a két szó elhagyta az ajkait, mintha az alhasamban lévő feszülő forróság több ezerszeresére hatványozódott volna.
-Jóságos ég, Esme!-nyögtem hangosabban, ujjaimmal pedig gyengéden hajába túrtam, ahogy kényeztető érintéseinek hatására egy jóleső bizsergés indult el végig a péniszemtől a szeméremcsontomon át fel a gerincemen, majd megint fel és megint le, mintha az egész szenzoros idegrendszerem lángokban állt volna, ahogy elérkeztem orgazmusom előszobájába. Nagyon közel voltam, és éreztem, hogy már nem sokáig tudom kontroll alatt tartani az engem elárasztani vágyó hullámokat. Istenem, mindjárt elmegyek!-Esme, én…én…én mindjárt…
-Tudom-mosolyogta, amint ujjait továbbra is erekcióm köré fonva hajolt ajkaimhoz egy újabb csókra, mire belőlem egy csókjaink által elfojtott hangosabb nyögés tört fel, ahogy ujjainak gyengéd szorítását kissé szorosabbra fonta merevedésem körül.-De várj még egy kicsit!
-Kérlek, Es…-nyögtem remegéssel a hangomban, és éreztem, hogy egy pillanatra a kezeim is megremegnek, ahogy minden még kontrollom alatt lévő idegrostomba próbáltam kapaszkodni itt, az orgazmusom küszöbén. Szinte már kínzó volt ez a feszítő érzés, de közben mégis annyira jó volt. El sem tudta képzelni, micsoda hatalommal bír a testem felett, micsoda hatalommal bír felettem.-Kérlek, kérlek, kérlek…-suttogtam még mindig remegve, amire az ő ajkait egy apró nevetés hagyta el.
-Türelem, Dr. Cullen!-nyomott még egy csókot ajkaimra, mielőtt ismét lábaim közé térdelve ajkai visszataláltak volna feszülő erekciómhoz. Édes jó Istenem…ahogy tovább folytatta ezt az édes kínzást, én… úgy éreztem, menten megsemmisülök. Nem tudom, meddig bírom még összetartani magamat. Annyira nagyon közel voltam, mégis annyira távol…
-Esme, én…én…
-Engedd el, szívem!-mosolyogta egy pillanatra eleresztve, majd újra ajkai közé véve engem, mire én meghallva engem feloldó szavait, átadtam magam testem kívánalmának.
Egy remegéssel kísért pulzáló hullám száguldott végig a testemen a gerincem végétől indulva annak minden irányába, amivel egy időben megannyi vibráló pont árasztotta el elmémet csukott szemeim mögött, ahogy gátizmaim ritmikus összehúzódásával ejakulációm is kísérte orgazmus hullámomat. Úgy éreztem, a felhők felett lebegek. Teljesen elvesztettem a kontrollt a testem felett.
-Istenem, Es!-nyögtem kissé hangosabban heves légvételeim közt, miközben a szívem még mindig hevesen dübörgött a mellkasomban beteljesülésem eredményeként.-Édes Istenem, Esme, ez…fantasztikus volt. Istennő vagy-ziháltam, amint ő gyengéden visszahelyezte férfiasságomat alsónadrágomba, mielőtt az asztalomon lévő üveges ásványvizet ajkaihoz emelve egy aprót kortyolt volna belőle.-Annyira nagyon szeretlek, hadd viszonozzam!-álltam föl hozzá lépve egy újabb szenvedélyes csókra, amire ő egy apró nevetés kíséretében állította meg nadrággombjára simuló ujjaimat, miközben belemosolyodott csókunkba.-Annyira szeretném ezt most viszonozni neked…
-Nem lehet-mosolyogta kezeit mellkasomra simítva, amint én megtámaszkodtam két oldalán az asztalon. Még mindig remegtek a lábaim az átéltek miatt.-Még két hétig biztos nem lehet.
-De meg akarom ezt hálálni-mosolyogtam még mindig ziláltan homlokomat övéhez érintve, amire ő ujjait gyengéden arcomra simította.
-Vedd ezt úgy, mint egy kis előleget abból, amit két hét múlva kapsz majd tőlem-nyomott még egy gyors csókot ajkaimra, mielőtt kibújva ölelésemből elindult volna az ajtó irányába, én pedig sietve felhúzva sliccemet követni kezdtem őt.-Akkor majd meghálálhatod…
-Szerintem is-mosolyogtam kisebb elégedettséggel hangomban, amint végig pillantva rajta láttam, hogy még mindig egész testében remeg orgazmusa nyomán. Imádtam látni, amikor ez az egyébként összeszedett, komoly felnőtt férfi teljesen darabjaira hullik az érintéseim hatására.-Ne felejtsd el az övedet-biccentettem kuncogva a derekán lógó bőrövre, amit nem olyan rég én oldottam még ki.-Hamarosan találkozunk otthon.
-Szeretlek!-pillantott rám ismét még mindig hevesebb légvételei közt, amint ujjai közé véve oldalán lógó övét sietve nekiállt befűzni azt.
-Én is szeretlek!-hullajtottam még egy apró búcsúcsókot ajkaira, mielőtt én is sietős léptekkel megindultam volna visszafelé a folyosón. Csak ekkor vettem észre, hogy a két lány még mindig ugyanott áll, az arcukra kiülő döbbenet alapján pedig azt is tudtam, hogy elég sok mindent hallhattak abból, ami Carlisle szobájának zárt ajtaja mögött történt. Furcsa mód azonban ez most egyáltalán nem zavart, sőt…reméltem is, hogy hallotta Dr. Violet Reed, kinek a nevét mondogatta Dr. Carlisle Cullen szex közben.
-Lenne itt még valami, Dr. Reed-léptem oda hozzájuk egy kisebb diadalmas csillogással mosolyomban.-Amíg te azért könyörögsz, hogy a férjem megdugjon téged, ő azért könyörög nekem, hogy egyáltalán megcsókolhasson-pillantottam rá egy domináns tónussal hangomban felszegve államat, lesütött pillantása láttán pedig egyértelmű volt számomra, hogy megértette az üzenetet.-Nem vagyunk vetélytársak-mosolyodtam el ismét magabiztossággal a hangomban, majd immár kihúzva magamat folytattam tovább utamat a klinika kijárata felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése